Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

TÜKÖRMESE

Szilágyi Andor: Leánder és Lenszirom / SZFE
2008. máj. 29.
A mesebirodalom feketeségét a lelemény fénye (olykor kerékpáros villogó) világítja meg, de a komoran szép előadás a fényár hiányában is utat talál a közönséghez. A szellemes trükkök úgy söpörnek végig a színen, hogy nem homályosítják el a gondolatot: a lélektükör cserepei a tréfa pillanataiban is hasító világosságot szórnak szét. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.
Jelenet az előadásból. Forrás: port.hu
Jelenet az előadásból. Forrás: port.hu

A Leánder és Lenszirom címszereplői egy rútnak mondott kobold (Gombai Nagy András) és egy apátlannak hitt tizenhat éves királylány (Fabók Mariann). A hosszú ideje palotán kívül bóklászó Bölömbér király (Bercsényi Péter) akaratán kívül Leándernek ígéri örököse kezét, és az egymásnak rendelt fiatalok önmagukat (és másokat) legyőzve végül el is jutnak e beteljesülésig. A negédes, vitriolját piruettel álcázó tündér (Nagy Viktória Éva), a póklábú és életerőt elszippantó Vaknadály (Papp Zoltán), a királylánynak jövendőbeliként ígért harcias darázsherceg (Jankovics Péter), a málén kackiás király és divatosan hóbortos neje (Vesztl Zsófia) élő útakadályként görögnek a szerelmesek lába elé. Bájosan bumfordi csatlósként segíti a párt a nevét sokáig titkoló Bogyó (Gémes Antos) és a hebrencs Csibecsőr (Karádi Bori), akik afféle földközeli Balgaként és Ilmaként egyengetik földfeletti barátaik útját.

Jelenet az előadásból. Forrás: port.hu
Jelenet az előadásból. Forrás: port.hu

Az érzékenyen színezett és elővezetett címszereplő páros (és egyik kísérőjük, Bogyó) karakterén túl kevés, ám annál harsányabb árnyalattal festik meg a figurákat. A játék néha az elrajzoltságon túlra hajlik, és a humorparádéval súlytalanított, jelzésszerűen felskiccelt alakok között eleve elrendeltnek tűnik a két tiszta hős győzelme. Bár a Papp Zoltán játszotta pókforma (és a valóban vak) Vaknadály tragédiája mitologikusan mélységes, komolyan vehető külső ellenfele nem akad a vívódó fiataloknak. Hangsúlyos a külső ellenlábasok bagatellsége, hiszen a szerelmeseknek belül annál vaskosabb falakat kell lerombolniuk. A történet különössége éppen ez: a látszatról és a látszat alatti igazról beszél, színpadi képköltészettől megtámogatva.

A kobolddá átkozott Leánder lovagot az előadás elején tükörvarjak űzik, melyekbe nézve önmaga torz mása kísérti. A mesevilág valamennyi szereplője (még Lenszirom is) csúf szörnyként beszél róla, a színész mégis maszkírozás nélkül játssza a szerepet. Kérdés, hogy a játszóktól meg is szólított közönség hol helyezkedik el a játékban, hiszen mi nem látjuk Leánder arcának rettenetes vonásait. Vagy megelőlegezik az alkotók, hogy mindannyian tiszta szívűek és tiszta szeműek vagyunk, vagy ezen a ponton bukfencezik a játék logikája.

Jelenet az előadásból. Forrás: port.hu
Jelenet az előadásból. Forrás: port.hu

Az előadás a kezdetben madárrá személyesített tükörcserepek (legalábbis a tükörgondolat) mentén szerveződik: később a lélek és a másik szeme tükröz vissza hamis és valós képmásokat. Leánder tökéletesen emberi koboldarcát látva tudható: annak látjuk magunkat, aminek látni merjük, és mások is annak látnak bennünket, aminek mi látjuk magunkat. Leánder maszktalansága az előadás mozgatója és költőiségének záloga. Mikor Lenszirom megpillantja a szeretett koboldot, akinek korábban a hangja és az illata volt a követe, megtagadja. Nem a tiltás és a kalit tartja vissza, hanem az attól való félsz, hogy a csúfat szereti önmagában. Vaknadály végül a szeme világáért cserébe árulja el: hol sínylődik elárult szerelmese. A királylány a lélek rengetegében kel útra, világtalanul lát igazul. Ebben az erdőben visszhangzanak a megnémított Leánder segélykiáltásai. Következetlenség, hogy a szép gondolat farvizén tolakodó és kacagást hajszoló megoldások is úszkálnak (Bölömbér király megformálásában szinte hemzsegnek).

Alföldi Róbert bábszínészeknek készített előadásában egyetlen valódi báb sem szerepel. Az egyetemisták kulisszákba olvasztó fekete próbaruhában játszanak, és gyakran saját végtagjaikat töltik meg élettel: a háttér két ajtajának egyikében eltűnik egy nyak, a másikban feltűnik egy fej. Ehhez hasonló természetfeletti nyújtások és leválások (sőt: reptetések) többször sziporkáznak a produkcióban. Papp Zoltán virtuóz játékkal egyidejűleg személyesít meg két (egymással is diskuráló) palotaőrt, és a bravúr közben még a fejét is képes elveszteni. Mikor Lenszirom királylányt zsinórokra fűzött marionettként mozgatják társai, maga a bábszínész lesz bábbá. A tükörcserepekből vészjóslón csillanó varjak, a nejlonzacskókból zizzenő denevérek, a guggoló színészek árnyából csevegő békakettős születik. Szépséges pimaszságok ezek, és a mélyebb szépségekkel vegyítve meggyőzően közvetítik a lényeget: a befelé tekintés igazságát. A figyelő gyermektekintetek megnyeréséhez pedig elegendő volt a játékkedv és néhány emberi varázslat. Talán nem is trükkök voltak azok.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek