Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

TUNINGOLT BLENKVÖRSZ

Szálinger Balázs: Köztársaság / Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház (a Thália Színházban)
2013. máj. 24.
Az előadás már a legelső pillanatban lyukat rúg, s a későbbiekben sem tesz szert labdabiztonságra. A jelenetek úgy-ahogy passzolnak egymáshoz, de a könnyedséget szimuláló nehézkes tili-toli nem vezethetett eredményes játékra. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Varga Márta, Dunkler Róbert
Varga Márta, Dunkler Róbert

Nem az a gond, hogy a Krisztus előtt 75-re datált cselekményű drámát futballszcéna és szurkolói sóder indítja. A huzakodó drukkerszpícs nincs benne az eredeti szövegben, de akár maga a szerző is beleírhatta. Mint ahogy egy-két más új replika, továbbá egyes számadatok (életkor stb.) aprócska, fölösleges módosítása is származhat az ő kezétől. 

Telihay Péter vendégrendező azzal fogott mellé, hogy – Szűcs-Olcsváry Gellért társaságában díszlet-, Vidovenyecz Edinával közösen jelmeztervezésre is vállalkozva – külsőségesen mai színpadi in- és enteriőröket, kép- és hangulatvilágot próbált megteremteni, de a graffitis falazat, a semmire sem jó utcai lámpa, a konditermi kellékek meg a kalóztiszték otthonában felberregő porszívó mögé a biztonság kedvéért némi antik épületjelzést is vont. Amiből annyi jön le a nézőtérre, hogy például a passzív laptop sehogy sem találja a helyét a kétezer-egyszáz éve élt, taktikázgató főkalóz kezében, viszont egy tisztességes börtönt nem sikerült a színre hitetni (pedig komoly funkciója lenne).
Dénes Gergely, Varga Márta
Dénes Gergely, Varga Márta

A Gaius névre hallgató, pillanatnyilag az Urbstól messze emberkereskedők kezére került ifjú római szenátor, azaz Julius Caesar nagy tirádákban hirdeti, nem hétköznapi kvalitásai folytán időnként és részben komolyan gondolja a köztársaság eszméjét, azonban vérbeli áldemokrataként és érlelődő zsarnokként minden megrendülés nélkül harsogja, amikor itt az ideje: „Leszarom az egész köztársaságot, / Ha gatyába rázhatom egy paranccsal”. A kevert látványvilágban (inkább modellként, mint aktualizálásként) e mindennél és mindenkinél hatékonyabb, küldetéstudatos hatalmi rögeszmének kellene megnyilvánulnia, a nagy formátumú majdani önkényúr tetteinek kritikai elemzése köré a cselekményben nem szegény dráma mellékalakjai közötti szálakat, a büntetés, megtorlás (kereszthalál) történelmi asszociációit, jelentéstávlatait is belefonva a históriába. Nem sikerül. 

 
 
Kulcsár-Székely Attila, Barabás Árpád, Tóth Árpád
Kulcsár-Székely Attila, Barabás Árpád, Tóth Árpád

A néző bizonyos megkönnyebbülésére a Thália Színházba vendégszereplésre érkezett Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház lényegében teljes gárdája halványan teljesít. Nem kell nagyon méricskélni, ki múlja alul a másikat (nem kizárható, hogy a vendégjáték drukkja kedvezőtlenül hatott). Előfordulhat, hogy egy színház valamennyi tagja szerény tehetségű. Ebben az esetben nem erről van szó. A zavaros rendezői koncepció folytán a színészek tanácstalanok, tanácstalanságuk miatt külsőséges alakításokba tévednek, ami pedig általános szétszórtságba torkollik. Elkallódó súlypontok, elsikkadt humorformák, következetlen megoldások, unalmas párbeszédek: érdektelenné vedlik Szálinger Balázs drámája, amely pedig nem ok nélkül nyert el több díjat is. Bizonyára akadnak közreműködők, akik kevésbé vagy leplezettebben, ügyesebben rosszak, mégse sértsünk meg senkit a név szerinti kiemeléssel. A sporteszközök kényszeredett használatában durcás kislány-bábuvá kopott fiatal színésznőt ugyanúgy nem méltányos kipécézni, mint a haldoklása negyedóráját fölöslegesen végigpihegő, végigköhögő színművészt, netán a legkisebb szerepet jól indító, de hamarosan elrontó, vagy a legnagyobb feladatot színtelenül abszolváló társukat. 

Dénes Gergely, Varga Márta, Csurulya Csongor
Dénes Gergely, Varga Márta, Csurulya Csongor. Fotók: Balázs Attila, Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház

Caesar feleségének figurája nyilván rendezői intésre az estét végigkóborló, pótcselekvések tömkelegét koreografikus értelmetlenséggel elkövető árnnyá lett. A színpadi jelenlevők közül bizonyára senki számára nem látható, de Caesar tudatában-lelkében mégis érzékelhető kontrollszemély (nem) fizikai beállítása, az elegáns fekete öltözékű halálasszony követhetetlen logikájú bomlott bolyongása ugyanúgy a koncepció gyengéire vall, mint az irónia verbális poénokká alacsonyítása, az általános fakóság.

Szálinger kiérlelt nyelvezetű verses darabja ráfizet arra, hogy alig ad instrukciót. Mondhatni, ennyiben is a shakespeare-i uralmi tragédiák innovációja. Kár lenne, ha az ősbemutató kudarca láttán színházaink levennék napirendről a Köztársaság interpretálását. Feszül az intellektuális és morális gyúanyagtól az ábrázolt történelmi-politikai jelenségnyaláb drámája. A színmű egy líra–dráma–epika elegykötetben jelent meg tavaly, annak is a Köztársaság címet kölcsönözve. Kissé modoros, de nem jelentéstelen gesztussal a szerző az Első jelenetet ott az I. ciklus élére helyezte, míg maga a dráma hatvan oldallal később, a II. ciklust képezve következik, Második jelenettel kezdve. Ama elsőben összesen ennyi hangzik el az ifjú szülők és kisdedük szájából: „CAESAR: Egészséges és szép kisfiú, gratulálok. SERVILIA (odaugrik) Vigyázz, Caesar, leejted! CAESAR: Dehogy ejtem le, hülye vagy? BRUTUS: Oá!”
A „te is, fiam, Brutus?”-nak kellene rávetülnie a későbbiekre. Meg annak, hogy Brutus nem Caesar fia volt. 
Sajnos az „Oá!” célt tévesztett.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek