Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

FEJBŐL VAGY ÍRÁSBÓL

Menyhért Anna: A kis ló és a kacsukahal
2013. aug. 12.
Menyhért Anna legújabb kötetét ugyanaz a műfaji paradoxon teszi problematikussá, mint a korábbi kis ló-történeteket: a könyvek a fejből mesélés aktusát igyekeznek megeleveníteni, de a szöveg rögzítettsége kioltja a spontaneitással járó örömöt és könnyedséget. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
A kis ló és a kacsukahal, akárcsak a korábban megjelent kötetek (A kis ló Tündérországban, A kis ló és a tigrisek, A kis ló és a szívbeszélő) arra az alaphelyzetre épül, melyben anya és gyermeke egymásnak mesélnek, azaz együttesen alakítják a történetet. Persze főleg Anya beszél, míg Tomi elindítja a mesét, hívószavakkal segít (vagy pont nehezít), vagy kérdéseivel, közbeszólásaival szab új és olykor meglepő irányt a történeteknek. 

  

A legújabb kötet két meséjét a helyszín, a tenger fűzi össze: itt nyaral a történetek főhőse, a kis ló, Tomi alteregója, akinek a tündérek segítségével rá kell jönnie, hogy miért válik haragossá néhány naponta a tenger, és ki kell szabadítania a tengeri boszorkány és szolgái, a fekete fejűek fogságából Lómamát is.

Mivel nemcsak maguk a mesék, hanem a mesélés folyamata is megelevenedik az olvasó előtt, azt is megtudjuk, hogy a történetek milyen kontextusban keletkeztek – vagyis hogy milyenek egy család (itt legalábbis anya és gyermeke) hétköznapjai. A tenger apropója a vízparti nyaralás egy szerényebb változata, a Velencei-tó volt, a folytatást pedig a meséktől megnyugodni nem tudó Tomi álmatlansága inspirálta. Anya és fia beszélgetéséből pedig a szülők számára is ismerős, összekacsintásra alkalmas helyzetek sejlenek fel. Ilyen például a nyűgös gyermek, akinek semmihez sincs kedve, s aki haragját és frusztráltságát a mesébe, a dühös, gyilkos indulatokra is képes tengerbe transzformálja, vagy a meghiúsult délutáni alvás, mely a felnőtt számára természetesen az egy órás, dolgos magány reményét oszlatja szét. 
A mesékből az is kiderül, hogy milyen félelmekkel és problémákkal küzd Tomi: A kis ló és a kacsukahal mintha az önállósodásról és az elszakadással járó félelemről szólna. Az első mesében a kis ló egyedül nyaral és a Lómama nélkül old meg egy nagyon fontos feladatot, a második pedig – Tomi hívószavára – úgy kezdődik, mint egy rossz álom: a kisfiú a Lómama elsüllyedését, eltűnését vizionálja. A gyermek a mesék segítségével megélheti a félelmeit, de egyben a boldog véget, a frusztrációktól való megszabadulást is. 
A mesélés mint folyamat már csak azért is hiteles a könyvben, mert a forma is alkalmazkodik a speciális helyzethez. A szerzőnek nem az volt a célja, hogy kerek, dramaturgiailag átgondolt, „tökéletes” történeteket építsen fel: a mesék mintha valós eseteket (azaz mesélési alkalmakat) rögzítenének. Így a cselekmény gyakran döccen – hol lassúvá és részletezővé válik, hol pedig felgyorsul, s ilyenkor néhány mondat intéz el fontos szálakat, hiszen bohó, hirtelen jött ötletekhez kell alkalmazkodni. Olykor pedig a mindent túlmagyarázó, a minden helyzetből (didaktikus) hasznot húzó szülő bújik elő Anyából, ami a valós élethelyzetekben természetes is. A szöveg is élőbeszédszerű: a mondatok nyelvileg nem annyira megformáltak, nem cizelláltak, olykor még „elvétéseket” (például egyeztetési hibákat vagy az írott szövegekre kevéssé jellemző szóismétléseket) is tartalmaznak.  
Balogh Andrea illusztrációinak főleg a színvilága szép. Azok a rajzok ragadnak magukkal és érdekesek igazán, melyek részleteket nagyítanak fel, mint például a magát arany szőrszállal gyógyító boszorka lába vagy a mérgét a tengerbe fecskendező kacsukahal farka.  
Az viszont erősen kérdéses, hogyan tud működni egy ilyen mesekönyv: hogyan szólhat a spontán mesélés örömeiről egy rögzített szöveg? Az együtt mesélés minden családban – már ahol szokásban van – intim helyzet, az adott család tagjaira jellemző stílust és történeteket szül, és a belső, a külvilággal nehezen megosztható legendáriumot bővíti. Ilyenformán a kis ló, azaz Tomi kalandjai olykor kísértetiesen hasonlítanak egy anya bő lére eresztett, gyermekéről szóló Facebook-bejegyzéseire, melyek nem biztos, hogy mindenki számára egyformán érdekesek. Persze lehetséges, hogy a könyvnek az a célja, hogy spontán és közös mesélésre buzdítsa a családokat, ám e mesék ugyanúgy felolvasáson keresztül juthatnak el a gyerekhez, amihez viszont nem elég „jók”.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek