Zero Dark Thirty – A Bin Láden hajsza
2013.02.20.

A Zero Dark Thirty – A Bin Láden hajsza az előző Bigelow-film, A bombák földjén testvérdarabja. Abban egy bombaszakértő katona, most egy törékeny CIA-ügynöknő értelmezi újra a patriotizmus fogalmát. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Ami elsőre ütött, másodszorra sajnos már nem szólt akkorát. Kathryn Bigelow, ha nem is kopírpapírral készítette új filmjét, de mindenképpen sokat nyúlt A bombák földjén stílusából – a sivatagi környezet maradt, a szenvtelen dokumentarista jelleg, a nagyobb blokkokból építkező struktúra szintén, ahogy a mániákus főszereplő is, kinek a munkáján keresztül új értelmet nyer, tovább árnyalódik a terrorizmus ellen folytatott küzdelem fogalma.

Mindehhez az apropó a Bin Láden elleni, 12 éven át tartó hajtóvadászat, mely a Bush-érában vette kezdetét, és 2011 májusában ért véget, az első Obama-adminisztráció idején. Ahogy a történet végpontját, úgy a kiváltó okát (szeptember 11-e) szintén jól ismerjük – Bigelow nem is magyarázkodik hosszasan: a film legelején a megmaradt hangfelvételekből álló montázs, amin a kétségbeesett áldozatok a segélykérő vonalakon próbálkoznak, önmagáért beszél. Ilyen archív anyagok – főként híradórészletek, hangfelvételek – a közel három órás film csomópontjai: a londoni metrómerénylet 2005-ből, a 2008-as támadás a pakisztáni Marriott Hotel ellen, vagy a 2009-es afganisztáni katonai bázison elkövetett robbantás. Mondhatnánk, hogy az említett események emlékeztetik a nézőt arra, hogy mi célból dolgoznak a terepen, titkos katonai bázisokon, vagy lepattant helyi irodák mélyén a CIA emberei, miért is kell az első számú közellenséget, Bin Ládent likvidálni. Ám mire a sokadik terrortámadásig eljutunk, épp eleget láttunk már ahhoz, hogy legalábbis komplikáltnak ítéljük a helyzetet: ami az egyik oldal számára terrorizmus, az a másiknak minimum szabadságharc, a módszerekben ráadásul nincs is olyan nagy különbség.

Jessica Chastain
Jessica Chastain
A közkeletű fogalmak újraértelmezésében, patetikus tévképzeteink eloszlatásában szintén hasonló a mozi Bigelow előző filmjéhez: hősnőnk, Maya (Jessica Chastain) – aki egy évtized után megtalálja a terroristavezér rejtekhelyét – nem hazaszeretettől fűtve, önként felajánlkozva kezd vad kutatásba; frissen végzett zöldfülűként egyszerűen ráállítják az ügyre, mondván, Washington ki akarja próbálni az új generációt. Az ügynöknőnek nincs előtörténete, háttere, munkája közben látjuk csak, amihez hozzátartozik a fogolykínzás is (ez eleinte nehezebben megy neki, de aztán belejön). Maya tudja, hogy mi a feladat (elkapni a terrorista vezért), és végre is akarja hajtani: a tévutak, a zsákutcák, a kudarcok, később a személyes érintettség csak még elszántabbá teszik – kopó, aki szagot fogott, és a prédát akarja jutalmaként.

Azáltal, hogy a rendező száraz, aprólékos dokumentarista elbeszélésmódot választ – ugyanolyan közönyösen mutatja meg a kamera mindkét oldal veszteségeit – ráébreszti a nézőt a helyzet fonákságára, az erkölcsi ellentmondásokra, az amerikai bosszúhadjárat következményeire. A film utolsó felvonása, közel negyven perc maga a vadászat, annak a pakisztáni erődnek az ostroma, ahol Bin Láden meghúzza magát. A tengerészgyalogosok speciális egysége, a SEAL „járulékos veszteségei” között szerepel az a három család is, akik a közellenséget rejtegették – a katonák a síró, rettegő gyerekeket nem bántják, sőt nyugtatgatják („nincs semmi baj”), jóllehet a szemük láttára lőtték le az imént aput meg anyut.

Mark Strong. A képek forrása: PORT.hu
Mark Strong. A képek forrása: PORT.hu
A film eleji kínzások vagy az említett katonai akció lelkiismeret-vizsgálatra késztetheti az arra fogékonyabb amerikaiakat, a film hősnőjének ez azonban nem jut osztályrészül. Maya – ahogy A bombák földén bombaszakértője – függő személyiség, munka- és monomániás, aki elérve a célt, nem tudja, mihez is kezdhetne magával: ugyanolyan tanácstalan és szerencsétlen a záró jelenetben, mint William James őrmester (Jeremy Renner) az eltávozásán az árutól roskadozó hazai szupermarketben. A Zero Dark Thirty – A Bin Láden hajsza (az angol cím egyébként katonai zsargon, és az éjfél és napkelte közötti időszakra, precízebben 12.30-ra utal) a kiégett hősnő képével ér véget: Maya arcán inkább gyászt, mint megkönnyebbülést vagy diadalt látunk, épp úgy fest, mint akinek „elvették a kedvenc játékát”. 

Kathryn Bigelow lényegében elkészítette előző filmjének női változatát, variációt ugyanarra a témára: a Zero Dark Thirty – A Bin Láden hajsza és A bombák földjén főhőseit egyforma fából faragták, és a két film pátosztól és patriotizmustól mentes világképe szintén megegyezik. Az eredetibb mozi benyomását az elsőszülöttség jogán A bombák földjén kelti.
Cím:  Zero Dark Thirty - A Bin Láden hajsza,  Rendező:  Kathryn Bigelow,  Forgatókönyíró:  Mark Boal,  Operatőr:  Greig Fraser,  Vágó:  William Goldenberg, Dylan Tichenor,  Szereplők:  Jessica Chastain, Jason Clarke, Joel Edgerton, Mark Strong, Jennifer Ehle