Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

TISZTA HANGOK

A Classicus et Universus Ensemble koncertje / CEU, Center for Arts and Culture
2012. nov. 19.
A Közép-Európai Egyetem rezidens zenészeiből – Zétényi Tamás (gordonka), Fejérvári Zoltán és Palojtay János (zongora) – álló Classicus et Universus Ensemble, egyetemi koncertsorozatának részeként, Dunának, Oltnak egy a hangja címmel adott hangversenyt november 8-án. A programban eredeti román és magyar népdalok, továbbá Bartók és Enescu népzenei ihletésű kamara-kompozíciói szólaltak meg; az előadókhoz két vendégművész: Annus Réka népdalénekes és Varga Oszkár (hegedű) is csatlakozott.

A fiatal művészek rokonszenvesen kötetlen hangulatú, helyenként beszélgetéssel, magyarázatokkal színesített hangversenyt adtak, amely tartalmi szempontból azonban kifejezetten igényes volt. Bartók három zongorára írt népzenei feldolgozás-sorozatán kívül – illetve egyikük csupán válogatás volt a Gyermekeknek sorozatból – eljátszottak három igen nehéz, zongorakíséretes vonós-kompozíciót, két gordonkára és egy hegedűre írottat.

Classicus et Universus Ensemble. Fotó: MTI
Classicus et Universus Ensemble. Fotó: MTI

A hangverseny egy kalotaszegi népdal-összeállítással kezdődött, amely a hangverseny jellegének és a táj vegyes lakosságának megfelelően, a két nép dalait vegyítette egymással. Annus Réka jó stílusérzékkel, a természetesség erejével ható népies hangképzéssel, biztos intonációval és jó díszítésérzékkel énekelt, ha idővel éreztünk is némi monotóniát az előadásban. A Palojtay által előadott Gyermekeknek-válogatás ízesen, szabadon, természetesen szólalt meg, bár egy-két pillanatban még erőteljesebb agogikai beavatkozást is szívesen vettünk volna. Nem az előadó hibája, de itt vált nyilvánvalóvá, hogy a helyszín akusztikája meglehetősen kongó, kissé vastagítja, összemossa a zongora hangjait, s hát a klíma- vagy légcserélő berendezés a növekedő tűrésküszöbhöz képest is nagyon hangosan működött.

Enescu La roumaine-jét (pontosabb adatközlés hiányában csak sejteni tudjuk, hogy valamelyik gordonkaszonátájának egyik tételét) Zétényi Tamás és Fejérvári Zoltán játszotta. A jellegzetes hangvételű, sokszor rapszodikus, sőt vad darab előadói közül Fejérvári igen magabiztosan, a szólam briliáns és rapszodikus jellegét kiemelve játszott. Zétényi játéka ebben a darabban kissé indiszponáltnak hatott: hangban eleve meglehetősen háttérbe szorult partnere mellett, ami részben bizonyára a kedvezőtlen akusztikai körülményeknek volt a következménye; de intonációjában is előfordultak döccenők, s úgy egészében eléggé halványnak hatott. A darabot záró érzelmi-dinamikai tetőpontra viszont kifejezetten magára talált.

Fotó: Arnóth Balázs
Fotó: Arnóth Balázs

Bartók 15 magyar parasztdala következett ezután Fejérvári előadásában, mégpedig úgy, hogy Annus Réka kisebb csokrokban előre bemutatta a közönségnek a feldolgozott népdalokat. Annus tiszta hangja és egész éneklésének tiszta levegője most is megmutatkozott, bár így a feldolgozás-sorozat széttöredezett, és az egész szám kissé hosszúra sikeredett. Bőven kárpótolt azonban ezért Palojtay érzékeny játéka, még az adott körülmények között is karcsúbbnak, áttetszőbbnek ható zongorahangja, karaktereinek gazdagsága és elmélyültsége – talán az este legszebb produkciója.

A második rész újabb, ezúttal bonchidai népdalcsokorral indult, s érdekessége egy olyan népdal volt, amely mindkét nép körében ismert, s így Annus Réka mindkét nyelven elénekelte. Majd Zétényi Tamás következett ismét, ezúttal Fejérvári partnereként. Bartók 2. rapszódiáját adták elő, kitűnően. Zétényi Tamás egyértelműen magára talált: Fejérvárival már eleve sokkal jobb hangzási egyensúlyt tudott kialakítani, a két művész jól alkalmazkodott egymáshoz, az egész előadásnak sodrása, lüktetése volt, s ezúttal az intonációs problémák sem jelentkeztek.

A következő Enescu-mű, a dans le caractère populaire roumain alcímű 3., a-moll hegedűszonáta előadói Varga Oszkár és Fejérvári voltak. Az ismét csak igen rapszodikus és túláradó érzelmi töltésű, mindkét hangszer számára virtuóz igényű kompozíció hegedűszólamát Varga talán nem makulátlan szépségű hangon, de kristálytisztán, tökéletes kontrollal, zeneileg érzékenyen és számtalan színnel szólaltatta meg. A zárószámban, Bartók Román népi táncainak hegedűzongora változatában Palojtay volt Varga partnere; impozánsan magabiztos, parázslóan intenzív előadásuk ideális záróeseményről gondoskodott.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek