Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ALKOTMÁNYOS VILÁGJELKÉPEK

Perneczky Géza: Yes-No művészet / kArton Galéria
2012. nov. 15.
A címbéli kifejezéssel nem túl szerencsés viccelni, pedig csak arról van szó, hogy az Alkotmány utcai kArton Galériában demokratikus hangulatú, világ-jelképnek szánt művek láthatók. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Legutoljára a Rózsák nyesése (a miskolci Műút folyóirat adta ki 2008-ban) című kötetet olvastam Perneczky Gézától, vittem magammal mindenhová, mert letehetetlennek bizonyult. A galériákról és műgyűjtésről ír benne esszészerűen, rögtön az elején egy személyes Beuys emlékkel indít, majd a soron következőket oly könnyed eleganciával fűzi össze, hogy hetven oldallal később az Ermitázs és a Madonna Litta kapcsán Katalin cárnő személye úgy simul a legjelentősebb galeristák sorába, mint kés a vajba.
Azért kezdem ezzel, mert Perneczky Gézától könnyebben lehet elolvasni valamit, mint (nem kiadványban) megnézni az alkotásait, s bár most nem a könyveiről lesz szó, a bevezető talán érzékeltet valamit abból a játékosan szellemi nagyvonalúságból, ami Perneczky minden megnyilvánulását áthatja. Azért ismerhetjük az írásait, mert rendszeresen publikáló művészettörténész, emellett azonban annyi minden más is, köztük alkotóművész és tanár. Az utóbbi talán az egyetlen, amit kényszer szült, miután elhagyta Magyarországot. 
Ez 1970-ben történt, akkor éppen az Élet és Irodalom kritikusa volt, s túl jó cikkeket írt ahhoz, hogy a kultúrpolitika (megüzenve neki) nélkülözhetőnek tartsa. Így Perneczky egy konferenciát követően Kölnben maradt, s ekkor vállalt – jobb híján – gimnáziumi rajztanári állást. 

perneczky2

A tanítás mellett nem csak írt, de konceptuális munkákat is alkotott, amelyek a hazai konceptuális művészet irányadóivá váltak. Erről találni szakirodalmat (a legfrissebbeket a kArton Galéria katalógusában és a Műértő novemberi számában), rajztanárságáról azonban semmit sem lehet olvasni. Pedig kifejezetten érdekelne, hogy mit és hogyan tanított kamaszoknak – az itthon többnyire fölöslegesnek ítélt tárgy kapcsán -, abban viszont biztos vagyok, hogy a diákok számára is kreatív légkört teremtett, hiszen csak ezzel magyarázható saját, tanórák alatt bonyolított alkotói tevékenysége. 
Bármilyen meglepő, ezzel a gondolattal érünk a kArton Galéria Yes-No művészet című bemutatójához, ugyanis a kiállított lapok többségének az eredetije a fent elképzelt rajzórák alatt született, egészen pontosan négy évtizeddel korábban. Ettől függetlenül ez egy nagyon fontos kiállítás a magyar konceptuális művészet pontosabb (és ebben az esetben közvetlen) ismerete és feldolgozása szempontjából, hiszen Perneczky Géza művészete a hatvanas években születő, itthon a hetvenes években elterjedő, nem könnyen reprodukálható koncept art történetének alapvető fejezete. 
A művek egy részének az eredetije kollázzsal és festéssel készült a rajztermi szekrényben fellelhető kartonlapok és színes nyomtatványok felhasználásával, mi azonban most ezek electro-printtel feljavított, kiállításkész változatait láthatjuk. Bár a konceptuális művészet lényege, hogy nem a kivitelezés módja, hanem a művet létrehozó gondolat a fontosabb, az eljárás szükségességét ebben az esetben tőle, fenntartás nélkül elfogadjuk.
A képek forrása: kArton Galéria
A képek forrása: kArton Galéria
A kiállítás döntő része az igen-nem ellentétpár dialektikáját dolgozza fel, amely – a művész szándéka szerint – új „világ-jelképként” a jin-jang fogalompár filozófiáját követi. Perneczky nagyszabású performanszokként képzelte el az általa tervezett fantasztikus jeleneteket, ám ez nem jött össze, így a kompozíciók megmaradtak állóképeknek. A yes és no szavakat háromszögformákra írta, amelyek hol különböző szürreális szituációkban lengedeznek, hol feszesen, puzzle-ként összeillesztve terülnek el. 
Ez tehát a Yes-No Performance című sorozat, melyet megelőzött két másik változat. A Yes-No Concept fekete-fehér lapjain raszteres alapon, különböző alakzatokba rendeződve láthatók a zsinórra fűzött táblácskák, a Yes-No Strategie fotográfiáin pedig jelzőtábla méretben és funkcióban alkalmazza a feliratokat a művész.
A koncept art egyik ágából, a mail art-ból született egy jellegzetes „műforma”, a művészi pecsét. Perneczky természetesen stempliként is elkészítette a Yes-t és a No-t (melyek a galéria előterében újragyártott formában s.k. is használhatók), a tárlatot azonban a kollégák lenyomat kollekciója zárja, egészen kerek képet festve így a fogalmi művészet nehezen tetten érhető megnyilvánulásairól.
A kiállítás 2012. november 30-ig tekinthető meg.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek