 Slow Design kiállítás a Design Terminálban |
Ideje lassítani – ezt tanácsolják nekünk 2012-ben a designerek, és rögtön jó példát is mutatnak. A Design Terminálban elágazó faágként kígyózik körbe a farostlemez installáció – a sporaarchitects munkája – némiképp be is kebelezve magukat a tárgyakat, melyek termésként az ágakon szerénykednek. Szerénységet emlegetni ezúttal nem puszta szófordulat – a slow design ugyanis a harsányság és ütem helyett a tartalomra és a mélységre szavaz. Aki ma hódítani akar, tűzpiros Ferrarival jobb, ha nem is próbálkozik. Több esélye van egy jó bringával, pláne, ha a váz egyedileg, méretre gyártott kézműves munka (Merényi Bycicles, Merényi Dávid). A légzsák már amúgy sem csak a négykerekűek kiváltsága – a nyakban sálként hordható, ütésre felfúvódó bukósisaknak csak egy a baja: ki akar nyáron sálban bringázni? (Hövding – láthatatlan kerékpáros fejvédő – Anna Haupt & Terese Alstin)
Rolf Benz kanapéinál sokkal többet ér egy durván megmunkált fakocka, esetleg agyag-hokkedli, de még inkább az újgenerációs újrahasznosított műanyag lóca, diszkrét fa erezettel. Alkotója, Ineke Hans az idei Design Hét egyik díszvendége volt. Ha a kényelmet kedveljük, be kell érnünk egy szimpla hevederrel, amit magunk köré tekerünk, és úgyszólván magunk válunk fotellá, ahogy az a Galaxis útikalauzban írva vagyon. Nem vicc, működik, kipróbáltuk (Chairless chair – Alejandro Aravena). Csillárban se gondoljunk Swarowskira – kiürült gyógyszeres levelek műanyag gödröcskéi szebben pislákolnak (Sister Blister lámpa – Walking-Chair Design Studio), a pelyhes pitypang borzas fejecskéjének ihlettett fényéről nem is szólva (Pitypanglámpa – Design Drift). Ha utóbbit birtokoljuk, igazi műkincset tudhatunk magunkénak, hiszen egy példány belőle a londoni Victoria & Albert Múzeumban is megtalálható.
 Az autógumiból készült Pikipiki szandál |
Kézműves férficipő helyett messzebbre jutunk autógumiból kézművelt papucsban – ez is méretre készül, méghozzá Nairobiban. Mind a munkabér, mind az eladásból származó haszon a helyi közösségeket gazdagítja (Pikipiki szandál – Jussi Impiö, Mifuko Oy). Ha pedig minden fáradozásunk ellenére sem koronázta a hódítást siker, semmi mással ne próbáljunk elégtételt venni, csakis XXI. századi szakócával. A történelem előtti eszközöket izraeli tervezők gondolták újjá, beszkennelték őket, majd digitálisan terveztek hozzájuk modern műanyag markolatot, amit végül 3D-s nyomtató segítségével kinyomtattak (BC-AD, pattintott köszerszámok – Ami Drach & Dov Ganchrow). Miért is jut eszünkbe az Einsteinnek tulajdonított idézet: Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztos, hogy botokkal és kövekkel.
Az igazi sláger azonban a PET palack – nemhiába, ebből bőven terem. Se szeri, se száma a belőle készült design-termékeknek: használhatjuk a maga nemes egyszerűségében csűrve-csavarva, csillárként, fogasként, de festhetjük akrillal is, és akkor megszólalásig olyanná változik, mint a hatvanas évek kerámia vázái. Ha pedig fajsúlyos egyénisége terhétől megszabadulva átlényegül, új minőség keletkezik. Nevezetesen egy filcre emlékeztető, jól formálható, tartós alapanyag, amelyből aztán tényleg bármi készülhet – labda, bicska kistalicska.
Az irónia azonban méltatlan e gyűjtemény küldetéséhez. A kurátor, Halasi Rita Mária és a művészeti manager, Tornyánszky Éva komolyan veszik a 2008-as Kiotói Design Kiáltvány üzenetét: „Beköszöntött a kulturális produktivitás kora, melyben az életmódoknak, értékeknek és jelképeknek tulajdonított jelentőség nagyobb, mint a fizikai produktumoké”. Az általuk válogatott tárgyak a felelős és tudatos tervezői gyakorlatot tükrözik. A kiállítás darabjai többek közt az újraértelmezett hagyományok, a g’lokalizmus, az egyszerűség, az újrahasznosítás, a befogadó és a társadalmilag elkötelezett tervezés, a „csináld magad”, a kézművesség, az ökotudatosság vagy épp a low tech témaköreinek egyikébe sorolva jelennek meg, aszerint, hogy melyik jellegzetességük a legerősebb. Ezek azonban egymást átható és feltételező tervezési attitűdök, nem véletlen tehát az egész tárgy-együttesnek alapot adó installáció ágas-bogas megjelenése sem. A társadalmi elkötelezettség, erkölcsi felelősség, mint a design motorja és kötelessége, már jó ideje érezhetően jelen van a tervezők és a közönség tudatában is. Az idei anyag azonban talán minden eddiginél harmonikusabb ötvözetét nyújtja okosnak, jónak és szépnek. Nem csak tudatos, de a szemnek is kellemes, a kéznek is vonzó tárgyakat látunk – amit mi sem bizonyít jobban, mint a teremőrök lankadatlan és hiábavaló küzdelme a tapperolásra ellenállhatatlan vágyat érző látogatókkal. Egy használatra tervezett tárgyakat bemutató kiállításnak ennél pozitívabb fogadtatása aligha lehet.
 Toronyi Péter Kálhája |
Kifejezetten költői szépségű vonulatot képviselnek a narratív designnak nevezett szekció egyes darabjai. Ez a fogalom talán még ismeretlen a laikus közönség előtt: olyan tárgyakról van szó, amelyeknek története, készítési folyamata a látványuk szerves részévé válik. A The idea of a tree elnevezésű tárolóedény például szó szerint „naptérkép”: a tervezők, Katharina Mischer & Thomas Traxler által épített gép napfelkeltétől napnyugtáig működik. A szerkezet nagyon lassan egy pamutszálat húz át egy festék-, majd egy ragasztórétegen, és azt egy speciális forma köré tekercseli. A végeredmény voltaképpen egy váza, amely amellett, hogy légiesen gyönyörű, egyben az aznapi részletes időjárás-jelentés is: a tárgy mérete elárulja a napsütéses órák számát, vastagsága és színe pedig a napsütés erősségéről árulkodik. Felhőnek és árnyéknak egyaránt nyoma marad.
A másik pólust, a szociálisan érzékeny designt legkézzelfoghatóbban egy magyar program, a Lenkeprojekt képviseli. 2012 júliusában egy formatervezőkből, építészekből, fotósokból, szociológusokból és design menedzserekből álló csapat látogatott el a Borsod megyei Bódvalenkére, amely pár éve freskóiról híresült el (l. korábbi cikkünket itt – a szerk.). A MOME EcoLab fenntarthatósági kutatócsoport és a Széchenyi István Szakkollégium egy komplex, hosszútávú társadalmi fejlesztési projekt első állomásaként végzett kutatásokat a faluban, és a design eszközeivel kíván segítséget nyújtani a mélyszegénységben élő közösségnek. A Slow Design kiállításon bemutatkozott az ide tervezett PLUSZ OK termény-szárító és csomagolás mellett a helyi gyűjtést feldolgozó szakácskönyv és Toronyi Péter Kálhája, amely megszületése óta három jelentős díjat is nyert (2011 Red Dot Design Award, Szingapur; 2011 Magyar Formatervezési Díj – diák kategória, 2012 BraunPrize, Nemetorszag). Ez az égetett agyagból készült, óriási mécsestartóra emlékeztető ravasz eszköz egyszerre fűtőtest és tűzhely, hiszen rá lehet ülni, ugyanakkor kihűlés ellen is jó, mert a takaró alatt ölelhető, mint a maci. A termény-szárító megvásárlásával nem csak saját háztartásunkat gazdagítjuk – minden egyes darab párja Bódvalenke egyik háztartásába kerül, hogy a hallgatók által tervezett csomagolású helyi termékek elkészülhessenek.
 Camilla Moberg: ISIS green glass, Blown by Kari Alakoski, Photo: Winfrid_Zakowski |
A Design Hét idei vendége Finnország volt – amely meglepetést talán csak tartós és mélyen a tradíciókban gyökerező designkultúrájának nem avuló minőségével és szépségével tud okozni. Na meg azzal, hogy ott léteznek középkorú kreatívok is, sőt, köszönik, jól vannak. Ez Fiskars village-nek, a helyi hagyományok és kézművesség iránt elkötelezett művészfalunak a bemutatkozásán derült ki. A települést a Fiskars cég ötlete hívta életre, amely a 80-as évek végén az elnéptelenedett faluba tervezőket invitált. Az elmúlt évtizedekben több mint 120 alkotó költözött a Helsinkitől mintegy 100 km távolságban lévő településre, akik közösen és konzekvensen képviselik a Slow Life értékeit. A Design Terminál emeletén látható kiállítás ezt illusztrálja. A kiállított tárgyak közül a Design Terminál földszintjén vásárolhatunk, a Helsinki Design Múzeum kiállítása pedig kiegészül a Fiskars Village gasztrokultúrájának bemutatásával, melyet egy finn séf jóvoltából élvezhetünk a Szabadság téri Hütte Caféban, finn környezetben.
A food design egyébként is egyre jelentősebb szerephez jut, erről a parádés helyszínen, a Dorottya udvarban megrendezett WAMP-on is meggyőződhettünk. Itt kaptunk képet a magyar designerek körében láthatóan egyre terjedő gyakorlatról is – a népművészet elemeinek kreatív felhasználásáról. A Helsinkiben egyszer már nagy sikert aratott, Az újragondolt szín című válogatás darabjai kellemesen feledtetik a hajdani Váci utcai szuvenírshopok bornírt butykosait. A Rubóczky Erzsébet által szervezett design-túrák sorában örömteli meglepetésként üdvözölhettük a klasszikus modernt és a szocreált, legalább bejutottunk az Erkel Színházba, melyet az ígéretek szerint márciusban ugyan megnyitnak, ám nem árt résen lenni. És a Fiumei úti TB-székházban sem vonták el figyelmünket méltatlan indulataink az épület pazar belső tereiről. A munkahelyi baleseteket ábrázoló szimbolikus domborművek sorában az alkoholizmus kígyójával viaskodó izmos proletár figurája például feledhetetlen, és cseppet sem tűnt idejétmúltnak. Akár távol vagyunk a nyugdíjtól, akár már sosem leszünk közel hozzá, ezt az épületet belülről is látnia kellene mindenkinek.
 Gasztro-cukorka (A képek forrása: designhet.hu) |
A kiegészítő kiállítások közül a Vendéglátóipari Múzeum Szoc-deko sorozatának a fémművesség és a kerámia után következő opuszát, a szocializmus textil-kultúráját bemutató kiállítást sem érdemes kihagyni. A „pont ilyen fotelünk/ nyugágyunk/falvédőnk/kalucsnink nekünk is volt” típusú megjegyzések időtálló rögzítéséről a kiállítás szervezői előre gondoskodtak. Az odakészített ragasztós cetliket ki-ki elhelyezheti a megfelelő darabnál a maga személyes megjegyzéseivel ellátva, így a kiállítás bejárása nem csak textiltörténeti, de kultúrtörténeti utazást is jelent.
A minden eddiginél gazdagabb programkínálat a szervezést dicséri, amely az összes internetes felületet igénybe veszi a programok népszerűsítésére amellett, hogy a Design Terminál kiállításán rendszeresen fogad és kalauzol csoportokat. E beszámoló terjedelméből is kiderül, hogy a Design Hét az egész fővárost keresztül-kasul behálózó útvesztővé nőtte ki magát, amelyben iránytű nélkül elindulni már nem érdemes és nem is lehetséges. Nem szóltunk például egy szót sem a látogatható műtermekről, a szomszédos országokat képviselő kulturális intézményekben látható kiállításokról, az animációs filmnapokról, vásárokról, sztárokról és az éjszakai programokról. Érdemes viszont a honlapra kattintani, mert bár a Design Terminál bezár október 28-án, a kísérő kiállítások közül nem egy tovább is nyitva tart.
Az Élj lassabban! – Slow Design nemzetközi kiállítás 2012. október 28-ig tekinthető meg a Design Terminálban.
A Design Hét után is nyitva tartó kiállításokról ide kattintva tájékozódhat – a szerk.