Temesvári Eurórégiós Színházi Találkozó 2012
2012.06.10.

A Csiky Gergely Színház saját repertoárból TESZT-programba emelt két előadása a Peer Gynt mellett szintén kísérletező szellemről tesz bizonyságot. Ennek egyik ága nem közönségbarát irányba hajlik, a másikon ülve nagyokat nevethet a néző. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA, 2. RÉSZ.

Az Alexandru Colpacci rendezte Immanuel Kant kivételes előadás lehetne, ha értenénk, hogy milyen kérdésfelvetés mozgatja a Thomas Bernhard szövegére esett választást. Bár az előadás elemeiben – a díszletet, a beszédoperai mesterkéltséget kottázó mozgást illetően – alaposan átgondolt, ezeket épp a rendezői kérdezés foghatná össze. A díszlet (Carmencita Brojboiu) sokféle módon utal a képtelen utazás belső jellegére: a hajó, amin Kant (Bandi András Zsolt) szürkehályog-operációja és díszdoktorrá avatása alkalmából utazna Amerikába, saját művein nyugszik. A terembe vezető folyosón kórházi ágyak parkolnak, rajtuk muzeális relikviaként egy-egy Kant-kötet hever, a nézőtér odalkorlátjára is a filozófus műveit aggattak: mintha az elme terébe szeretnék beszippantani a nézőt. A tárgyak azonban a szándék illusztrációi maradnak – leszámítva egyetlen akciót, amikor az előadás kezdetén kísérteties mozgásukkal indítják útjára a „bolondok hajóját”. A billenő, egyik végén nem rögzített hajófedélzet inkább vesz részt a játékban: a színészek megtántorodnak a tat felé sodródva. Torzított artikuláció és mozgáskoreográfia (Baczó Tünde) segíti az alakok karikatúra-jellegét; ez inkább a női karakterekben kamatozik, Kant asszony (Tar Mónika) figurájában, valamint a Milliomosnőében (Borbély B. Emília), akinek színre lépése felüdíti az állapotképet. Mert Colpacci rendezésére az állapotfestés jellemző: ezen belül csak elszórtan működő megoldásokat talál az abszurd fokozására. 

Göttinger Pál rendezői közreműködésével Vinnai András drámaíró tört be az erdélyi színházi piacra. A Furnitur sziporkázóan szellemes komédia a házasélet bonyadalmairól. Az emberélet útjának harmadánál Shivak Shurman (Kiss Attila) furcsa bútoráruházba téved, és rögtön el is téved benne. Gyerekvállalás előtt szeretne szétnézni, ám egy készségesen erőszakos moderátor (Tokai Andrea) segítségével időutazásba keveredik. A tologatható IKEA-helyszíneken, a fürdő, nappali, konyha és hálószoba celláiban megtörténik élete nagy kalandja, gyereket vállal a szerelmével. A méretes csecsemő (Molnos András Csaba) hamar kezelhetetlen kamasszá cseperedik, ezzel egyidőben az altatás nehézségeit a feleségtől (Magyari Etelka) való elhidegülés váltja fel. Az életet pedig a kéretlen tanácsokat osztó anyós-após (Éder Enikő és Bandi András Zsolt) komikus párosának felbukkanásai bonyolítják. Göttinger rendezése jól kezeli a Vinnai-féle őrületet, amelybe komolyan előadott, blőd musical-betéteket iktat. Pár játéklehetőséget parlagon hagy (pl. az üzlet totemmadara dekor-szerep), és több túlhasznált eszközzel is találkozunk (pl. a kezdeti show-jelzés a közönség felé; a tükör-motívum reflektálatlan megjelenése az előadás végén). Összességében mégis igényes és szórakoztató előadás a Furnitur.     

A temesvári német társulattól Volker Schmidt fiatal osztrák dámaíró művéből rendezett előadást láthattuk. A Die Mountainbiker (r.: Radu-Alexandru Nica) egy utcába tereli a nyugat-európai középosztály tipikus figuráit és azok problémáit: párkapcsolati válságot, elhanyagoltságot, fiatalságkultuszt és öregedéstől való félelmet. Dragoș Buhagiar díszlettervező elhagyott, romos úszómedencébe képzelte Schmidt dekadens világát, a medencét gördeszkapályával és próbafülkékkel ötvözte. Az előadás fokozatosan, ügyes fordulatokkal tárja elénk a mindenkit egy hálóba gabalyító szexuális viszonyokat. A nőgyógyász-lakberendező házaspár (Magyari Etelka és Rareș Hontzu) fiatal lánya beleszeret az egyedülálló Franziska (Daniela Török) fiába, Thomasba (Horia Săvescu). Thomassal a lány anyja is összejön, miközben Franziska az orvossal való szeretői viszonyát zárja le éppen, mert annak jóbarátjával (Radu Vulpe) randizik. Az előadás okosan érzelmes és humoros, ám ideologikus demonstrációja a fogyasztói társadalom csömörének. Erős hangulattal ágyaz meg az antik tragédiákra emlékeztető cselekménynek, amelynek végén szinte mindenki meghal. Viszont nem tesz különbséget a jóléti és a fiatal fogyasztói társadalom csömöre közt, ezért a megjelenített típusok és problémáik idegenül hatnak.  

A temesvári román társulattól Frenák Pál rendezése került a programba. A Switch – román, magyar, francia táncosok és színészek közös munkája – női darab, a nemi identitással foglalkozik. Két réteg épül egymásra az előadásban. Az egyikben fehér maszkos, nemtelennek tűnő alakok ülnek körbe egy hatalmas asztalt, stilizáltan köznapi mozdulatsorokat ismételve. Az asztal síkját profi táncosok uralják (Jessica Simet és Major László) egy-egy szóló és duó erejéig. A maszkok és fekete öltönyök levedlésével kiszínesedik a világ, estélyibe bújt, kisminkelt nők (köztük egy nőnek öltözött férfi) lépnek elénk. A kommunikációban is felszabadító váltás történik: a nézők felé fordulás, a történetmondás interakcióba torkollik, az elődás végén a színészek táncba viszik a nézőket. 

Az Újvidéki Színház Ingmar Bergman Fanny és Alexander című filmjének színházi adaptációját hozta el Temesvárra. Vidovszky György rendezése a múltfeldolgozásra fókuszál. A két gyerek szerepét idős színészek (Ábrahám Irén és Dukász Péter) alakítják, akik visszatekintenek az életükre, és a felidézésben újrajátsszák azt a szerető apa halálától az anya (Banka Lívia) második házasságáig. Az előadás színháziasságát ez a szokatlan nézőpont adja, egyszerre vagyunk kint és bent a történetben, amit képileg a díszlettel való játék is megvalósít, mivel az emeletes árkád makettként is megjelenik, mintha a felnőtt gyerekek bábjátékra készülnének. A két, ellentétes világot – a bohém, szerető színházi és a konzervatív egyházi, rideg családot – az emlékezetben felbukkanó szellemek kötik össze, a színész apa és a lutheránus püspök elhunyt fiainak árnyalakjai. 

Szabadkáról két előadást is láthattunk a TESZT-en. A Kosztolányi Dezső Színház produkciója Hamlet-átirat, a shakespeare-i dráma parafrázisát Mezei Kinga és Góli Kornélia jegyzi. Az eredeti Hamlet (r.: Mezei Kinga – az előadásról szóló kritikánkat ld. itt – a szerk.) a jól ismert történetet egy csavaros krimi sarokpontjából fordítja ki rendkívül szellemesen, ám túlságosan ragaszkodva az eredeti cselekmény bemutatásához. Ettől merészebben el lehetne lépni, a Hamlet közismertsége enélkül is működtetné a referencialitást. 

A Szabadkai Népszínház Gézagyerekében (r.: Bérczes László – az előadásról szóló kritikánkat ld. itt – a szerk.) a körszínpad tere kozmikus világmodellként képezi le a kis falut, a zárt és szűkös emberi viszonyokat, melynek origójában a fogyatékos Gézagyerek (Pálfi Ervin) lakik. Benne tükröződik vissza a világ értelmetlen rendje, ő töri meg a többi szereplő kérdés nélküli létezését. Bérczes rendezése tiszta, következetes koncepcióra épül – ez a fajta metaforikusság vagy találkozik a néző ízlésével, vagy sem. A kiváló színészi alakítások viszont egy szív előtt sem ütköznek akadályba: Csernik Árpád és Mess Attila Banda Lajosa és Herda Pityuja remek tanulmányok az „egyszerű munkásemberről”, Vicei Natália pedig apró rezdülésekkel, végtelen érzelmi intelligenciával teszi érzékelhetővé, mit jelent egy fogyatékos gyerek anyjának lenni. 

A fesztiválról szóló beszámoló első része itt olvasható – a szerk. megj. 
Szerző: Varga Anikó

Esemény: Temesvári Eurégiós Színházi Találkozó, Helyszín: Temesvári Csiky Gergely Színház, Időpont: 2012. május 19-27.