Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

AZÉRT A ZÁSZLÓ TOVÁBBRA IS LOBOG

Ígéret földje
2013. febr. 19.
Az Ígéret földje Berlinalén tartott sajtótájékoztatóján a legtöbb kérdést - beleértve a készítésére vonatkozóakat is - Matt Damon kapta. A színész nemcsak játszik, a forgatókönyvnek is társszerzője, producer, sőt eredetileg rendezni is akart a filmet. RUPRECH DÁNIEL ÍRÁSA.
Steve Butler (Matt Damon) egy farmon nőtt fel, ért a farmerek nyelvén, mondja, ezért Global nevű cége megbízza, vásárolja fel a kisváros telkei alatt fellelhető földgáz birtoklásának jogát. Kolléganőjével (Frances McDormand) hozzá is látnak a feladathoz, a helyi kisboltban öltözéket vásárolnak maguknak, hogy jobban passzoljanak a vidéki háttérhez, megszállnak a motelben, és elkezdenek házalni, milliókat ígérve az elszegényedett tulajdonosoknak. 

Minden jól megy, egészen addig, amíg a város egyik köztiszteletben álló lakója, egy tanár (akiről később persze kiderül, hogy számos tudományos fokozat tulajdonosa, és a helyi iskolában csak hobbiból tanít, feldobva nyugdíjas éveit) fel nem hívja a figyelmet a földgázt felszínre hozó módszer veszélyeire (vegyszerekkel szennyezi meg a vizet). Ezzel, és egy önkéntes környezetvédő feltűnésével (a másik forgatókönyvíró, John Karsinski alakításában) pedig megkezdődik a háború az aláírásokért.
Első ránézésre egészen érdekes a helyzet: hőseink szimpatikusak, szellemesek, állandó civódásuk egy darabig egészen üdítő foltja lesz történetüknek. Ám azon az oldalon állnak, melyről már a hetvenes évek paranoia-filmjei óta valamelyest, de Michael Moore és követőinek újkeletű dokumentumfilmjei (Élelmiszeripar Rt., Inside Job) révén, valamint a gazdasági válság után már biztosan tudhatjuk: láthatatlan, megfoghatatlan és könyörtelen. Mamutcégek hálója szőtte be a világot, vezetőik egyetlen célja pedig az emberiség kizsákmányolása. Az igazságot számonkérni ezeken a műveken nehéz lenne, mércéjük inkább a józanság és a nem egyoldalú értelmezési szándék lehetne, vagyis az, képesek-e objektíven és szerteágazóan vizsgálni témájukat, és érvelni állításuk igaza mellett. 
Matt Damon
Matt Damon
A Matt Damon-Gus Van Sant páros követve az említett dokuk vonalát, hasonlóképpen féloldalasan, feketére és fehérre, jóra és rosszra osztja a világot. Az Egyesült Államok sötét oldala, a nagytőkések világa, akiknek arcát meg sem pillanthatjuk, hisz mindig közvetítőkkel dolgoznak, áll szemben a nyílt tekintetű büszke polgárral, aki bár az éhhalál felé sodródik, nem adja fel elveit, mert a semmiből építette fel ezt az országot, és mert erkölcsei a legtisztább alapokon nyugszanak – mutatja a film. Ennek a felállásnak közepére kerül Steve Butler, aki nem naiv, pontosan tudja, mit tesz, mégiscsak van neki valamije, ami idővel megszólal.
A film első képkockáját beteríti a víz, Steve Butler öblíti le arcát egy étterem mosdójában, mielőtt meggyőzné cégét, hogy ő a megfelelő ember a munkára. Értjük persze, hogy a kristálytiszta víz az egyik legfőbb áldozata a vitatott módszernek, ám az egyszerű szimbolikán túl akkor válik érdekessé a jelenet, amikor megismétlődik, mielőtt Butler végső nagy beszédét tartaná meg a város lakosai előtt. Kissé távoli talán az asszociáció, de Az ördög ügyvédje című film jutott eszembe: az ügyvéd története, aki eladja magát az ördögnek, egy mosdóban kezdődik. Miután felismeri tettei következményeit, és felbontja a pokoli szerződést, visszatér a kiindulópontra, hogy újabb irányt próbálhasson meg, és hogy újból belesétáljon a csapdába. Steve Butler azonban egy Damon-Van Sant film főhőse – kitaláljuk, hogyan végződik az ő története? 
A képek forrása: PORT.hu
A képek forrása: PORT.hu
A mű kezdeti hozzáállása társadalomkritikus, csipetnyi szatírával, mely nem csak azokat ostorozza, akiknek a manhattani felhőkarcolóikon kívüli világról csak a laptopjuk monitorján keresztül van fogalmuk, hanem a városka lakóit is, akik aszerint hajlanak erre vagy arra, hogy éppen ki szórakoztatja őket jobban (az első csatát ügynökeinkkel szemben karaoke-val nyeri meg a környezetvédő aktivista). Mindez szépen lepattogzik később, és nem marad más mögötte, mint a hétköznapi hős hollywoodi pátosza, aki lelkiismeretére hallgatva, az igazság érdekében szembeszáll az óriással. Mindez már ott van a film első képkockáiban. Butler még el sem indult, már tudjuk, hogy nem is fog visszajönni. Miután még szerelmes is lesz, sorsa végleg megpecsételődik. Éppen ezért sokkal izgalmasabb McDormand karaktere, Sue Thomason, akinek ugyanúgy megpillantjuk emberi oldalát, szeretetét fia iránt, kialakuló vonzodását a boltoshoz, ironikus humorát, gyengéit és zavarát. Egy épkézláb emberi lény, aki – bár tudja, hogy munkájuk lódításon alapul, hogy főnökeik piszkos módszerekkel élnek – egyszerűen végzi a dolgát, működteti a gépezetet. Ha van érdekes karakter ebben a műben, akkor az ő, akit természetesen McDormand játéka kelt igazán életre.
Az Ígéret földje felemás film, bár sztorija mérsékelten izgalmas (még ha fontos kérdés is, ki akarna a földgáz kinyerésének káros hatásairól morfondírozó játékfilmet nézni a moziban Matt Damonnal?), a szerelmi szál meglehetősen lapos, a vége pedig új jelentést ad a patetikusság fogalmának. Nem állítható, hogy a film humora vagy bizonyos fordulatai ne működnének, sőt a figyelmet elég sokáig képes fenntartani, a konfliktusba az adok-kapok poénokra és szellemes dialógokra is építő feszültséget vinni, és nem róható fel neki az sem, hogy a fényképezéssel vagy a rendezéssel ne végeztek volna tisztességes munkát. Mégis kontraproduktívvá válik mindez, amikor egy komoly témát hollywoodi butasággal, és annak is legegyszerűbb sablonjaival visznek el a végéig.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek