Ábrahám Pál: Bál a Savoyban / Budapesti Nyári Fesztivál 2012
2012.07.10.

Habár a Városmajori Szabadtéri Színpadot még vonakodva sem igen nevezhetnénk nagyvilágias játszóhelynek, azért Ábrahám Pál mondén operettje itt is csakúgy megélt, mint jószerint bárhol másutt a világon. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

Egyházi Géza
Egyházi Géza

Egyházi Géza mint bonviván – alighanem ezzel a jelenséggel indokolt kezdeni beszámolónkat Ábrahám Pál 1932-es operettjének legújabb, szabadtéri, ám egyszersmind szerencsésen fedett előadásáról szólván. Annál is inkább, hiszen az egykori énekes pincért – megérdemelt sikerei dacára – mintha mindmáig egyfajta törekvő outsidernek tekintené a zenés színházzal foglalatoskodók céhe, s ezt jól jelzi az a tény is, hogy Egyházi egyelőre (egyetlen szerepet leszámítva) a hazai zenés színjátszás két fellegvárától, az Operettszínháztól és a Madách Színháztól távol futja művészi pályáját. Jóllehet, vokális adottságai elvitathatatlanok, énekszavának mindenkor tere és sodrása van, markáns kiállása e közegben szokatlan hitellel képviseli a férfiasságot, s bár prózai játéka még aligha minden pillanatában oldott, Egyházi színészi fogyatékosságai csak ritkán válnak zavaróvá, vagy pláne ellenszenvessé. A Városmajorban sem volt ez másként: a kisebb sutaságokat, alkalmi darabosságokat jócskán feledtette a szólamformálás és a jelenlét „tökössége”, s ha Henry márki (az eredetiben: Aristide de Faublas) szerepében a művész nem is tűnt éppen nizzai illetőségű arisztokratának, ám az egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy kiérdemli friss hitvese, Madeleine féltékeny szerelmét meg tüzes vérű volt kedvese, Tangolita szenvedélyes ragaszkodását.   

A fentebb emlegetett mondén jelleg amúgy valóban meghatározó jegye Ábrahám utolsó világraszóló sikerének. A Berlinben, s méghozzá egyetlen kurta hónappal Hitler hatalomra jutása előtt bemutatott Bál a Savoyban már-már tüntetően nagyvilágias és soknemzetiségű alkotás: argentin táncosnő, török bej, amerikai dzsesszkomponista kisasszony, s persze tősgyökeres francia arisztokraták. Mi több, a többnejűséget immár csak gyors házasságkötések és válások egymásutánjával gyakorló török attasé-táncoskomikus volt feleségeinek sorában eredetileg egy bécsi, egy prágai, egy római, egy madridi, egy berlini s természetesen egy budapesti hölgy is színpadra lépett.

Galambos Lilla
Galambos Lilla

A városmajori előadás, amelyet a plakát tanúsága szerint „Csere László rendezése nyomán” állított színpadra Török Tamás, aligha meglepő módon jóval takarékosabb kivitelben kínálta a közönség számára a nagyvilágiasság csalóka érzetét. A Váci Szimfonikus Zenekar derekas közreműködésével, igyekvő, ám kisipari jellegű koreográfiára szorított tánckarral, valamint értelemszerűen kevéssé luxuriőz díszletekkel nekilátva a produkciónak, amely így is telt házat vonzva és a nyárias operett-előadások szokott engedékeny hangulatát felidézve töltötte ki a július 5-i estét. Egyházi Géza oldalán Galambos Lilla primadonnai működése mindvégig rokonszenvesnek bizonyult, noha a két főszereplő hangja olykor kevéssé tetszett összeillőnek, s Galambos amúgy erőlködés nélkül kiénekelt magas hangjai néha meglepőn kiélesedtek. A márkiról lemondani nem kívánó vérmes művésznő, Tangolita szerepében Csonka Zsuzsanna magabiztos rutinja kamatozott, még ha belépőjének zárlatát a népi Kína forradalmi ünnepségeihez tette is hasonlatossá a vörös mulétáit zászlók gyanánt lobogtató tánckar. Langer Soma afféle takarékossági ikerpárként teljesítette a márki inasát és a Savoy főpincérét, utóbbi szerepében egy dinamikusan elővezethető énekszámmal megjutalmaztatva.

A berlini ősbemutató szubrett-táncoskomikus kettősét annak idején a legendás magyar operett-házaspár, Bársony Rózsi és a határozottan korpulens Dénes Oszkár alakították. Most, nyolcvan évvel később Török Anna karcosan csinos Daisy Parkere mellé Pásztor Ádám személyében egy színpadi kisfiú került (Musztafa bej), mondhatni a táncoskomikusi szerepkör hazai átalakulásával tökéletes összhangban. A szorgosan abszolvált tánc- és énekszámokat így pehelysúlyú jelenlét és nagyjából a török halandzsára összpontosító színészi játék kísérte, bár ez a közönséget a jelek szerint csöppet sem zavarta. Igaz, a viharos sikert mégis elsősorban a váratlanul zordra fordult időjárás hozta meg az előadás második felére. „A tapsuk mennydörgés” – énekeltek a dalbéli Mister Blue és Lady Bleu (a német eredetiben: Oh, Mister Brown) sikeréről a színpadon, s a természet a maga részéről rögvest sietett is hanghatásokkal alátámasztani e fordulat igazságtartalmát.

Helyszín:  Városmajori Szabadtéri Színpad,  Időpont:  2012. július 5.,  Cím:  Bál a Savoyban,  Zeneszerző:  Ábrahám Pál,  Színpadra állította:  Török Tamás,  Díszlet:  Szolga István,  Jelmez:  Csonka Zsuzsanna,  Koreográfus:  Szamosi Judit,  Közreműködik:  a Váci Szimfonikus Zenekar,  Vezényel:  Farkas Pál,  Szereplők:  Egyházi Géza,  Galambos Lilla,  Pásztor Ádám,  Török Anna,  Csonka Zsuzsanna,  Török Tivadar,  Langer Soma