Hófehér és a vadász
2012.05.30.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hollófekete hajú, rubinvörös ajkú lány, egy gonosz mostoha, hét törpe (esetünkben: nyolc), meg egy vadász. A Hófehér és a vadász című filmnek itt a vége, fuss el véle. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

És ez véresen komoly. Az elsőfilmes rendező, Rupert Sanders szemmel láthatóan nem nagyon tudott mihez kezdeni a klasszikus alapanyaggal – elindulhatott volna sokféle irányba, de csak bolyongott a nagy sötét erdőben.

Hogy itt bajok lesznek, már rögtön a film elején kitetszett, amikor is a még gyermek Hófehér(ke) ébenfekete hajkoronáját dicsőítette a narrátor, majd megjelent a gesztenyebarna Raffey Cassidy a vásznon, aki Kristen Stewarttá cseperedve is maximum sötétbarna fürtöket növesztett. A hét törpéből is nyolc lett, mire egy óra elteltével a fiúk végre felbukkantak, ráadásul a színészeket digitálisan össze is nyomták – ezek után már tényleg nem kellene fennakadnom azon, hogy a film amellett, hogy nem szól semmiről, vizuális közhelygyűjtemény.

Ez utóbbit – ha nagyon jóindulatúak vagyunk – tekinthetjük persze hommage-nak: a varázstükör úgy áll össze ember formájú masszává, mint Robert Patrick a Terminátor 2 – Az ítélet napjában; a gonosz mostohából (Charlize Theron) pont úgy lesz varjúsereg, mint Madonnából a Frozen című videoklipben; a sötét erdő erősen hajaz a Harry Potter és az azkabani fogoly rengetegére; a trollt is láttuk már számos fantasy-ban; a tündérek meg kiköpött Gollamok (A Gyűrűk Ura), csak miniatűr és barátságos kiadásban.

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből
A fő problémája a filmnek mégsem a képi világ (tulajdonképpen ebben a legerősebb, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a direktor a reklámiparból jött), hanem az, hogy a Hófehér és a vadász kong az ürességtől: látványos, tartalmatlan máz. Felvesz egy szálat, amire végig felfűzhetné a mesét, majd hirtelen elejti; elindul egy másik irányba, majd nem tudván, hogy hová futtassa ki a sztorit, újra megtorpan; ráadásul még azt sem tudja eldönteni igazán, hogy a történetnek ki a tényleges főszereplője. A cím alapján nyilván Hófehér és a vadász, de ez utóbbinak lényegében semmi funkciója, túl azon, hogy a gonosz mostoha megbízza, vadássza le a királylányt a sötét erdőben. Így aztán, amikor filmünk egy ponton épp Jeanne d’Arc – Az orléans-i szűzbe megy át, ott téblábol szerencsétlen a seregben, és mivel időközben még a szőke herceg (nálunk barna) is felbukkant, már a néző sem tudja biztosan, hogy nem álmodta-e az eddigi szexuális feszültséget: akkor most potenciális szerelmes vagy apafigura a vadász?

A másik címszereplő, Hófehér (Kristen Stewart) szintén „kitesz” magáért – ő maga a természeti csoda: tizennyolc éves koráig kenyéren és vízen él egy várbörtönben, ehhez képest tud lovagolni, táncolni és bajvívni (persze, tudom, mesefigura). És essék szó a harmadik fő- vagy mellékszereplőről (?), a gonosz mostoháról is, aki egymaga képes megszemélyesíteni az egész Báthori Erzsébet-problémakört: retteg az öregedésétől, ezért fiatal lányok vérével szépítkezik, még a lelküket is kiszívja, hogy kellően fitt legyen, emellett hatalommániás Lady Macbeth, aki betegesen utálja a férfiakat – egyszóval: imádná egy pszichiáter.

A képek forrása: PORT.hu
A képek forrása: PORT.hu
De legyünk pozitívak! Minő posztmodern gesztus a rendező részéről, hogy a Grimm-mese statisztáját, a vadászt teszi meg a film egyik „kulcsfigurájának” (à la Rosencrantz és Guildenstern halott); bőven él az intervizualitás eszközeivel (lásd: idézetgyűjtemény); és – ráérezve a korszellemre – Kristen Stewart személyével a Twilight-univerzumból ismerős elfojtott, de a mélyben magmaként fortyogó szexualitásra is finoman utal! A Hófehér és a vadász ráadásul igazi feminista, girl-power-mozi, hiszen két dögös csaj küzd benne egymással a hatalomért, amihez egy csomó pasi (köztük nyolc kis növésű) asszisztál.

Az, hogy pár hónap különbséggel két Hófehérke-történetet is megnézhettünk a mozikban (a másik a Tükröm, tükröm, melyben Julia Roberts volt a gonosz mostoha), tálcán kínálja az összehasonlítást. Tarsem Singh előbb emlegetett alkotása sem egy műremek, de legalább humorral kompenzálja a hiányosságait, és nem veszi magát olyan halálosan komolyan, mint a Hófehér és a vadász. Ez utóbbiról azonban süt, hogy a stúdió trendi fantasy-nak szánta, mely egy kicsit emós, kicsit goth beütésű young adult-célközönségnek készült. Van egy olyan érzésem, hogy a folytatásra (melyben valószínűleg eldől, hogy vámpír-e vagy vérfarkas, avagy herceg-e vagy vadász), ők sem lesznek különösebben kíváncsiak.

Cím:  Hófehér és a vadász,  Rendező:  Rupert Sanders,  Forgatókönyvíró:  Hossein Amini, Evan Daugherty, Evan Spiliotopoulos,  Zeneszerző:  James Newton Howard,  Operatőr:  Greig Fraser,  Szereplők:  Kristen Stewart, Charlize Theron, Chris Hemsworth, Ian McShane, Ray Winstone, Nick Frost, Toby Jones, Bob Hoskins, Sam Claflin