Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

UTAZÁS EGY KOPONYA KÖRÜL

Az emlékmás
2012. aug. 17.
A hárommellű mutáns ismét feltűnik, lesz kőkemény csajbunyó, agybuhera, rengeteg akciószcéna és üldözés, ennek ellenére azt mondom, ezt Az emlékmást elmismásolták az alkotók. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

A Paul Verhoeven-féle Total Recall – Az emlékmás nem emelkedett olimposzi magasságokba az 1990-es év filmtermésében, a cyberpunk-hívők mégis jó szívvel emlékeznek vissza rá: a sci-fit körbelengte valami bumfordi módon szexista báj, akadt benne néhány rafináltan emlékezetes és kellően brutális pillanat, no meg ott virított a főszereplők között igazi starletként a hamvasszőke Sharon Stone is, még azelőttről, hogy az Elemi ösztönnel berobbant volna a köztudatba. Egyszóval igazi ponyvaklasszikussal állunk szemben, ami a maga módján ráadásul vicces volt: Arnold Schwarzenegger a vizes törülközővel a fején majdnem olyan mély nyomot hagyott a nézőben, mint az idegesítő Jancsi Taxi, vagy a gyapjú macskanadrágban rohangáló másik női főszereplő, Rachel „egyfilmes” Ticotin. 

Azóta eltelt huszonkét év, ami Hollywoodban annyit jelent, hogy az Y-generációnak szintén kijár a maga Total Recallja – mert megérdemli. Ez Az emlékmás azonban már csak nyomokban emlékeztet egykori elődjére: egyrészt pár óra elteltével szinte semmire sem emlékszünk majd belőle, másrészt humortalanságban nem ismeri a tréfát. A két film legszembetűnőbb különbsége mégis a helyszín megválasztása – az újratöltött Total Recall nem a Marson játszódik, hanem a Földön, 2084-ben, méghozzá egy vegyi katasztrófa után, melynek következményeként már csak két nagyobb terület alkalmas az életre, az Egyesült Brit Föderáció és a Kolónia (a mai Ausztrália).

Jelenet a filmből
Jelenet a filmből

Az „újragyarmatosított” csendes-óceáni kontinens víziója meglehetősen bizarr, ám semmi ahhoz képest, hogy az első forgatókönyv-vázlatban a Kolóniát még Új Sanghajnak, az Egyesült Brit Föderációt pedig Euroamericának hívták. A stáb végül a politikailag sokkal semlegesebb és kevésbé provokatív áthallásra szavazott – valószínűleg úgy lehettek vele, épp elég metaforikus a gyarmaton güriző csóró munkások vs. a Föderációt lakó gazdag kiváltságosak párhuzama.

Az Underworld-filmeket jegyző Len Wiseman mozija mellesleg épp a két földrész vizuális ábrázolásában a legerősebb – a Kolónia zsúfolt, multikulturális, ám zömében ázsiai jellege valószínűleg Új Sanghaj maradványa lehet, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Szárnyas fejvadász metropoliszára is erősen hajaz. Jóval eredeti(bb) benyomást kelt a két kontinenst összekötő, a Föld belsejében futó metróalagút, melyen keresztül alig húsz perc a menetidő.

Hősünk, Douglas Quaid (Colin Farrell) azok közé tartozik, akik gyakran megteszik ezt az utat – hiába a szép felesége, Lori (Kate Beckinsale), a napi robotba, a monotóniába, a nyúlketrecnyi élettérbe a Kolónián lassan kezd belefásulni, élményekre, más életre, változásra vágyik. 2084-ben ezt leggyorsabban a Rekall nevű cégtől kaphatja meg, mely a kliens kérésére hamis emlékképekkel tölti fel az agyat – Quaid beültetése közben azonban hiba csúszik a számításba, így a pokol elszabadul: lehet, hogy hősünk nem is olyan unalmas figura, mint hitte; valójában kettős ügynök, aki titokban átállt a Föderáció ellen lázadó gyarmati terroristákhoz?

Jessica Biel és Colin Farrell. A képek forrása: PORT.hu
Jessica Biel és Colin Farrell. A képek forrása: PORT.hu

A kiindulópontunk tehát nem rossz: Wiseman csavar egyet a történeten azzal, hogy új helyszínt választ, és hogy a problémát szintén újrafogalmazza: Quaid nála nem a tudattalanjába süllyedt marsi emlékek miatt keresi fel a Rekallt, hanem „proletárgőgből”, így lázadván a sorsa ellen. Az első óra után a film azonban képtelen kitörni az üldözés-bunyó-robbanás szentháromságból, így egyre érdektelenebbé válik, amin még az sem sokat változtat, hogy néhány futurista vízió – mint például az Obama képmásával ellátott bankjegyek, a tenyérbe implantált mobiltelefon, vagy az identitásváltásra alkalmas nyakörv látványa –átmenetileg felrázza a nézőt. Ezen pillanatokat viszont újabb végeláthatatlan akciószcénák követik, melyekben hol Jessica Biel (Melina), hol Kate Beckinsale, hol pedig Colin Farrell rohan lélekszakadva (együtt, egymás nyomában, külön-külön), majd ugrik egy jó nagyot a szemben lévő épületre (a futurista Kolónia – feltételezem, hogy a helyszűke miatt – lépcsőzetes felépítésű).

És, ha a néző unatkozik, sajnos hajlamossá válik arra, hogy amit addig jóindulatúan hommage-ként könyvelt el, azt átminősítse „lenyúlássá”: a robotrendőrség fizimiskáját tekintve, bizony erősen emlékeztet a birodalmi katonákra a Csillagok háborújából; a levegőben zajló autós üldözések meg Az ötödik elemet idézik. Az Y-generációs Az emlékmás épp ezért igencsak felemásra sikeredett – arra azonban kiváló apropó, hogy megnézzük az 1990-es verziót is, mi több, levegyük a polcról az íróját, a halhatatlan Philip K. Dicket.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek