Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

SZAKMA A TETŐN

Műfordítók Egyesülete – szakmai hétvége
2013. máj. 26.
Kevés ilyen demokratikus társaságot ismerek, mint a fordítókollégák együttesét. A Műfordítók Egyesülete negyedik szakmai hétvégéje Dobogókőn – ezúttal is Nádori Lídia és Kriszt Magdolna szervezésében – talán a korábbiaknál is jobban sikerült: a gazdag szakmai programra a ráadás idén kórusimprovizáció volt Tóth Árpád vezetésével, és egy meglepetés: Soproni András és felesége, Meny Tatyjana bábszínháza. MESTERHÁZI MÓNIKA TUDÓSÍTÁSA.

Mikor Halasi Zoltán 2003-ban Se tisztelet, se díj címmel megírta felmérésre és közös tapasztalatokra épülő, keserű cikkét a műfordítók helyzetéről, és nem sokkal később megalapította a Műfordítók Egyesületét (MEGY), elsősorban az érdekvédelmi és a szakmai szempontok voltak előtérben. Azóta kiderült, mennyire jót tesz e magányos mesterség gyakorlóinak egymás társasága (és segítsége), év közben a levelezőlistán, és májusban három napra, a szakmai hétvégén.

Lázár Júlia
Lázár Júlia

Az érdekvédelemmel különböző, egymást erősítő okokból nemigen sikerül előbbre lépni, és támogatás híján a műfordítás oktatására tett kísérleteink is kudarcot vallanak, noha ez első elnökünknek, Géher Istvánnak is szívügye volt (és halálával olyan műhely szűnt meg, amely nemzedékeket nevelt a könyvszakma legfontosabb területei, a fordítás és a szerkesztés – kölcsönös – ismeretére). Az oktatásról tartott kerekasztal során e műhely egyik tanítványa, Lázár Júlia mesélt 28 éves középiskolai tapasztalatáról: hogyan vetette be az angoltanári módszertan bevált eszközeit az irodalom és a műfordítás megkedveltetésére. („Ironikus” helyzet, hogy az ő pályája az oktatás jelen helyzete miatt ugyanúgy megszakadt, mint egy másik kiváló előadóé, Lőrinszky Ildikóé az egyetemen.) Hetényi Zsuzsa, Somló Ágnes, Józan Ildikó, Kiss Kornélia egy-egy egyetemi műhelyt, kiadványt mutattak be. Oktatói kínálat tehát épp úgy van, mint hallgatói kereslet, csak az intézményes háttér hiányzik.

Hogy mi mindent lehetne átadni a kezdőknek, azt épp a fordítói hétvégék magas színvonala bizonyítja – és mostantól a szakma napfényes oldala következik.

A műfordítóknak, akik otthon hasonló problémákkal bíbelődnek, itt végre alkalmuk van kedvükre szöszölni (copyright Upor László). Elsősorban a műhelyszemináriumokon. Kurdi Imrétől előre megkaptuk Thomas Glavinic krimidíjat is elnyert, osztrák kisregényét, a Der Kameramördert. Volt, aki le is fordított egy részt, volt, aki végigolvasta, volt, aki csak elkezdte, de a kivetített szöveg első pár oldalán együtt figyeltük, mitől érezzük furcsának a narrátor stílusát (íráshoz nem szokott, hivatalos stílust erőltető, pszichopata, aprólékos, körülményeskedő stb. – egy anyanyelvi résztvevő szerint: „ilyet ember nem mond”), aztán hogy hogyan kellene magyarul visszaadni. „Nagyon buta, illetve lebutított szöveg” – „Parti Nagy?” – „Egy nagyon visszafogott Parti Nagy” – felelte Kurdi. A közös magyar fordításkor minden szónál, névmásnál, személyragnál megálltunk tűnődni.

Upor László színházi-fordítói szemináriumán a Cseresznyéskert három fordítását olvastuk párhuzamosan (illetve „füleltünk” rájuk), és megtudtuk, hogy az oroszban és a színházban egyaránt jártas fordítók (Elbert, Spiró, Morcsányi) szövege voltaképp három felfogást jelent a szereplőkről és a darabról, tehát nem lehet összevagdosni a háromból egyet, csak valamelyikben hinni, és ha kell, a fordítóval javíttatni. Nem azt figyeltük tehát, melyik szöveg „nem jó”, bár láttunk hibát is, hanem a dinamika, a hangsúly, a szóválasztás és a stilizálás eltérő formáit.

Szlukovényi Kata
Szlukovényi Kata

Párhuzamos fordításokat láttunk Kjoszeva Szvetlánál is, aki Esterházy Egy nőjéből szemelgetett angol, francia és bolgár megoldásokat, miközben átéltük, hogy az anyanyelven írt szöveg értelmezése sem mindig evidens. A versfordítóműhely résztvevői egy Vivaldi-szonettet és a kortárs észt Kristiina Ehin versét kapták meg Szlukovényi Katától és Molnár Krisztina Ritától, és ezeket gyúrták. Kovács Ilona az írott szöveggé alakított élőbeszéd fordításáról tartott előadást, Csordás Gábor arról, mit nem kell lefordítani, Vihar Judit a japán kultúráról, Kalmár Éva a kínairól (megtudtuk például, hogy noha az archaikus kínai irodalomban igyekeztek mindent tömöríteni, ez magyarul nem archaikus lenne, hanem élvezhetetlen, ráadásul a magyarban a régi szövegek épp terjedelmesek – bár az előadás a „Kínaiból fordítani nem boszorkányság” címet viselte).

Nádasdy Ádám és Kőrizs Imre már többször adott elő a MEGY rendezvényein, telt házzal, Nádasdy szokása szerint a társaságot is bevonta. Sőt, volt, aki készült is idiómákkal, Vihar Judit például előre lefordított néhány japán példát: „A butákat és az ollót célszerűen kell használni”, Soproni András Karinthyt idézte: „Aki sapkát cserél, tetűt is cserél”.

Nádasdy Ádám. Majoros Klára fotói
Nádasdy Ádám. Majoros Klára fotói

A szakmázást a büfében sem tudtuk abbahagyni. Papolczy Péter elnök a nyitóelőadásban Wodehouse regényeiről és magyar fordításukról szólt, párhuzamos szövegrészletekkel. Borozás közben szóba került a Money in the Bank regény lefordíthatatlan címe (a „bank” nemcsak pénzintézményt, hanem kerti padot meg folyópartot is jelent, pontosabban, magyarázta Péter, a pénzintézmény neve is a pénzváltó asztalból lett). Erről bennem felrémlett a „pad” és a „padmaly” (a vízpart valamilyen része?), aztán páran kisebb nyomozásba kezdtünk. A kollégák egy része nem hallott ilyen szóról, mások a ház mestergerenda fölötti részére (ld. még padlás) emlékeztek. Nádasdy Ádám Vörösmarty Lear-fordításában (véletlenül) találkozott a szó alakváltozatával, a „pandal”-lal, ’víz alatti, visszhangos üreg’ jelentésben. Egy okostelefon és az akadozó wifi segítségével közben sikerült megtalálnunk:

„padmaly: ‘alámosott meredek partfalban keletkezett üreg’, ‘‹régen› mennyezet, padlás’: A padmalyon holmi ruhák, bútordarabok heverésztek (Eötvös Károly). Szláv eredetű szó: szlovén podmol, szlovák podmoľ (‘vízmosta partüreg’). A fenti második jelentés a padlás szó beleértésével magyarázható. Nyelvjárási szó.”

A “pandal” és “Lear” szavak a googliban kiadták a Vörösmarty-helyet (Lear király I. felvonás 1. szín): “Éltem’ reá! Hogy ifjabb lányod nem szeret kevesbbé, / S nem is mind léha szív, kinek halk szózatát / A puszta pandal vissza nem veri.” És természetesen kíváncsiak lettünk az angol szóra is: nem a bank volt, sőt, szemlátomást Vörösmarty rátett egy lapáttal, mert az angol hely inkább fogalmi: “Nor are those empty-hearted whose low sound / Reverbs no hollowness.”

Egyszóval szakmánk ünnepi napjait éltük, és nagyon szeretnénk, ha a fiatalok tőlünk tanulnának, nem az ínséges kiadói helyzetekből vonnának le rossz tapasztalatokat.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek