Ha kizárólag a múzeumi vagy ahhoz szorosan kapcsolódó események pontos, dátumszerű adatolásából állna ennek az internetes lapnak a profilja, léte akkor sem volna hiábavaló, de a végtelen tárhely – és a véges számú szerkesztőhad – ennél természetesen jóval több információval látja el a múzeumi történésekre éhes olvasót.
Az egész valószínűleg egy (egy?) körlevél szétküldésével kezdődhetett, amit az ország valamennyi idetartozó intézménye megkaphatott, s amire csupán reagálni kellett: elküldeni azt a standard szöveget, amit egy valamirevaló múzeum már rég megíratott egyik munkatársával az egyéb irányú reprezentációknak eleget téve. Nagy múzeumoktól nem is okozhatott problémát ennek megszerzése, de a kisebb, feltételezhetően önkormányzati fenntartású vagy magántulajdonban lévő, netán csupán egyetlen – a gondnoki, jegyárusító és teremőr funkciókat sűrítő – státusszal rendelkező gyűjteményeknél a kérés nem egy esetben alighanem visszhangtalan maradt.
Mindez abból sejthető, hogy a keresés rovatba beütött „Budapest” hívószóra kiadott százharminc találatból a sosem hallott múzeumok csupán a legsoványabb tényeket közlik. Pedig akad csemege a múzeumi berkekben járatosak számára is, például a „Korom Gyula Fodrászati Eszközök Gyűjteménye” a XIX. kerületben az Ady Endre úton, ami a mellékelt fotó alapján hangulatos, korhű műhely-enteriőr lehet. Ennél még szűkszavúbb és szinte abszurdba hajló a Citadella tájolása, miszerint (és most betűhű idézet következik): „CITADELLA (Budapest) További információk: Citadella 1118 – Budapest Citadella”. A sorok nem viszik ugyan közelebb a hely megítéléséhez a tudni vágyót, de a szöveg, mint a tautológia életközeli megnyilvánulása, fölöttébb szórakoztató.
 undefined |
Ezek a momentumok persze elenyésző számban fordulnak elő (és a fentiek említése sem a kötekedés szándékával, csupán a címszavak bájossága okán került előre), mert a weboldal körültekintően és jól hasznosítható csoportosításban kínálja a nyitó és záró kiállítások és egyéb rendezvények tömegét. Mondhatni ez alapfunkciója, de a szájt szerkesztői nem elégszenek meg ennyivel. Hétről hétre felszínre dobnak egy múzeumot és két tárlatot „A hét múzeuma/időszaki kiállítása/állandó kiállítása” rovatokban, most például a miskolci Herman Otto Múzeum, valamint a Közlekedési Múzeum „Ikarus, a gördülő legenda” és a győri Xántus János Múzeum „Postabélyegek” című kiállítása kap a többinél nagyobb reklámot és figyelmet a címlapon való szerepeltetéssel.
Az események hömpölygése és a mostanában szerencsére számos múzeumi felújítás (illetve az ezzel járó zárva tartás közlése) körültekintő odafigyelést kíván a museum.hu munkatársai részéről, bár ez tipikusan az a portál, ahol kettőn áll a vásár. Nemcsak bekérni, hanem beküldeni is ajánlatos az újabb információkat. Itt ugyanis nem csupán a hírsóvár böngésző jár jól, hiszen egy sor hasznos és aktuális tudnivalót maguk a portál alanyai, a múzeumok is innen szerezhetnek be a legkényelmesebben: a tartalomjegyzék „Múzeumoknak” és „Pályázatok” című fejezete főleg nekik szól. A minden múzeumok elektronikus sajtója ez, és nem célja a mindent a múzeumokról fóruma lenni, hiszen a részletek bőséggel olvashatók a saját intézményi honlapokon.
A napi frissítés mellett hosszútávú tervek megvalósítását is előrevetíti a lap. A fejlécben példamutató gondossággal helyet kapó „Látássérülteknek” és „Mozgáskorlátozottaknak” című rovat ugyan csak félig-meddig üzemel, mert az előbbi még nem reagál kattintásra, utóbbi pedig a bevezető sorok ellenére sem hozza egyértelműen és világosan az akadálymentesített múzeumok és kiállítóhelyek listáját, de bízunk benne, hogy ezek az oldalak még fejlesztés alatt állnak, s csak idő kérdése a – más országokban különösebb feltűnést nem keltő, de Magyarországon még mindig meghatottan üdvözölendő – misszió teljesítése.