A piac persze rugalmasan követte az igényeket: se szeri, se száma az élményt kínáló városjáró túráknak, ahol csekély összeg ellenében gyarapszik élménykészletünk. Ám ha valaki mégis úgy dönt, hogy vezető nélkül indul felfedező útra, annak jó, ha ott lapul a zsebében némi segédanyag. 

A Kovács Dániel művészettörténész szövegével, Batár Zsolt fotóival szerkesztett zsebre való könyvecske e célnak pompásan megfelel. A szecesszió népszerű témáját minden szempontból ügyesen dolgozza fel, célszerűen ötvözve a manapság kötelező interaktivitást a lassacskán idejétmúlttá váló ismeretterjesztéssel. Ha röviden akarjuk összefoglalni a könyv minden erényét, elég egy szó: okos. Itt van mindjárt a méret: pont akkora, hogy kényelmesen forgatható legyen, nem nehéz, nem vastag, kis erőfeszítéssel akár zsebbe is gyömöszölhető. És a betűk… Bizonyos kor után az ember már igencsak hálás, ha olyan betűtípussal találkozik, amit a szemüveg folytonos előkotorászása nélkül is olvasni tud, pláne séta közben. Aztán a szöveg: éppen annyi van belőle, hogy a forgalmas utcán egy villanás alatt végigolvassuk, majd azután a szemünket mohón a látnivalókon legeltessük. Mert a könyvet jól láthatóan sétára tervezték – ehhez igazodik a tartalom és a forma is. Azért persze képek is vannak benne bőven, részben azért, hogy azonosítsuk a látottakat, részben az otthoni készülődés, vagy a látottak utólagos felidézése kedvéért. Jut belőlük minden oldalra – így az „okos” jelzőt mégiscsak helyesbítenünk kell: a könyv kétségkívül gusztusos is. 

És tud valamit, ami képes kiadványok esetében ritka – a szöveges tartalom ezúttal nem esik áldozatul a látványnak, dacára az ismertetések rövidségének. Ez elég kivételes mutatvány, főképp, ha azt is hozzátesszük, hogy a téma átfogó feldolgozottsága ellenére sem válik a szöveg fárasztóvá. Ez akkor válik nyilvánvalóvá, ha vesszük a fáradságot, és végigolvassuk – ami hanyatt fekve sem vesz igénybe többet pár óránál. A szerkesztés világos, mindjárt a bevezető imponálóan lényegre törő, néhány frappáns mondattal felrajzolja a további vonatkozási pontokat: a századfordulós Budapest urbanisztikai fejlődését, helyét az akkori nemzetközi építészeti közegben, az építészek és megrendelők korabeli viszonyát, végül a könyv tartalmi célkitűzéseit. Budapest szecessziós épületállományának ezres nagyságrendű léptékéhez mérten mintegy kétszáz épületet mutat be, jól bejárható sétaútvonalakra felfűzve a látnivalókat. A további vizsgálódáshoz pedig megadja azoknak az alapműveknek a jegyzékét, amelyekből a tárgyalt korszak mélyebben megismerhető.

Hat pesti és három budai sétaútvonalat kínál, ezenkívül külön fejezet foglalkozik olyan területekkel, ahol koncentráltan tanulmányozható a stílusba tartozó épületállomány. Ilyen a Fiumei úti Nemzeti Sírkert, a Kozma utcai zsidótemető, a Wekerletelep, és egy kiegészítő fejezet, ahol olyan ikonikus századfordulós épületek, együttesek szerepelnek, amelyek földrajzilag nem voltak zárt egységbe rendezhetőek, ám figyelemre méltóak.

A fejezetek előtti rövid bevezetőkből és az épületekhez fűzött ismertetőkből pedig minden szűkszavúság ellenére kirajzolódik a századfordulós Budapest mozgalmas kulturális élete, amelyben az építészet virágzása szerves következménye volt a gazdasági, társadalmi fellendülésnek. Laikus sétálóként is imponáló a felhozatal pompája és az épületek által sugallt kétségtelen önbizalom, mind az alkotók, mind megbízóik részéről. Szakmabeliként pedig egyenesen a sárga irigység viríthat a kollégák arcán: akkoriban építésznek lenni komoly társadalmi rangot jelenthetett. Ezt nemcsak az építészek magánvillái mutatják – bár azok sem szerények –, hanem a magán és állami vagy egyházi, hitközségi megbízások nagyvonalúsága is. 

A válogatás olyan keresztmetszetét adja a korszak építészetének, amelyből nemcsak a stílus, hanem az alkotók, kapcsolatok, iskolák, műhelyek és irányzatok – egyszóval a kulturális kontextus is kirajzolódik. A kötet végén összeállított névmutató egy-egy életmű áttekintésére is lehetőséget ad. A jól ismert és karakteres épületek bemutatásán túl a gyűjtemény arra tanít, hogy a szecesszió tárgykörébe tartozó építészet Budapesten számtalan egyedi részletben érhető tetten. A sétákat végigjárva professzionális ismerőivé válhatunk a stílusnak és egyben a magyar századforduló világának is.

A hazai könyvkiadás tengerében olyan kiadvány született, amelyet egyértelműen használatra, és nem a könyvespolcra szántak, minden részletét ennek figyelembe vételével tervezték – beleértve a képeken megjelenő épületek és a hozzájuk tartozó szövegek azonosíthatóságát jelző diszkrét szürke pöttyöket, illetve a látogathatóság gondos feltüntetését. Külön öröm, hogy a könyvnek készült angol verziója is, ami kifejezetten kínálja magát művelt turisták számára. Ritkaságról van tehát szó: nem kicsi, nem is savanyú, mégis a mienk! A fotók tömkelegével kápráztató, látványosan semmitmondó albumok helyett a karácsonyfa alá valóban olvasóbarát ajándék kerülhet a méretében cseppet sem ok nélkül szerény kiadvánnyal. Tavasszal pedig indulhat a séta.