Beszélgetés Füzér Annival / Színikritikusok Díja 2013
2013.09.10.

A Színikritikusok Díja legjobb jelmez kategóriájában jelölték Füzér Anni díszlet-és jelmeztervezőt a Nemzeti Színház Mephisto című előadásának jelmezterveiért. Szakmáról, előadásokról, tervekről és valóságról beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA.

Revizor: Ha rápakolódik az előadásra - mint a Mephistonál történt - a napi politika, elcsúszik-e az előadás az eredeti szándékától?

Füzér Anni: Nem történt meg, de mindannyian tudtuk a veszélyét. Észnél kellett lennünk. De Klaus Mann szövege és a drámai szituáció olyan tiszta és precíz, nem kellett hozzátenni, aktualizálni. Színházi alkotóemberként, függetlenül a körülményektől, színházban gondolkoztunk ennél az előadásnál is.

Füzér Anni jelmeze a Mephistóban
Füzér Anni jelmeze a Mephistóban
R: Alföldi Róbert, akivel többször dolgoztál, erős karakter. Kész elképzelést hoz rendezésekor a díszletről és jelmezről? Mekkora szabadságot enged?

FA: Nagyon határozott elképzelése van, de az első közös megbeszélés, a mű elemzése, értelmezése a közös munka szempontjából mindig nagyon fontos. Ha jó az elemzés, nincsenek nagyon eltérő elképzeléseink az előadásról. Közösen hozzuk létre. Nagyon egyféleképpen gondolkozunk, színházi ízlésünk is sokban hasonló. Alföldi kíváncsi a többiek ötleteire, nagyon nyitott. Szabadságnak élem meg a vele való munkát. 

R: A Mephisto-előadásban a lecsupaszított térben egyszerű vastraverzekből épült a díszlet. A jelmezek ugyanakkor nagyon erősek, karakteresek, színesek. Tojáshéjtánc az egyensúly megtartása?

FA: A darab elemzésénél kell, hogy kiderüljön ez is. Ha világosak a gondolatok, adja magát minden. Nagyon jó ilyen tiszta térben dolgozni, minden kis gesztus felerősödik. Megváltozik a jelmezek optikája is. A tér nagyvonalú, sötét tónusú volt, abban, bár nagyon tiszta és egyszerű jelmezeket terveztem, nagyon erőssé váltak. Szeretek játszani a színekkel. A sárgás, okkeres tónusokat a meleg barnákkal a társulatnál használtam, fehér-arannyal kiemeltem egy szereplőt. A kék és vörös Párizsé volt. 

R: Az előadásban vagy a szereplőkben, a színészben gondolkozol? A színész karaktere befolyásolja a jelmezeidet?

FA: Ezekben az előadásokban, amelyek nem látványszínházak, nagyon kell a színész. Udvaros Dorottya karaktere hívta életre a fehér bundát. De ez a bunda jelképezte a kort, Marlene Dietrich figuráját is. A Mephistóban olyan egyszerű eszközökkel él az előadás, ahol a színész karaktere, személyisége kihagyhatatlan.

Füzér Anni jelmezei A kétfejű fenevadban
Füzér Anni jelmezei A kétfejű fenevadban
R: Abban a két évtizedben, amióta a pályán vagy, sokat változott a gondolkodás a vizualitásról, a színházról. Érzékelhető ez a váltás? Hogyan befolyásolta a munkáidat? 

FA: A váltás szerintem még nem történt meg. Az jóval hosszabb folyamat. Érzékelem a változást, de a megérkezését még nem tapasztalom. Ez is társulat, színház és rendező függő. Vannak rendezők, például Alföldi Róbert, akinél megtörtént a váltás. Régebbi munkái jutnak eszembe, s érzem a gondolkodása letisztulását. Bölcsebb lett, tudja, mi fontos és mi az, ami nem. Érzékelem az egyes trendeket. De a sokféleség nagyon izgalmas. Tartanék attól a színháztól, ahol csak trendek vannak és nem előadások, személyiségek, elemzések együtteséből születik meg az előadás. Ha a vizualitás csak egy trend és nem valós, a megélt, magunkévá tett tudás igazsága akkor csak esztétikum marad.

R: Több színházban, sok rendezővel dolgoztál és dolgozol. Sokan egy rendezővel alkotnak állandó párost. Számodra melyik az izgalmasabb?

FA: A saját arculat kialakításánál sokat számít egy állandó rendező-társ. Már jól megtanulták egymást, ismert a kommunikáció, együtt fejlődik a páros, egyre összeszokottabbak a munkáik. Az ilyen munka nagyon jó. A legjobb. Igazi alkotói élményeket ad. De benne van a veszélye annak is, hogy időnként kicsit egymásra ununk. Ilyenkor mindenkinek jót tesz, ha kicsit van egy másik élete is. Nagyon szeretek együtt dolgozni Máté Gáborral, Eszenyi Enikővel, Alföldivel. Forgács Péterrel együtt voltunk főiskolások.

R: Néhány előadásnak nem csak a jelmezeit, a díszletét is te tervezted. Könnyebb, harmonikusabb komplexen, díszlet és jelmez kölcsönhatásában gondolkodni az előadásról?

FA: Nagyon szeretem együtt tervezni a kettőt.

Füzér Anni díszlete a Punk rock című előadásban
Füzér Anni díszlete a Punk rock című előadásban
R: Mert egységesebb lesz?

FA: Nem csak azért. Fontos, hogy ne fáradjak, ne unjak bele csak az egyikbe. Jók ezek a váltások, nagy szabadságot ad. S valóban fontos, hogy egységében gondolkodhatok az előadásról. De vannak előadások, ahol lehetetlen, hogy mindkettőt egy ember tervezze, mert vagy nem passzol a személyiségéhez, vagy olyan nagy az anyag, hogy kell hozzá külön díszlet és jelmeztervező. A Magyar Dal Napján mutatjuk be a Popfesztivál című előadást, ahol a jelmezt és díszletet és csinálom. Élvezem.

R: Az a „csinálós” tervező vagy, aki magad szabod, varrod, építed a terveidet?

FA: Nem. Energiám se volna rá. Van olyan munka, amit nem szívesen adnék oda másnak. Szeretek jelmezeket festeni. Izgat, hogyan születnek meg a színek. Szeretem érezni az anyagot, a színeit. Olykor el sem tudnám mondani, mit szeretnék látni. De sokszor le kell róla mondanom, mert a többi munka kárára menne, ha ezt is magam csinálnám.

R: Követed a jelmezeid sorsát?

FA: Jegyzem, tudom, mi van velük. Nem szeretem, ha más előadásában is fölhasználják őket, hiszen egy adott előadásra készültek. De eleresztem őket. Nem gyűjtöm és dédelgetem otthon. Persze, vannak kiemelten fontos munkáim. A Kétfejű fenevad a Katona József Színházban ilyen munkám volt. Az egyik legszeretettebb munka. Jó volt a társulat, az egész munkafolyamat. Burokban született előadás volt. De nem szívesen gondolok arra, mi van a jelmezekkel.

R: A színek nagyon meghatározóak számodra. Ez az a kézjegy, amiről azonnal felismerhető, hogy a te munkáid?

FA: Nem tudom pontosan, melyek a kézjegyeim, de a visszajelzésekből tudom, hogy ott vannak a munkáimon. A színek, a részletgazdagság valóban jellemző rám. Néha ettől túlburjánzó lesz, s egyszerűsítenem kell. Olykor nem érzem a határt, a vágyaim diktálnak.

Füzér Anni jelmezei a Cigányokban
Füzér Anni jelmezei a Cigányokban
R: A jelmeztervezés a te írásmódod?

FA: Nekem ez a beszélt nyelvem, ezen a nyelven beszélek.

R: A díszlet- és jelmeztervezők nevét sokszor csak a szűk szakma tudja. Zavar?

FA: Persze. Nem tudom, a nézők mennyire tudják. Az fáj, amikor a szakma nem tudja a nevünket. Pedig ugyanolyan alkotó munka, része az előadásnak a díszlet és a jelmez is. A plakátokról is hiányzik a nevünk. Ha már a színháznak se fontos…

R: A kritikák egy része is csak megemlíti a tervezők nevét. Számít, hogy mit gondolnak munkáidról a színikritikusok? Olvasod a kritikákat?

FA: Olvasom és fontosnak tartom. De csak a tartalmas, elemző írásokat.

R: Akkor is, ha negatív?

FA: Ha értő és elemző írás, akkor igen. Az jobban bánt, ha meg sem említenek. Akár jó, akár rossz a vélemény az előadásról, a része voltam. Az öncélú bántást nem szeretem, de nem sebez. Inkább kíváncsi vagyok, mit értett a kritikus a darabból vagy mit érthetett félre. Csak az egész darab értelmezésében működik a jelmez és a díszlet is.

Füzér Anni jelmezei a Magyar ünnepben. Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu és Nemzeti Színház
Füzér Anni jelmezei a Magyar ünnepben. Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu és Nemzeti Színház
R: Szoktál bemutató után változtatni?

FA: Nem. Energiám sem lenne követni ennyi előadást. Szabadúszó vagyok, már máshol járok, mást csinálok. Azok számomra már befejezett munkák kell, hogy legyenek.

R: Követed, hogy mások a szakmádban mit csinálnak, hol tartanak?

FA: Igen. Fontos, hogy ki mit csinál, hol tart, hogyan gondolkodik. Persze fontos a szakmai közösség, hogy van szervezetünk és közös érdekeink, amiket együtt kell képviselnünk. Van néhány barátom a szakmában. Fontos, hogy van néhány olyan ember, akikkel lehet a szakmáról beszélgetni, akiknek hasonló az értékrendjük. De külön egók, egyszemélyes műfaj vagyunk.

Szerző: Marton Éva