Cate Shortland: Lore
2013.05.01.

Az idei Titanic Filmfesztivál díjnyertes filmje, a Lore lírai portré egy tinédzser lány és egy nemzet eszméléséről. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

A nipp már Lars von Trier Dogville-jében is a nyárspolgári lét látszatbiztonságának és idilljének szimbólumaként szerepelt, és nincs ez másképp Cate Shortland Lore című filmjében sem, melyben szintén kitűntetett szerep jut a roppant ízléstelen, horgolt alátéteken álló porcelán dísztárgyaknak. Hősnőnket, a tizenöt év körüli Lorét (Siskia Rosendahl) egy őzet ábrázoló, anyjától kapott nipp emlékezteti a vészterhes időkben arra, hogy honnan jött, ki is ő valójában, mi a célja, és miért kell túlélnie azt a megpróbáltatást, mellyel egy náci tiszt lányaként a harmadik birodalom bukását követően kénytelen szembenézni. Hitler halott, a mama (Ursina Lardi) önként feladta magát a szövetségeseknek, a papa (Hans-Jochen Wagner) menekülőre fogta, Hannalorénak pillanatok alatt kell felnőnie: alkalmazkodni, gondját viselni és épségben eljuttatni testvéreit (egy ikerpár, egy csecsemő és a kishúga) a nagymamához (Eva-Maria Hagen, a punkdíva Nina Hagen édesanyja) Hamburgba, a britek, oroszok, amerikaiak által megszállt, apokaliptikus Németországban.

Saskia Rosendahl
Saskia Rosendahl

Shortland filmje Lore odüsszeiája, ám jóval több is annál – Németország meghasonlottságának, zavarodottságának, az ősei bűnével – a filmben szó szerint – magára hagyott generáció eszmélésének metaforája, annak a bibliai mondásnak az ábrázolása, mely szerint: „az apák ették a savanyú szőlőt, és a fiak foga vásik el.” Lore az első idegeneket még náci karlendítéssel üdvözli, megvetően méri végig a családjának szállást adó gazda mozgássérült fiát, az anyjának a „végső győzelemről” beszél. Aztán a nyitó képen a fürdőkádban a haját gondosan tisztogató tini a film előrehaladtával egyre koszosabb, büdösebb és fáradtabb lesz, nyers tojást eszik, hogy az éhségét csillapítsa, és a túlélésért még arra is hajlandó, hogy elfogadja egy húsz év körüli zsidó fiú, Thomas (Kai Malina) segítségét, aki az út során csapódik melléjük. Tulajdonképpen Thomas vonzereje az, ami teljességgel összezavarja a lányt: egyszerre tekint tárgyként és személyként a fiúra, aki hiába ébresztette fel az alvó Csipkerózsikát, ha meg kell őt vetni a származásáért.

Saskia Rosendahl, Kai Malina
Saskia Rosendahl, Kai Malina

A természet Adam Arkapaw operatőr fantasztikus képein nem véletlenül kap hangsúlyos szerepet: egy-egy imbolygó közeli egy csigáról, bárányról, rákról, angolnákról, a búzamezőről, a vízről, sárról, rothadó hullákról, a felhőkről megmutatja, hogy miként kúszik be Hannelore jól szocializált, nippekkel telerakott világába az animalitás, a zsigeri lét, hogyan kérdőjelezi meg a nyers valóság a készen kapott ideológiát. Arkapaw lebegős, fragmentált, fura szögekből fotózott, gyakorta csak röviden kitartott képei ahhoz a bizonytalansághoz, zavarodottsághoz, definiálatlansághoz is kitűnően passzolnak, ami a film egészét jellemzi: a németek nem akarják elhinni a náci haláltáborokról közölt képeket, mert amerikai propagandának vélik; és a film lényegi kérdéseire sem kapjuk meg a kielégítő válaszokat (Spoilerveszély!: a történet végére Thomas zsidó mivolta megkérdőjeleződik  – amiben meg egy korábbi villanás bizonytalanít el: az egyik jelentben Thomas szemérmesen eltakarja Lore elől a tetoválását az alkarján.) Lore többször meginog annak megítélésben is, hogy Thomas egy olyan világban, ahol a szex valuta, tényleg az ő vonzereje miatt vándorol-e velük, vagy csupán azért, mert csapatban egyszerűbb számára a túlélés.

Fotók: PORT.hu
Fotók: PORT.hu

A másodgenerációs főszereplők, Lore és Thomas identitásproblémáinak, egy egész nemzet öndefiníciós zavarának zanzája az a jelenet, melyben a lány a fiú pénztárcájában kutakodva zsidó családokról nézeget fényképeket (egyébként Cate Shortland családi fotói), majd a náci egyenruhás apja fényképét is melléjük helyezi. Hogy az út során tényleg megváltozott valami Loréban, akkor válik egyértelművé, amikor elérik végre Hamburgot és a nagymamát, vagyis visszatalálnak a nippek rendezett világába.

Cate Shortlandet már az első nagyjátékfilmjében (Cigánykerék) is egy tinilány története, őseihez, a nőiséghez, szexualitáshoz és a gyerekléthez való ambivalens viszonya foglalkoztatta. A Lore mintha továbbgondolta volna a témakört azzal, hogy még tágabb horizontba helyezte és egy egész nemzetre kiterjesztett: a Cigánykerék Heidije (Abbie Cornish) a film végére ráébred, hogy gyerek még és az anyjára van szüksége, Lore azonban pont az ellenkező következtetésre jut a zárójelenetben: visszavonhatatlanul felnőtté vált.

Rendező:  Cate Shortland,  Szerző:  Rachel Seiffert,  Forgatóköny:  Cate Shortland, Robin Mukherjee,  Zeneszerző:  Max Richter,  Operatőr:  Adam Arkapaw,  Producer:  Benny Drechsel, Karsten Stöter, Liz Watts, Paul Welsh,  Vágó:  Veronika Jenet,  Szereplők:  Saskia Rosendahl,  Nele Trebs,  André Frid,  Mika Seidel,  Kai-Peter Malina,  Nick Holaschke,  Ursina Lardi