Jia Zhangke: A Touch of Sin / Cannes-i Filmfesztivál 2013
2013.05.21.

A leglátványosabb wuxiák világa keveredik a leghétköznapibb kínai valóság realizmusával korunk egyik legeredetibb kínai rendezőjének új filmjében. Az idei Cannes első szenzációja A bűn érintése. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.

A világgazdaság dübörgő motorja, a hatalmas és erős Kína belülről rohad, a vérrel és verejtékkel felépített, milliárdnyi emberi élet aprómunkáján alapuló rendszer a robbanás szélén áll – állítja a valószínűleg e film miatt otthon sok dicséretre nem számító rendező. A mifelénk alig ismert kínai Jia Zhangke szállította az idei fesztivál első számottevő alkotását. Az A Touch of Sin (A bűn érintése) egyik nagy erénye, hogy a filmes korábbi experimentális stílusát csak éppen annyira szelídíti meg, hogy szélesebb közönség számára is befogadható legyen, de az innovativitás és a frissesség mégse tűnjön el belőle.

Négy, arrafelé állítólag közismert hírlapi történet elevenedik meg A bűn érintésében, amely során a legtávolabbi vidéktől egy hatalmas nagyvárosig jutunk el, és amelyekben korrupt hivatalnokok, lelkiismeretlenül gazdag vállalatvezetők, hűtlen férjek és nyughatatlan fiatalok jelennek meg, ráadásul még a szélvészgyors kínai vonat balesete is besuhan a képbe. Bár a történetek jól elkülöníthetőek, időnként meglepő módon egymásba bonyolódnak, és az az érzésünk, mintha egy-egy térbeli találkozás révén maguk a szereplők pillantanának bele a másik történetszál néhány fordulatába. Zhangke megközelítésének lényege, hogy mindezeket a sztorikat és alakokat valójában tünetekként kezeli, amelyek az egyént jóval meghaladó léptékű problémák létezéséről tanúskodnak.

A kínai társadalmi berendezkedéssel kapcsolatos kritika első körben meglehetősen didaktikus, hiszen egy mindentől távoli falu magának való alakja megelégelve a sok megaláztatást és szegénységet nekifog agyonlőni a korrupt falufőnököt, a helyben működő nagyvállalat Maseratit vezető igazgatóját, és mindenki mást, aki ellentmond neki. Ahogy azonban haladunk előre a történetekben, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy a problémák már rég nem csupán felszíniek, tehát a korrumpálódott vezetői réteg lecserélésével, vagy akár az irányítási rendszer megreformálásával nem oldhatók meg. 

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből
A továbbiakban ugyanis olyan embereket és rajtuk keresztül olyan ingerültséggel teli társadalmat figyelhetünk meg, ahol az emberek képtelenek kommunikálni, és ezért képtelenek békés módon megoldani a konfliktusaikat. A finoman parodisztikusra vett jelenetekben a férje elcsábításáért zúgolódó asszony nem talál más megoldást, minthogy testvére segítségével munkahelyéről kirángassa és megveresse a csalfa nőt, aki erre válaszul gyümölcskéssel rendez vérfürdőt, a motorozása közben megzavart migráns munkás szó nélkül lepuffantja az útonállókat, és a városról városra vándorló fiatal srác se ér jó véget. 

Zhangke ítélete azért kegyetlen, mert azt állítja, hogy bár a probléma rendszerszintről indult, talán a túl hosszú fennállás miatt mára már annyira beivódott az emberekbe, hogy individuális, személyiségi kérdéssé vált. Ebben a társadalomban senki sem ártatlan, a maga során és a maga léptékében mindenki erővel oldja meg a problémáit, mert már generációk óta ahhoz szokott hozzá, hogy nem veszi őt körbe olyan keretrendszer, amelyen keresztül a jogait érvényesíthetné. Az igazán keserű az, hogy nem csak a nyilvános vagy közéleti konfliktusok, hanem a magánéleti viszályok is ebben a keretben értelmeződnek. Ráadásul úgy tűnik, hogy mindehhez a mintát – és innen érthetjük meg Zhangke formai választásait – maga a szórakoztatóipar és különösen a film szolgáltatja.

A képek forrása: Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál
A képek forrása: Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál
A bűn érintésében ugyanis a kortárs hétköznapi történetek ábrázolása legnagyobbrészt kifejezetten realista, az erőszakos bosszúpillanatok viszont a keleti harcművészetek esztétizálásán alapuló filmes műfajokat, és azon belül is legfőképpen a wuxiát idézik meg. A szereplők a rajtuk esett vélt vagy valós sérelmeket önérzetük megsértéseként értelmezik, és a filmbeli hősök mintájára pillanatok alatt erőszakos bosszúért kiáltanak. Azonban természetesen a sikeres bosszú nem jelent megoldást, sőt inkább még mélyebben találják magukat a romhalmazban. Éppen ezért látjuk, hogy a teljesen átlagos figurák néhány pillanatra a wuxiák látványos mozdulataival gyilkolnak, majd pedig visszasüllyednek ugyanoda, ahonnan elindultak. 

Kilátástalan körforgás van ebben a Kínában, ahol a hihetetlen gazdasági pörgés embertelen körülményeket erőltetett az emberekre, akiknek lehetőségük sincs a mindennapok valódi megélésére. Zhangke két órát meghaladó monumentális filmje fárasztó, folyamatos figyelmet és intellektuális koncentrációt igényel, hogy az ironikus pillanatokat mindig nagyobb összefüggések részeként tudjuk kezelni. Azt is mondhatnánk, hogy embert próbálóan nehéz nyelven beszél az embertelen körülményekről, ahol a probléma magját már nem is a rendszer, hanem maga az elembertelenedett egyén képezi. A jelen állás szerint A bűn érintése nagy eséllyel pályázik a legfontosabb cannes-i díjak egyikére.
Szerző: Gyenge Zsolt
Cím:  A Touch of Sin,  Rendező és forgatókönyvíró:  Jia Zhangke,  Fényképezte:  Yu Likwai,  Zene:  Lim Giong,  Vágó:  Matthieu Laclau, Xudong Lin,  Hang:  Yang Zhang,  Szereplők:  Jiang Wu, Meng Li, Lanshan Luo, Baoqiang Wang, Jiayi Zhang, Zhao Tao