 Jávori Ferenc |
A közönség ízelítőt kaphatott az elmúlt közel két évtized dallamaiból. Ami létrejött, az mégis alatta maradt a lehetőségeknek.
Három, a maga műfajában kitűnő együttes lépett fel Jávori Ferenc „Fegya” szerzői estjén. A Budapest Klezmer Band, a Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Győri Balett társulata. Ez már önmagában garancia lehetne egy remek előadásra. Sajnos az ígéret mégsem teljesült, és ami engem illet, inkább maradok a hasonló című, színvonalas és különleges lemez (A Purimtól a Menyasszonytáncig) élvezeténél, és megpróbálom elfelejteni a május 21-i estét. A kétórás műsor „tálalása” ugyanis meglehetősen félresiklott.
Ott volt például a konferanszié szerepe. Az érthető, hogy általa hangulatosabb, bensőségesebb atmoszférát szántak az előadásnak, ami talán még meg is valósulhatott volna, ha a konferált szöveg nagy része nem a színpadon jelenlévő zenészek magasztalása lett volna. Nem beszélve Jávori Ferenc rövid élettörténetének ismertetéséről, miközben ő ott ült a zongoránál. A „tálalás” itt is lehetett volna ízlésesebb: elegánsabb lett volna a művekhez, a stílushoz adalékul szolgáló érdekességeket mondani a különböző szubjektív – és természetesen elvitathatatlan – dicséretek helyett.
Az első egyórás blokk a Budapest Klezmer Band néhány számával indult. Az, hogy az együttes kiváló, nem vitás, a hegedűs Gazda Bence és a klarinétos Kohán István játéka pedig igazán kiemelkedő. Feltehetően a MűPa adottságai miatt az ő zenéjük sem állt össze azzá, ami lenni szokott: a dob kikalapált, sokszor hangosabb volt a kelleténél. A zenekar meg egy kicsit elveszett a tágas színpadon. Hiába, ez a műfaj sem való egy ekkora koncertterembe.
 A Purimtól a Menyasszonytáncig |
Már a pár kezdő dallamból megmutatkozott „Fegya” szerzői sokszínűsége a megfelelő hangszerelésekkel, a különböző stílusok közötti könnyed mozgással. S minthogy a klezmerhez szervesen kapcsolódik a tánc, teljesebb élményt nyújtott a tematikus zene és a Győri Balett társulatának tánca a Purim, avagy sorsvetés című darab részleteivel. Idővel azonban ez is sok lett: a mozgás és az eltúlzott arcjátékok domináltak, a zene a kelleténél jobban háttérbe szorult, némelyik koreográfiából pedig hiányzott a lendület és a változatosság. Gyönyörű volt azonban a duó (a táncban férfi és nő, a zenében klarinét és hegedű néhol egy kis zongorával).
A Liszt Ferenc Kamarazenekar ezután bezsúfolódott a színpad bal hátsó felébe, ahol mind hangban, mind látványban a háttérben maradtak. Ritkán, csak a forte, összzenekari részeknél lehetett őket igazán hallani. Szerencse, hogy van összehasonlítási alap: az említett CD-n a zenekar hangzása egészen különlegessé teszi a klezmer stílust. A Klezmer szvit már hármas produkció volt, az összhatás azonban sajnos nem változott.
A második részben bontakozott ki igazán a Budapest Klezmer Band, ahol a Jiddische blues-on keresztül a hegedű-harmonika virtuóz duón át megmutatták, mi minden fér a hangulatos klezmerzenébe.
 Menyasszonytánc. Forrás: operettszinhaz.hu |
Majd a széles repertoárban a musicalhez érkeztünk: a Budapesti Operettszínház színészei részleteket adtak elő a Menyasszonytánc című klezmer musicalből. A színházi környezetből kiragadott jelenetek a MűPa színpadán olykor komikusnak, idegennek hatottak, az összes szereplőt felsorakoztató finálé pedig csak fokozta az egész előadást jellemző vásári hangulatot.