Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A HANGMÉRNÖK ESETE DAVID LYNCH-CSEL

Berberian Sound Studio
2012. szept. 26.
Vérfagyasztó sikolyok, szétloccsanó fejek, tűzforró piszkavastól sercegő vaginák – de nem a vásznon, csak a hangszórókban. Enyhén túlkomplikált, kissé pretenciózus, de azért az év egyik leginnovatívabb filmje a Berberian Sound Studio. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Valósággá válhat-e az illúzió? – talán ez a fő kérdése a brit Peter Strickland új filmjének, amelyben a hetvenes évek B kategóriás olasz horrorjainak (hangzás)világa elevenedik meg. Az állítólag szakmájában páratlan zseninek számító, ám zárkózott, gátlásos és munkamániás angol hangmérnök Olaszországba érkezik, ahol egy kisebbfajta stúdióban kell, hogy felvegye és összerakja egy boszorkányokról, áldozataikról illetve üldözőikről szóló gótikus horror hangsávját, ám eközben a készülő filmben rejlő őrület átveszi fölötte is az uralmat. 

A hetvenes évek megidézésének egyik legfontosabb hozadéka, hogy nem különböző számítógépek digitális kijelzőit nézegetjük másfél órán keresztül, hanem az analóg hangkészítés ma már múzeuminak ható bájosságában gyönyörködhetünk. A brutális kínzások és kegyetlen gyilkosságok hangjait itt még nem zörejadatbázisokból töltik le, hanem időnként mellbevágóan banális módon a stúdióban hozzák létre. Egy görögdinnye földhöz csapása tökéletesen megfelel a fej szétloccsanásának, a retek leveleinek letépését pedig a gyökerestől kitépett haj illúziójának felkeltéséhez használják – majd ezeket analóg torzítók segítségével módosítják. Ezáltal egy fura, mágikus világban találjuk magunkat, az egyetlen helyen, ahol Gilderoy, a hangmérnök otthonosan, mindentudó mágusként mozog.
Bár az egész film a stúdióban játszódik, valójában két világ jelenik meg benne, amelyek egymáshoz való viszonya illetve egymástól való távolságának változása képezi a Berberian Sound Studio egyik legfontosabb rétegét. Egyrészt ott van maga a stúdió, mint intézmény, amely egy bonyolultan működő, korrupcióval átitatott, láthatatlan erők által irányított kafkai hivatalként jelenik meg, és amellyel Gilderoy hasztalan harcot vív repjegyének visszatérítése érdekében. A korábban említett készülékeken és hanggeneráló eszközökön kívül a stúdióhoz tartozik még a szikár és határozott producer, a dolgokat félvállról vevő, ám sármos rendező és a körülöttük forgolódó szinkronszínésznők. A másik oldalon pedig a szinkronizálandó film van a maga papjaival, apácáival, boszorkányaival és a hozzájuk tartozó borzalmakkal. Érdekes, hogy a filmbeli filmből semmit sem látunk, csak a szöveget illetve a hozzájuk készülő zörejeket halljuk: kénytelen-kelletlen ezek alapján képzeljük el a vásznon látható szörnyűségeket. 
Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből
A Berberian Sound Studio részben egy vérbeli Lynch-utánérzésnek tekinthető, hisz a vége felé egyre áthatolhatatlanabbá váló történet tétje az, hogy e két terrénum, a stúdió és a filmbéli kegyetlenségek világa miképpen keveredik össze. A lynchi inspirációt jelzi a hangstúdió bejáratánál lévő olasz Csendet! (Silenzio) felirat, ami a rendező határozott tiltakozása ellenére nyilvánvalóan a Mulholland Drive-ra utal. De ugyanő jut eszünkbe arról, hogy e két világ határán Gilderoy egyre inkább megzavarodó elméje áll, aki annyira átéli a szinkronizált brutalitásokat, hogy egy idő után nem hajlandó a retkeket tépdesni és a dinnyéket hasogatni; vagy arról, hogy az egyik világ jellemzői a másikban kezdenek felbukkanni (Gilderoy végül már olaszul és nem angolul beszél), a terek közötti átjárások pedig minden reális térstruktúrát felborítanak. 
Mindezek mellett az, hogy a túlontúl nyilvánvaló ihletforrásokat részben felejteni tudjuk, és a film mégis hat ránk, Strickland elképesztő formaérzékenységének köszönhető. A film egyik legvarázslatosabb pillanata az a caravaggiói félárnyékban felvett jelenet, amikor hősünk az áramszünet alatt egy vasrács és egy villanykörte segítségével hozza létre a repülő csészealjak hangját. Ugyanilyen részletgazdag megkomponáltságot olvashatunk ki a Toby Jones (legutóbb a Suszter, szabó, baka, kém Percy Alleline-jaként láthattuk) által játszott főhős rendkívül kifinomultan megrajzolt karakteréből. Az otthon naiv természetfilmek háttérzajainak létrehozásával foglalkozó, anyjával és pintyekkel lakó hangmérnök teljesen idegennek hat az olasz stúdió extrovertált, hangoskodó figurái között. 
A képek forrása: PORT.hu
A képek forrása: PORT.hu
Érdekes mindezt összevetni Strickland előző mozijával, a Varga Katalinnal (a filmről szóló kritikánkat ld. itt – a szerk), amely annyira különbözik ettől, hogy legfeljebb a szinkronizálandó film egy szoftosabb verziójaként tudjuk elképzelni. Az erdélyi hegyekben játszódó bosszúfilm mesterkélten balladisztikus hangvétele itt bezáródott a halvány iróniával, talán parodisztikusan megjelenített filmbéli filmbe, amelyet a stúdió technikával behálózott, mesterséges, elvileg tudomány által kontrollálható világa vesz körül. A kontraszthatást erősíti, hogy míg az első filmben egyszerű, átlátható történettel volt dolgunk, itt nem csak azt nem tudjuk összerakni, hogy mi történt, hanem azt sem, hogy pontosan hol és mikor. Ha közös nevezőt akarunk találni, akkor a rendezői attitűd pretenciózus mivoltában fedezhetjük fel, amellyel valami nagyon szokatlant, görcsösen eredetit és nagy léptékűt akar alkotni (különösen jó példa erre a film közepe táján megjelenő, e helyütt el nem árult önreflexív momentum).
A Berberian Sound Studio nem korszakalkotó film, de nyilvánvaló inspirációi és a kihasználatlanul maradó lehetőségek ellenére olyan eredetiség vagy inkább frissesség van benne, amivel manapság nagyon ritkán találkozunk a mozivásznakon. Azáltal, hogy második filmjét – a Varga Katalin hangmérnökének adott díj után – egyenesen a hangra fókuszálja, közvetlen módon használja ki agyunk természetes képzetalkotó reflexeit (mikor a hangok alapján képzeljük el a borzalmakat), és így nem vizuális, hanem auditív szinten von be a film szédítő világába. Lehet, hogy Strickland nem forgat remekműveket, de többek között azért van ez így, mert a mai filmrendezők nagy többségével ellentétben mer kockáztatni, újhoz nyúlni és járatlan utakon kószálni. Az azonban csak a további munkákból derülhet majd ki, hogy mindez csak jól sikerült blöff, vagy egy nagy formátumú filmes első korszaka.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek