FEKETEország / Krétakör Színház
2008.06.24.

A FEKETEország majd’ négy évvel ezelőtti bemutatója környékén íródott kritikák nem csupán a legprogresszívebbnek tartott hazai színházi műhely új premierjéről, hanem az országban akkoriban uralkodó közállapotokról is tanúskodnak. Nem véletlenül. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.

A politikai színház Magyarországon elvétve s akkor is vérszegényen művelt műfajában a Krétakör Színháznak az utóbbi években két nagy dobása is volt: sokan emlékezhetnek a Hazámhazám paradicsomdobálós incidensére, de a bizonyos mértékig az előbbi előadás folytatásának tekinthető FEKETEország is szokatlan indulatokat korbácsolt a sajtóban. Mereven kettészakadt a bírálók csoportja, s ami nem meglepő, alapvetően politikai szempontok alapján. Leegyszerűsítőnek tűnhet, a kritikai visszhangot átolvasva mégis az látszik, hogy balról ajnározták, jobbról átkozták Schilling Árpád sms-hírek alapján összeválogatott, a színészek improvizációi alapján létrejött anyagot.

Jelenet az előadásból. Forrás: kretakor.hu
Jelenet az előadásból. Forrás: kretakor.hu

Hogy milyen kontextusban próbáltak meg a józanabb lelkű elemzők valódi érveket felhozni, ahhoz álljon itt egy rövid idézet Földes András bőszült hangú cikkéből: „A nemzeti érzelmű színházlátogatók a melódiák ellenére sem fognak rajongani a darabért. A balliberális értelmiség (Réz András a második sorban!) azonban jól szórakozott a hangsúlyosan provokatív, kritikus és politikailag a Hazámhazámnál valamivel kiegyensúlyozottabb jeleneteken.”

Jelenet az előadásból. Forrás: kretakor.hu
Jelenet az előadásból. Forrás: kretakor.hu

Sisso rövid cikkében – szinte egyedüliként – elvonatkoztat a legkézenfekvőbb politikai olvasatoktól, hogy jóval személyesebb, s az előadás lényegéhez alighanem közelebb vivő szempontokat vessen fel: „Kicsit irritál, hogy az újsághírek alapján kalákában készült darab szereplőit ismerem, ha van nevük, ha nincs, és nagyon irritál, hogy ezek egyébként sokkal többen vannak otthon. Benne a tévémben, a rádiómban, az újságomban, az sms-emben, a tapétán; buta és veszélyes valóságshow-k, ijesztő és felfoghatatlan híradók szereplőiként, csak néha van lazítás, egy kellemes kis fehérzaj, vízállásjelentés, aztán a hangok már belül szólnak, helyek, nevek, dátumok, események.” Bóta Gábor – aki a monostorapáti verzióról írt – szerint a közéletet eluraló undort formálják színházzá a krétakörösök: „Tele a hócipőjük. Elegük van abból, ami körülöttük történik. Dühösek. Elkeseredettek. Kiöltik a nyelvüket a világra, és nagy elkámpicsorodásukban egy kolosszálisat röhögnek.

Jelenet az előadásból. Forrás: kretakor.hu
Jelenet az előadásból. Forrás: kretakor.hu

Éppen ezt, a valóság remek színházzá konvertálását tartja az előadás legfőbb erényének Csáki Judit: „Mert noha Schilling Árpád rendezése közvetlenül és élesen reagál arra, amiben és ahogyan élünk itt és a világban – színházzá teremti mindkettőt: a világot és a reakcióját. Ezért nem fontos talán, hogy pontról pontra egyetértsünk velük…” S itt az értelmezés kívánatos és lehetséges módjáról is nyilatkozik Csáki: „nem publicisztika ez, hanem színház. Noha speciális színház: a hagyományos befogadói készségek közé a morális érzékenységet is föl kell venni, és hát eléggé kívánatos, hogy annak ne legyen pártemblémája.” A Krétakörösök nem tehetnek erről, ahogy Csáki Judit másutt fogalmazta: „színházra jár az agyukban a rugó”.

Jelenet az előadásból. Forrás: kretakor.hu
Jelenet az előadásból. Forrás: kretakor.hu

A színház egyetlen valódi fokmérője pedig csak a hatásossága lehet: Stuber Andrea elemzése éppen erről, a hatásról beszél. Szerinte „a FEKETEország friss, feszes, kíméletlen, elfogulatlan pamflet a mai magyar valóságról. Tiszta, pontos, pregnáns és vakítóan világos előadás.” Akár azt is mondhatnánk, hogy németesen hideg-rideg a koncepció, és mégis, az egész felháborít és röhögtet egyszerre: „miként viszonyuljunk ehhez a hűvös, szenvtelen kiálláshoz, amellyel a társulat elénk teszi a negatív társadalmi jelenségeket, anélkül, hogy a miértekre, a lehetséges okokra is megpróbálna érdeklődő figyelmet fordítani.” (Stuber)

Hogyan tálalják mindezt a krétakörösök? Tarján Tamás szerint „végzetesen játékos szituáció- és variációsorozat” vonul el a szemünk előtt „általában a tolakodó illusztráció esztétikai bajkeverése nélkül, tágas asszociációkat nyitó helyzetvariánsokban” fogant dialógusok révén. Stuber Andrea szerint a jelenetek olykor illusztrálnak, máskor stilizáltabbak, máskor meg „az esemény apropóul szolgál, s meglódítván az alkotók fantáziáját, frappáns szó- és helyzetgyakorlattá kerekedik.”

Jelenet az előadásból. Forrás: kretakor.hu
Jelenet az előadásból. Forrás: kretakor.hu

Minden csoda három napig tart: a hírek aktualitása és fontossága tán ennél is rövidebb idő alatt enyészik ma, amikor élőben követhetjük a világ másik oldalán zajló háború eseményeit. Mi lehet a sorsa akkor az olimpiai doppingbotrányt, az apagyilkos gyereklányt és a többieket megrendítő és kacagtató tablókban elénk állító előadásnak? A valódi kérdés Csáki Judit szerint az, hogy miért járunk színházba? „Azért, hogy a hírekről eszünkbe jusson, hogy megtegyük a tehetőt, mert… nem lehet szó nélkül hagyni, amit nem lehet szó nélkül hagyni.

Cím:  FEKETEország,  Rendező:  Schilling Árpád,  Dramaturg:  Ari Nagy Barbara,  Díszlet:  Ágh Márton,  Jelmez:  Kiss Julcsi,  Fény:  Bányai Tamás,  Szereplők:  Bánki Gergely,  Csákányi Eszter,  Gyabronka József,  Katona László,  Láng Annamária,  Mucsi Zoltán,  Nagy Zsolt,  Péterfy Borbála,  Rába Roland,  Sárosdi Lilla,  Terhes Sándor,  Tilo Werner,  Tóth Attila
Megítélt támogatás: 1 300 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
A Krétakörmenet megvalósítására (2008)
További támogatás: 1 400 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
Az előadás szabadtéri bemutatására (2004)
További támogatás: 900 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
A Feketeország és a Siráj című előadások Vilniusban történő bemutatására (2005)
További támogatás: 600 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
A Feketeország Wroclawban történő bemutatására (2005)
További támogatás: 900 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
A Nibelung-lakópark és a Feketeország című előadások wiesbadeni fesztiválon történő bemutatására (2006)