Nyugat-maraton / PIM
2008.12.29.

A Nyugat-maraton estéjén huszonnyolc kortárs író elevenítette meg a Nyugatot maguk választotta szövegek felolvasásával, délután hattól nem sokkal éjfél utánig. SZOLCSÁNYI ÁKOS ÍRÁSA.

Amint arra lehetett számítani: kuriózumok (az 1910-11-es évfolyamok reklámjai, Podmaniczky Szilárd választása), kihagyhatatlanok (Kocsi-út az éjszakában…, Rácz Péter), rokonteremtések (Szép Ernő – Erdős Virág; Gellért Oszkár, Várnai Zseni – Szabó T. Anna), lelkiismeretes (Jékely-versek, Tóth Krisztina, Péterfy Gergely) és egyéb célú (József Attila kritikája Terestyéni György verseiről, Szijj Ferenc) feltámasztások.

Tóth Krisztina
Tóth Krisztina
Mindenkiről nem számolhatunk be, tipikus választásról sem beszélhetünk. Feltűnő és érthető, hogy az est nem kötelezően tartotta magát a Nyugat-szövegek világán belül (a hivatkozások József Attila Tollban megjelent Babits-tanulmányára, az Újholdra, a rendszerváltásra szervesen illeszkedtek a felolvasásokba), de az érdekességek ünnepélyes hangulata ezt nem is igényelte. A részletek varázsa némiképp túlsúlyba került: magával a Nyugat korával mintha nem lenne annyira dolga a mának, vagy mintha tudná a dolgát: ünnepelni.

Az est legérdekesebb pillanatai talán épp azok voltak, amelyekben a felolvasók szövegei egymással kerültek kapcsolatba, és a csillámló egyes számok halmaza egy pillanatra Nyugatként jelent meg. Fél kilenc-kilenc között Szilágyi Ákos (Babits: Pajzzsal és dárdával, a Kisebbségben Németh Lászlója ellenében), Háy János (Babits: A húszéves „Nyugat” ünnepére) és Kántor Péter (Weöres: Pastorale, Vas István: Nyári ének) közvetett párbeszédében az est önmagára kérdezett: mit jelent a Nyugat? Könyörtelenebbül: mit ünneplünk rajta?

Szilágyi Ákos
Szilágyi Ákos
Szilágyi Babitsa a Nyugat mint normatív egységet teremtő orgánum hőse, mondván: Babits az esztétikum felől támadó József Attila tanulmányát szótlanul tűrte, a mélymagyarkodó Németh Lászlóét nem. Rögtön ezután, Háy Babitsát hallva, a Nyugat mint egység: egypólusú, keményen szabályozó hatalmi gócpont, az avantgárd Szabó Lőrinc és a kísérletező Weöres Sándor „visszametszője” jelent meg. A konfrontáció látványos, de az adott keretek között természetesen következmények (teszem azt, spontán kerekasztal-beszélgetés, viszontválasz) nélküli. Inkább egy üdítő kitérő: Vathy Zsuzsa olvassa fel Móricz Kaffka-ismertetését, amiből megtudjuk, hogy a nők is írhatnak jól – a felolvasó megértően mosolyog, helyes, jó. A fonalat Kántor Péter Háy Jánostól veszi fel, mi értelme számon kérni Babitson, hogy ő Babits? Háy nincs a teremben, kár. De az élmény így is élmény marad: Szilágyitól Kántorig úgy voltak meggyőzőek és hatásosak, hogy teljesen mást mondtak.

Vathy Zsuzsa
Vathy Zsuzsa
A nézetek ütköztetését nem tűrte a forma, folyt hát tovább az ünnep, (annyira) nem kár. Az ingadozó létszám (délután hat körül negyven, a majdnem-vita idején vagy száz fő) is beállt nagyjából hetvenre: se tömött, se ásító sorok. Az est becsületes lett, elfelejtett prózaírókat sorolt névvel és minden egyéb nélkül, újra (és újra) felfedezte Karinthyt (Békés Pál, Kornis Mihály). Elhangzott egy nagyon szép vers (Somlyó Zoltán: Fáradt katona, felolvasta Szálinger Balázs). Szerb Antalról megtudtuk, hogy ha szeretjük, akkor jó olvasni (Dunajcsik Mátyás), és, ha nekrológban is, de egyedüliként ő írta le Dsida Jenő nevét a Nyugatban (Szőcs Géza)… Itt újra felcsillan valami tisztázatlan: lehet-e lapnak mindenkiről tudni, illetve jogos-e elvárni ezt?

Parti Nagy Lajos
Parti Nagy Lajos
De megint tovább kell menni. Kár. Parti Nagy Lajos Móricz Tragédiáját olvassa fel, a gimnáziumi szöveggyűjtemény poros élménye két bekezdés után vész el. A szöveg pár sorral hosszabb, de nem több, a Nyugat-beli megjelenésnek megfelelően. Az est utolsó szava Kányádi Sándoré, Erdélyben úgy tartják, idegenben enni illetlen dolog. A Nyugat-maraton véget ért.

Furcsamód az ünnep egészével épp az a baj, hogy jó volt: hogy túlmutatott magán, azaz túlmutathatott volna, ha nem lett volna ünnep. Jobb lett volna több Nyugat és kevesebb maraton, de az est – és ez a felolvasók és a két, székében hat órát hősiesen végigülő moderátor: Reményi József Tamás és Mészáros Sándor kétségtelen érdeme – kimondott néhány á-t, hogy aztán éjfél után a néző latolhassa, milyen maradt végül is kimondatlan.

 

Kapcsolódó cikkeink: Nyugat 100 (gyűjtőoldal az emlékév eseményeiről)

Megítélt támogatás: 100 000 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
Nyugat 100 - Százéves a Nyugat című folyóirat címmel ünnepi rendezvénysorozat megvalósítására