Szépművészeti Múzeum

Ha mást nem is, a szinergia szó jelentését biztosan megtanulta, aki végigülte a szakmai vitát a készülő Múzeumi Negyedről, amely a keresztségben a Múzeumliget nevet nyerte. Rostás Zoltán építész-projektigazgatón kívül a Budapesti Közlekedési Központ képviselője, Dományi Bálint prezentálta a tervvel kapcsolatos hivatalos elképzeléseket. 

Az apropót a júniusban kiírásra kerülő helykijelölési tervpályázat adta. A szakmának azonban épp a hellyel kapcsolatban vannak fenntartásai – márpedig a prezentációból kiderült: a múzeumok a kormány elképzelése szerint a Városligetbe kerülnek, legfeljebb nem a Felvonulási térre, hanem adott esetben be, a zöldbe. Rostás Zoltán elmondta: egy nyolcfős bizottság – melyben az építész szakma is képviseltette magát – vizsgálta a szóba került helyszíneket: Szentendre, az óbudai Gázgyár, a Margitsziget, a Nyugati és környéke, a Belváros, a Kopaszi-gát, a Közvágóhíd és a Csepel-sziget, illetve a Városliget közül esett a választás ez utóbbira. 

Néprajzi Múzeum

Habár – amint azt az esemény moderátora, Schneller István, volt budapesti főépítész is megjegyezte – szinte alig jelent meg hivatalos tájékoztatás a projektről, néhány előzmény mégis jelezte az urbanisztikai kérdésekben illetékes szakmák kételyeit. 2012 októberében a FUGA Budapesti Építészeti központban rendeztek szakmai délutánt az akkor éppen egyfősre sorvasztott és átmenetileg egy albertfalvai raktárba költöztetett Építészeti Múzeum sorsa kapcsán. Ott magát a múzeumi negyed létjogosultságát járták körül az előadók, külföldi példákat is idézve, illetve egy az Építész Kamara által támogatott budapesti kutatásra hivatkozva, amely új múzeumok lehetséges helyszíneire irányult. 

Már akkor megfogalmazódott az a szakmai vélemény, hogy célszerűbb lenne a kihasználatlan budapesti épületeket és területeket revitalizálni – ahogy teszik ezt Európa más városaiban. A Múzeumi negyed elképzelését akkor is Rostás Zoltán prezentálta, ott még kifejezetten a Felvonulási teret preferálva. A szimpóziumon akkor jelen lévő Finta József ezzel szemben egy egész Budapestre vonatkozó helykijelölő pályázat lebonyolítására biztatta a döntéshozókat, mondván, hogy rengeteg jól hasznosítható ötlethez juthatnának ilyen módon. Baán László egy későbbi, az Építész közlöny 2012. októberi tematikus számában közölt interjúban a konszenzus és a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta, ugyanakkor határozottan kijelentette: „Azt…, hogy legyen-e múzeumi negyed és az jó-e Budapestnek, el kell dönteni. Aki azt mondja, hogy nem, azzal ezután már nincs közös felület.”

Magyar Nemzeti Galéria

Az Urbanisztikai Társaságban lezajlott vita alapján úgy tűnik, ez a közös felület igencsak behatárolt. Pedig a hivatkozott interjúban az is elhangzott, hogy lám, a budapesti főépítész konstruktívan áll a kérdéshez, és nem ellenvéleményt fogalmaz meg, hanem a hogyanra tesz javaslatot. Javaslatát, úgy tűnik, megfogadták – Finta Sándor ugyanis Baán László elmondása szerint azt javasolta, hogy ne zárják le a ligetet épületek sorával, hanem szórják szét azokat a Városliget területén. A készülő helykijelölési pályázat erre a koncepcióra vár elképzeléseket. A kérdéses öt múzeum igényeinek felmérésére bizottságok alakultak és működnek márciustól, az érintett múzeumok igazgatóinak, a szakterületek ismerőinek és meg nem nevezett építészeknek a közreműködésével.

Schneller István azonnal a lényegre tért: van-e értelme a vitának, vagy amiről beszélnénk, már eldöntött tény? Határozott választ a többórás rendezvény ideje alatt sem kapott a közönség, Rostás Zoltán láthatóan szabadkozva csak annyit mondott, amit már októberben is: ha érkezik megfontolásra érdemes javaslat, a kormány nem zárkózik el a párbeszédtől. A gáláns felvetésre ki-ki habitusának megfelelően reagált. A BKK szimpatikus fiatal recenzense például prezentációja végén maga állt elő ellenjavaslattal. Beszámolójából kiderült – a liget közlekedési fejlesztése független a múzeumi projekttől, és mindenképp esedékes –: egyelőre nincs hivatalos megállapodásuk a múzeumi projekttel. Tervezik a kisföldalatti meghosszabbítását Zugló vagy Rákosrendező irányába, a trolik nyomvonalának újragondolását (mint megtudtuk, azért kellett őket száműzni a Dózsa György úti szakaszról a fák közé, mert az esetenként felvonuló tankok égre meresztett csövei beakadtak volta a felsővezetékekbe). A BKK tervezi a Hungária körúton közlekedő 1-es villamos korszerűsítését, és a Ligethez közeli új megálló létesítését a Vidámpark sarkánál. A MÁV felszámolja a rendező-pályaudvart Rákosrendezőn, mindössze négy vágány marad a hatvanból, a megmaradó vonalakon pedig két új állomás épül, bár ezeknek nem lesz közvetlen összeköttetésük a Ligettel. A BKK véleménye szerint a Liget forgalmának csökkentése érdekében a Kós Károly sétány átmenő forgalma megszüntethető és minden további nélkül kiváltható. 

A hallottak tehát önmagukban nem függnek össze a tervezett múzeumi fejlesztéssel. Annál inkább azzal, amit Dományi Bálint a továbbiakban mint magánvéleményt prezentált – a Rákosrendező területének hasznosításával. Urbanista körökben ez már többször felmerült, terv is készült a területre. Az úgynevezett rozsdazónák – vagyis elhagyott ipari területek – hasznosítása a nagyvárosok számára olyan potenciál, amit szerte Európában igyekeznek kihasználni. Berlinben, vagy a most kulturális fővárosi státuszú Kassán remekül működnek a hajdani gyárakban kialakított kulturális központok, de nekünk is van már Zsolnaynk és Millenárisunk. Rákosrendezőn Dományi és mások szerint is minden együtt van, ami miatt a magántőke is szívesen befektet: az ingatlan állami tulajdonban áll, megfelelő infrastruktúrával rendelkezik a fővároson belül, homogén városszövetben, lakóövezetek között helyezkedik el, és a Városliget mint park is közel van hozzá. Egy tervezett új épületegyüttes itt sokkal jobb helyen lehetne, mint a már amúgy is túlépített Ligetben – az egyetlen gond, hogy ez a terület túl nagy, a múzeumi program sokszorosát lenne képes befogadni. 

Magyar Fotográfiai Múzeum

A Városliget viszont túl kicsi és túlterhelt – ahogy a felszólaló tájépítészek, Bardóczi Sándorral az élükön jelezték. Valóban nehéz elképzelni, hogy ha az öt tervezett múzeum ide kerül, akkor akár egyetlen fűszál is marad a területen – habár a program a zöldterületek növekedését jósolja. A Liget valóban alapos fejlesztésre szorul, de a tájépítészek a szabadidő eltöltésére szolgáló park irányába terelnék a folyamatot. A Szépművészeti Múzeum sajtóreferense erre találóan megjegyezte, hogy a múzeumba járás is szabadidős program. Ez a nyomós szakmai érv a vehemens ellenzők torkára fagyasztotta a szót – csak Ráday Mihály maradt talpon, aki kifogásolható stílusban ugyan, de mégiscsak megfontolásra érdemes javaslatokkal állt elő. Megemlítette például a Millenáris környékét, ahol valóban van fejlesztési potenciál. A Mammut szomszédságában álló hajdani Ipari Minisztérium bontása már eldőlt, valamilyen érthetetlen okból azonban ide közparkot terveznek – közvetlenül a Margit körút dús levegőjét szívó kismamák számára, aki valamiért utálják a két sarokra található Millenárist. A Millenáris is elveszti ezzel viszonylagos védettségét, megnyílik viszont a szélcsatorna, ahogy a projektet propagáló II. kerületi polgármester büszkén hirdeti. Túl azon, hogy így a mi negyedik emeleti lakásunkban elviselhetetlen huzat támad (nem közérdek, belátom), azt sem árt elfelejteni, hogy a szélcsatornát a meglévő akkori közparkok helyén felhúzott Mammutok torlaszolták el, a parkban időző akkori csövesek nagy bánatára.

De ezzel már messzi vizekre sodródtunk a gondolatok szélcsatornájában – ami azt mindenesetre illusztrálja, hogy egy városban minden mindennel összefügg. Ezt az összefüggésekben történő gondolkodást hiányolták az urbanisztikai szakemberek is, összezsúfolódva azon a bizonyos közös platformon, amely a múzeumi negyed és a Budapest brand szoros és megbonthatatlan egységén épül sziklaszilárdan. Néhányan ugyan megemlítették, hogy egy kiadós múzeumi látogatás után eszükbe sem jutna rohanni azonnal a következőbe, így a múzeumok szende összebújásának nem sok előnyét látják – szemben például egyes üresen álló belvárosi ingatlanok hasznosításával, mint például a volt Kilián laktanya, vagy akár a Millenáris még üres épületei. A válasz pedig a szinergia, ami az est folyamán annyiszor elhangzott, hogy egy életre eszünkbe véstük, mint a kulturális létesítmények hatékony üzemeltetésének kulcsmomentumát. Ezek után már csak egy kérdés marad nyitva: a szinergiai szempontból kifogástalan funkciókkal bíró Budai Várból miért száműzik a kultúrát? Mert innentől világos a képlet: a Nemzeti Galériának hely kell, közel a Szépművészetihez, a Néprajzi Múzeum is költözik, árva az Építészeti múzeum, a Fotómúzeum régóta esedékes – hogy a pár éve nagy nehezen a Müpába költöztetett Ludwig hogy kerül a pakliba, arra nincs magyarázat. A szinergia viszont összeáll, működését kár vitatni – a helyszín kiválasztásánál azonban még lenne idő a szakemberek véleményére hallgatni.