Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

JÓ KIS SZOMORÚSÁG

Egressy Zoltán: Portugál / Újvidéki Színház, Thália
2008. máj. 25.
Szólhatna az előadás alatt fado is, mert annál bánatosítóbb zene kevés akad széles e világon. De nem az szól, hanem a Szállj fel magasra meg az Eladó, kiadó most a szívem meg a Santa Maria, ráadásul zenegépből. Hazaértünk, mert nemcsak Irgácson állt így meg az idő. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.

Tanácsháza, pártház, templom, kocsma, kultúrház. Ez volt a benn a faluban. (Ma a némileg eufemisztikus Centrum feliratú tábla mutatja arra az irányt a bekötőútnál.) Az egyik nagymamám pedig a helyi áfész hetes számú italboltját (azaz a kocsmát) vezette sok évig. Az udvaron volt egy fa tekepálya, ahol mi, gyerekek, meccsenként ötven fillérért-egy forintért állítottuk a bábukat. Ezt a 80-as évek eleje-közepi tekepályát most az Újvidéki Színház előcsarnokában állították fel.

Jelenet az előadásból. Fotó: Mikus Zoltán
Német Attila

Itt kezdődik az előadás: Retek (Huszta Dániel) és Csipesz (Magyar Attila) gurítanak, koppan a tekegolyó, dől a bábu – lökik, borul –, a néhány perces némajáték után pedig kinyílik a kisterem ajtaja, és egy igazi, színes-szagos kocsmába lépünk be. Színházi és a hétköznapi valóság izgalmas keveréke Csík György tere. A kopott fényű parketta nyikorog, néhol már fel is jött és a söntés sem díszletelem. Erotikusan fixírozó, ám nyakig felöltözött hölgyek a falra aggatott magazinkitépéseken, mellettük a Fradi Újság címlapja és Fehér László poszteren. A hangosító-világosító fülke ablaka alatt muskátlis láda (lehetne igazi is, de ez speciel mű – legalább nem kell locsolni, és manapság már faluhelyen is fontos szempont a praktikum), a plafonról lampionok lógnak, van egy BÚÉK felirat, a rezsón babgulyás vagy pörkölt fő, a nézők pedig asztalokhoz meg lócára ülhetnek. A tóparti jelenetek a befüvesített-virágosított színpadon játszódnak, ahova a kavicsokkal borított lépcsőn lehet feljutni. A hátsó falon élénk színű festett függöny, rajta a szelíd lankák mögött megbúvó Irgáccsal. És igazi céllövölde is van mézeskalács szívvel, műanyag babával, nyalókával. Az öltözékek részleteiben nem búvik meg a rosszul szabottság, a közönségesség és az ízléstelenség, hanem bátran vállalt mindegyik (karaktereinkre tökéletesen ráöntötték mindet, a színészek pedig úgy tudják viselni ezeket, hogy trendinek gondolhatnánk a csiricsáré göncöket). A zenegépből jövő giccses popszámok mindig az adott szituációra rímelnek. Az abszolút csúcs Zorántól a Kedves, elviszlek oda, ami épp Csipesz és Jucika jelenetét illusztrálja. Gyönyörű és szívszorító. Komolyan. És annyira nincs távol a rögvalóságostól, hogy már-már költészetnek hívható. Elvégre a Portugál a költői naturalizmus megvalósulása.

Jelenet az előadásból. Fotó: Mikus Zoltán
Elor Emina és Sirmer Zoltán

És amit a színészek játszanak, az is ismerős. Tegye fel a kezét, aki nem találkozott még olyan emberekkel vidéki kocsmában vagy pesti talponállóban, akiket épp karakterükből adódóan harsányabb eszközökkel lehet megformálni.

A tajtparaszt helyi menő csávó Retek, akit Huszta Dániel – az „előírttól” tíz évvel fiatalabban – játszik. A fejhangja az idióta és az idegesítő kevercse; az erőszakosság és a nagyhangú műmájerség tartja csak össze mitugrász lazaságában. Azt hihetnénk, a pofája jár, komoly tettekre képtelen, ezért meglepő tőle az emberölés. Az erő hiányzik belőle, a balsejtelem, és a jelmez sem segíti. Az övvel hordott mackónadrág és a barna-fehér műbőr makkos cipő hibátlan, és az ujjatlan izomtrikó, a feszes bőrnadrág, a bőr sildes sapka, a kis fekete bajusz (és ehhez még a Sandokant erős fenékmozgással kísérő koreográfia) Husztát minden szőkesége ellenére Freddie Mercury-hoz teszi hasonlatossá. A felkaron láthatóan filctollas MARI feliratú, nyíllal átlőtt szív is inkább vicces, mint röhejes. Vízzel lemosható bármilyen műtetkó megtenné. Vele ellentétben viszont Varga Tamás magába fordult Sátánján nem lepődnénk meg, ha bármelyik pillanatban magából kivetkőzve tombolni kezdene.

Jelenet az előadásból. Fotó: Mikus Zoltán
Faragó Edit

Hogy a falu bohóca az erősen túlmozgásos Csipesz lenne, erősen kétséges. Az egyetlen, aki túllép az irgácsiak közül a kocsmán, egészen Pestig. Magyar Attila zavarosan csavarja a szót, sokat beszél, pitiánerségében azonban ott a rezignált életértés és a túlélés képessége. Ziccerszerep Jucika is, az örök részegségben élő – azt inkább elnyert, mint arra kárhoztatott – feleség. Akkurátusan megigazítja homlokán a hajtincset, hogy az úgy kunkorodjon, ahogy kell, beviharzik a kempingbiciklin, hogy aztán a sörösládában landoljon. A Faragó Edit játszotta asszonynak a szavakon kívül nincs túl sok kapcsolata a külvilággal, maga elé néz, egybefolynak az éneklő hangsúllyal elmondott szavai. Hisztérikusan visongó, közönséges újgazdag liba Jankovics Andrea Felesége, aki a hajtépéstől (nem a sajátjának, hanem Masniénak tépésétől) sem riad vissza.

Hozzájuk képest – joggal – jóval visszafogottabban játssza a mama sálkollekcióját kötelességszerűen hordó papot Német Attila. Munkát végez (sál vagy stóla, egyre megy), távol áll a kenetteljességtől, s hogy öröme lenne temetésben, keresztelőben, egészen kétséges. Kicsit cinikus, de mégis érezhető rajta a misék tömjénszaga. Giricz Attila piknikusan komoly Kocsmárosa majdnem tökéletesen eligazodik a falu történésein, a törzsvendégein és a véletlenül betérőkön – ahogy a kétliteres címke nélküli műanyag flakonból a legjobb évjáratú kólát ajánlja a Feleségnek!), a fejtörést azonban épp lánya okozza neki. Érthető, hogy a legjobbat akarja neki, de néha elég lenne a jó is… Masni szerepe igencsak passzol Elor Eminának. Nem fruskát, nem romantikus regényeken és szappanoperákon nevelkedett lányt játszik, ám a cinizmus is hiányzik belőle. Inkább praktikusnak mondanám. Nem szögletes, de nem is hangsúlyozza nőiességét. Kompromisszumokkal teli életét fiúsítva éli a kocsmában. Bece által lép ki az egy-kedvűségből, megszokásokból, és tesz meg dolgokat. Nem merészségből vagy lázadásból, egyszerűen így hozzák a körülmények. Nőségét (nem hússágát vagy a puszta szexust, hanem azt, hogy szeret nőnek lenni, hogy lehet nő) is Bece által éli meg először, ezért fér bele nehezen a tóparti jelenetbe az, hogy cicásan bújjon hozzá vagy enyhe erotikával húzza végig kezét a fiú hasán. Sirmer Zoltán Becéje izgalmas, romantikázásra hajlamos, a titokzatosnak sincs híján, de még mintha túl gyerek lenne (persze, hisz’ a lányok hamarabb érnek). Mintha a nővére jönne utána Irgácsra, hogy hazavigye, nem a Felesége. A technika megvan, az apró ráncok azonban még hiányoznak. (De meglesznek.)

Jelenet az előadásból. Fotó: Mikus Zoltán
Jelenet az előadásból. Fotó: Mikus Zoltán

Nyilas Elek rég szögre akasztotta az NB I-es góllövő cipőjét, Knézy Jenő égi meccseket kommentál, a Fradi meg olyan, amilyen, de legalább van (és állítólag lesz is), a magyar falu él és enerváltan virul, az elvágyódás pedig nem szűnik. Nem véletlenül zárja az előadást az Edda-blues. A mindent itthagyok, mit Miskolc adhatott sorban a borsodi város helyére bármi szabadon behelyettesíthető. Nálunk a Dogs együttes (frontemberük Nagy Jani) gyakran Fegyvernekkel énekli, és akkor az ifjúság könnyes szemmel mered a jövőbe.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek