Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

JOBBAN TETSZIK KÖVÉREN?

Leányvásár / Szegedi Szabadtéri Játékok
2013. júl. 11.
A darabban ez a mondat szó szerint elhangzik, csak épp nem kérdő módban. Ekkor már majdnem az előadás végén járunk, s már régóta azon törjük a fejünket, hogy tényleg az eredeti librettó a bugyutább? IBOS ÉVA KRITIKÁJA.

Maga a „leányvásár” állítólag egy San Francisco környékéhez köthető népszokás, amikor is a házasulandó ifjak (félig) játékosan párt választanak maguknak egy napra, aztán meg lesz, ami lesz. Nem kételkedünk a hagyomány valódiságában, hasznában meg pláne nem, hiszen pont olyan bölcs előrelátással működik (vagy többel), mint manapság egy párkapcsolati tréning. 
A Jacobi Viktor – Martos Ferenc verzióban tehát ez az alaphelyzet, s e köré szerveződik a cselekmény és a bonyodalom, ami egy hajdani, piszkos tőzsdei tranzakcióban gyökerezik, miszerint egy Jack Harrison nevű úr földönfutóvá tette hajdani társát. Mondani sem kell, hogy az operettben az érintett felek gyermekei összetalálkoznak, alaposan szerelembe esnek, s a végére minden jó lesz. Ennyi az eredeti történet, a nézőnek arcizma se rándul, elvégre tudja, hogy mire ül be. 
Persze, a közönség is csiszolódik, a Szegedi Szabadtéri Játékokra visszatérők Alföldi Róbert és Eszenyi Enikő mai ízléshez konvertált operett-rendezésein edződtek, hozzászoktak a portalanított szövegkönyvekhez, a köznyelvihez hasonló poénokhoz, a kortársira vett koreográfiákhoz, s mindezzel együtt a mainstream jelmezekhez és az olykor meghökkentő látványvilághoz. 
A Gothár Péter rendezte előadásban e friss véráram életerősen pulzál, azon viszont, hogy Vinnai András és Varró Dániel erőteljes tematikus és nyelvi átigazítása helyt áll-e, lehet vitatkozni. Az, hogy a western hangulatú környezet egy képzeletbeli szigetre cserélődik, nem érdekes, az már sokkal inkább, hogy a hely a kövérek birodalma. Mert mit lehet ebből kihozni? Vinnai szerint egy kurrens fogyókúrás terméket, ami egyben a konfliktus fő forrásául is szolgál, nevezetesen a „Hájzúzónak” nevezett szer szabadalmának jogtalan lenyúlásából keletkező, hosszú távú zűrökkel. 
Jobbra: Nagy Ervin
Jobbra: Nagy Ervin
A szituáció persze alkalmat ad olyan korszerűségek szövegbe emelésére, mint a fitness, a wellness, az XL méret, vagy a licenc tolvaj, ami persze jópofa, de a készlet hamar kimerül, mert – a számos szinonima ellenére – ezt a témát sem lehet sokkal gazdagabban ragozni, mint a tőzsdei manipulációt. A projekt persze nem válhat egészségügyi promóvá, mert itt speciel a soványak a gazemberek, bár a finálé békülést hoz, és egy kövér-egy sovány felállásban fixálódnak a szerelmespárok.
Gothár Péter olyan laza eleganciával foglalja el ezt a giga méretű színpadot, mintha sokadszorra dolgozna itt, pedig először (ami másoknak általában komoly gondot okoz).  Pofonegyszerű, de éppen ezért remek ötletekkel „mozgósítja” a teret, a színpadra például mozgószőnyeget szereltetett, amelyen a szereplők gond és zihálás nélkül suhannak egyik szélről a másikra, a koreográfus Juronics Tamás pedig a táncosait ültette biciklire, akik ily módon tényleg svungos keretet adtak némely színpadi képnek.
Gothár az újmódi textus – néhol meglehetősen fárasztó – dialógusait is játszi könnyedséggel rendezte hol klasszikus bohóctréfává, hol Monty Python típusú abszurd burleszkké, mindemellett még a műfaj buksijára is nyomott egy barátságos tockost, ugyanis hagyta, hogy a fagyi visszanyaljon, s alkalmanként antioperettes slendriánsággal „elszúrta” a primadonnás-bonvivános rázendítéseket. A finálé boldogság túltengésével szemben azonban még ő is majdnem tehetetlennek bizonyult, a nyúlós vég egyre kínosabban tekergett.
Keresztes Tamás. A képek forrása: Szegedi Szabadtéri Játékok
Keresztes Tamás. A képek forrása: Szegedi Szabadtéri Játékok
Mindemellett lehengerlő hajót tervezett (a díszletet is a rendező jegyezte), s remekül választott jelmeztervezőt a Kaposváron végzett Tihanyi Ildi személyében, aki szellemesen játékos, messziről is jól látható és dekódolható (hű, de fontos szempont!) örömtelien dekoratív, vagy éppen lehengerlően elegáns öltözékeket kreált papír alapanyagból.
Gothár operettje kétségkívül vonzó, szórakoztató és mindenekelőtt profi munka, kár, hogy nem nyesegetett le néhány vadhajtást a librettóról. Mert remélem, nem én vagyok az egyetlen, aki kevesebb „Kuss legyen!”-nel és kevésbé kimerített poénokkal is beérte volna.
Méltánytalannak tűnhet, hogy a színészekre alig marad mondat, de az általam látott harmadik előadáson mindenki élvezetes alakítást és énekteljesítményt nyújtott. Nincs mit ragozni rajta, Nagy Ervin, Bordás Barbara, Kiss Diána Magdolna, Keresztes Tamás, Ujlaki Dénes, Schell Judit, Hegedűs D. Géza és Szombathy Gyula – a kisujjából rázza ki a feladatot.
És, hogy nekem is jobban tetszik-e kövéren? Inkább minden(ki) a maga önsúlyán.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek