Stein Aurél cikke 1942-ben jelent meg a The Geographical Journal hasábjain – most Niederreiter Zoltán fordította magyarra. A jeles orientalista helyszíni kutatásaira építve arra a kérdésre kereste a választ, hogy hol és milyen módon kelhetett át a mezopotámiai folyamon III. Alexandrosz makedón király, a később döntő jelentőségű gaugamélai ütközet előtt. A cikkben Stein kifejti, hogy míg az Eufráteszen pontonhidat építettek, addig a Tigrisen gázlón keltek át a makedón egységek. Stein tanulmánya a szerző helyszíni ásatási gyakorlatára támaszkodva bemutatja az átkelés legvalószínűbb helyét. Ennek meghatározásához a szerző az antik auktorok műveit is segítségül hívta, így teremtve szintézist a szöveges és a tárgyi források között. Stein ugyanis – a brit kormány megbízásából – a mezopotámiai limes vizsgálatai révén Irakban alapos topográfiai ismeretekre tett szert. Ennek köszönhetően még a Nagy Sándor-kutatás elismert kutatójával, W. Tarnnal is kapcsolatba került.

Ókor, 2007/3. szám

A harmincas-negyvenes évek fordulóján a tudományos körökben élénk vita zajlott nemcsak Nagy Sándor Tigrisen való átkelésének helyéről, hanem a gaugamélai ütközet színteréről is. Tanulmányával ehhez a vitához szólt hozzá Stein: tisztán filológiai módszerek alkalmazásával ebben az esetben nem jutunk közelebb a válaszhoz, minthogy az ókori auktorok megjegyzései a III. Alexandrosz Tigrisen való átkeléséről önmagukban nézve ellentmondásosak. Stein integratív dolgozata lépésről-lépésre igazolja, hogy Nagy Sándor valószínűleg Abu Wajnam falunál kelt át a Tigrisen. Így bízvást állíthatjuk, hogy az Ókor című folyóirat lebilincselően izgalmas, fontos témájú magyar cikket jelentetett meg.

Van azonban néhány megjegyzésünk. Először is, bár a fordító szakértő, és törekedett rá, hogy a magyar olvasóközönség jobban tudja követni a tanulmányt (például azzal, hogy az angolszász mértékegységeket átszámolta a metrikus rendszerre), a dolgozat egy része a mai olvasóközönség számára mégis avíttnak tűnhet, s ezt néhány újabb jegyzet könnyen orvosolhatta volna.

Nagy Sándor

Például Stein tanulmánya végén (82. o.) Helmuth von Moltke egyik mondását idézi, amely a történelmi helyszínek megismerésének fontosságát ecseteli. Ez esetben nem ártott volna egy magyarázó jegyzet, hiszen Bismarck legkiválóbb hadvezérének nimbusza – és így ismertsége is – sokat csökkent a XX. század második felében. Emellett célszerű lett volna néhány olyan cikkre is hivatkozni, amelyek 1942 után keletkeztek ebben a témában, hogy az olvasó tájékozódhasson a probléma jelen állásáról. Néhány további, alapvető kérdés is felmerül az érdeklődő olvasóban, melyekről Stein hallgatott, illetve amikre nem válaszolt. Így például felvetődik, hogy Dareiosz miért nem próbálta ellenségének mezopotámiai folyamátkeléseit megakadályozni, mint ahogy azt satrapái megpróbálták Granikosznál? Ha pedig gázlón keltek át a makedónok, hogyan tudták mindezt nehéz páncélzatukkal, illetve 5 méter hosszú szarisszájukkal, azaz lándzsájukkal megtenni?

Dareiosz

Stein tanulmányának értékét az is jelzi, hogy a modern, újabb szakirodalom is kerüli a Tigrisen való átkelés problematikáját, ráadásul a szeptemberi átkelés idején alacsony vízállást feltételeznek, amely a gyalogosok számára is lehetővé tette a folyó keresztülszelését. (A.B. Bosworth: Nagy Sándor, Osiris, 2002). Az átkelés problémaköréhez azért is kapcsolódik a feltartóztatás kérdése, mert Dareiosz tudatosan választotta ki a gaugamélai síkot a döntő csata színhelyéül, ezért sem vesződött a folyami átkelőhelyek védelmével. Ezen elemeket jó lett volna feltüntetni a jegyzetapparátusban, mert jól rávilágítanak Stein munkájának értékére, miközben az újabb kiegészítések tovább árnyalják az általa megfogalmazottakat.