Facebook, Twitter, Pinterest, Foursquare, Instagram – az Y-generáció az anyatejjel együtt szívta magába a közösségi médiát, és ami ezzel együtt jár: ami/aki a kibertérben nem látszik, az lényegében nem is létezik, a posztjaid és a profilod mondja meg, hogy ki vagy. Ma már nem kell Hilton lánynak születni ahhoz, hogy „közönséged” legyen, vadidegenek figyeljék irigykedve a virtuális lépteidet – korszakos bölcsességeket csiripelhetsz a világba a Twitteren keresztül, megoszthatod a YouTube-on, ha homlokon csókolt a múzsa, feltölthetsz magadról olyan fotót az Instagramra, melyről úgy véled, jót tesz majd az imidzsednek, de legalábbis bosszantja a volt a pasidat.
Ha az ember napi rendszerességgel falja az online bulvár, mondjuk, a TMZ híreit, és ellenőrzi a sztárok állapotfrissítéseit a közösségi médiában, naprakész lehet abban is, mi a menő, mit illik felvenni például – ha a pénz is adott, az „ördögi” cybergyerek Pradát és Louboutint visel, mint ahogy arról a Vanity Fair 2010-es cikke (The Suspects Wore Louboutin) is megemlékezett. Az említett valós sztorin alapul Sofia Coppola legújabb, Lopom a sztárom című filmje.
 Jelenetek a filmből |
A történet szerint a dél-kaliforniai tinik, négy lány és egy meleg srác (Katie Chang, Emma Watson, Taissa Farmiga, Claire Julien és Israel Broussard) kifigyelik a neten, hogy melyik kedvencük/ideáljuk épp hol bulizik/nyaral/reprezentál, és az éj leple alatt kirámolják a gardróbját, több mint három millió dollár értékben csórva el designer cuccokat, Rolex órákat, készpénzt és kábítószert. Ne higgyük azonban, hogy holmi újkori Robin Hoodokkal állunk szemben – hőseink nem a társadalmi javakat akarják újra elosztani. Túl azon, hogy a közösségi oldalakon villognak a zsákmánnyal és párszor megsétáltatják azt az utcán, nem igazán tudnak mihez kezdeni Paris Hilton, Megan Fox vagy Lindsay Lohan harmincadik Birkin táskájával. Az egyetlen céljuk, hogy a tárgyat birtokolva rájuk vetüljön az a bizonyos sztáraura és még magasabb kasztba léphessenek – fontos hát, hogy az előmenetel dokumentálva legyen, hadd lássa az egész kibertér.
Sofia Coppola nem ítélkezik, nem foglal állást, nem von le tanulságát, csak minimalista módon ábrázol. Filmje első ránézésre felszínes és céltalan, ám épp ezáltal tükrözi autentikusan azt a közeget, amelyről szól. Az öt tini nem a periférián él, jómódú szülők gyerekei ők, akiknek bejárása van az álomvilágba (egy légtérben lehetnek Kirsten Dunsttal), jól ismerik a dörgést, tudják, milyen külsőségekkel jár a celebritások élete: a papírpohárban a koffein mindenképpen elkél a kézben, a menő klubokban jelen kell lenni és Angelina Jolie-ból kiindulva némi filantrópia sosem árt; ismerik a PR nyilatkozatok szófordulatait a bulvárhírekből, és még az sem ciki számukra, hogy lebuknak, elvégre Lindsay-t is lesittelték már párszor.
 A képek forrása: PORT.hu |
A Lopom a sztárom a maga módján szórakoztató, ironikus szatíra, amolyan Bret Easton Ellis-szerű, minden drámaiságot és fordulatot nélkülöző leíró jellegű látlelet. A vágyott életforma a maga külsőségeivel teljes pompájában a közösségi média és a bulvár látszatvilágában virágzik, és régen megfertőzte már azt az egyszerű usert is, aki képes like-okat vadászva élete legintimebb pillanatait megosztani a „barátaival”, ahelyett, hogy a valóságban élné meg azokat. A realitás és a virtualitás ezer szállal, kibogozhatatlanul fonódik össze, egymáson élősködik – nem csoda, hogy teljes az érték- és szerepzavar: Paris Hilton, aki a valóságban maga is elszenvedője volt a rablásoknak, egy cameó erejéig felbukkan a filmben, sőt még a saját lakosztályát is kölcsönadta a stábnak a forgatáshoz. Nem kell sajnáljuk magyarán, hogy pár Bvlgari ékszerrel szegényebb lett, ahogy tinibanda felett sem ítélkezhetünk nyugodt szívvel: miért is helyeznénk őket alacsonyabb polcra erkölcsileg, ha a sztár, akitől loptak, maga is enyveskezű (Lindsay Lohan)?
Tulajdonképpen ezekről az abszurdumokról, ellentmondásokról szól Sofia Coppola filmje, melyben a kimondatlan kritika azért ott bujkál az iróniában és a sztori építkezésében, abban, hogy a szereplők a film végére sem tanulnak a hibáikból, semmit sem fejlődnek. A Lopom a sztárom alapjául szolgáló valódi tinibanda a rablássorozatnak hála ráadásul még azt is elérte, amire mindig is vágyott: született róluk egy cikk a Vanity Fairben és még Sofia Coppola is ismeri a nevüket.