Negyedszerre hívták meg a hét dombra épült városba a gyermek- és ifjúsági színházak legjobb darabjait, melyeket Kaposi József rendező, drámapedagógus válogatott össze az ASSITEJ Magyar Központ megbízásából. Mint hallani, nehéz dolga volt, hiszen rengeteg jeles színpadi mű így is kimaradt a programból. Pedig a megyeszékhely is beerősített: idén már több helyszínen zajlottak az előadások, a biennálé az utcára is kivonult, igazi gyerekkacajos fesztiválhangulat lengte be a belvárost. Egy hétig a mesebeli, őszinte vidámság városát üdvözölhettük Kaposvárott.

Ejtőernyősök, avagy a zuhanás művészete

A versenyprogram nem tartalmazta az összes darabot, volt mit nézni, átélni a kísérőelőadások között is. Például a külföldi vendégjátékok között szereplő horvátországi Theater Mala Scena Ejtőernyősök, avagy a zuhanás művészete című kétszereplős, akrobatikus elemekkel tarkított művét. Larisa és Damir cseppet sem művi vidámsággal változtak az előadás negyven percnyi időtartamára játszadozó gyermekekké, s könnyűszerrel bűvölték el a nézőtéren összegyűlt óvodás csoportokat és a felnőtteket is. Felidézték a gyermekkor szégyenlős ismerkedését, majd az örömet, amit egy igazi barát jelent; ugyanakkor a sértődöttséget, irigységet és az elválást is. Színes zoknikkal, lufikkal, tollakkal operáló, dobozból átalakuló játszótér, majd repülő segítségével vizsgálták a gravitációt, a repülést, a zuhanást, s hozzá az emberi vonzalmat, felemelkedést és kiábrándultságot, melyen gyermekként még gyorsan túltesszük magunkat, hiszen a játék mindent feledtet. A zágrábi színház ejtőernyősöknek öltözött színészei segítségével újratanulhattuk légies könnyedséggel venni az élet ügyes-bajos dolgait, és mikor búcsúzóul integettek a színpadról, lelkesen integettünk vissza.

Kedves történet a nagy könyvből

Szintén a külföldi produkciók között leltünk egy igazi kuriózumra: a koreai Performance Group TUIDA csapat bábjátékára, mely több szempontból is különleges alkotásnak számít. A TUIDA 2001-ben alakult hét diákból, akik a Koreai Nemzeti Művészeti Egyetemen tanultak. Könnyedén szállítható előadásaikkal az a céljuk, hogy a kulturálisan elhanyagolt területeken is a gyermekek elé állhassanak természetbarát előadásaikkal. Természetbarát, ugyanis a darabokban alkalmazott bábok, jelmezek és kellékek mindegyike újrahasznosított anyagokból készült. A Kedves történet a nagy könyvből című bábjáték is az ökovonulatot követi: a színészek konyhai eszközökből előléptetett hangszerekkel kísérik a kelet-ázsiai Óz történetét a boldogságkeresésről. Az ütött-kopott nagy könyv megelevenedik: beszél hozzánk, majd miniatűr színpadként elkezdi ontani magából a papírművészetnek is beillő jeleneteket, minden egyes lapozásnál. A főhős Amugae (Bárki) elindul a Másvilág urához, hogy szerencsét szerezzen, hiszen nehéz körülmények között él. Útján találkozik a fiúval, Gussigy-vel (Valaki), aki családra, majd az Aranybimbóval, aki virágzásra vágyik, végül az ezeréves pitonnal, aki sárkánnyá válna. Amugae mindannyiuk problémáját megosztja a Másvilág urával, s ő segít valóra váltani vágyaikat. Amugae a hosszú út során megváltoztatja a szereplők életét, s így saját szerencséjére is rátalál. A koreai színészek modern és tradicionális eszközöket is felvonultató, magával ragadó játéka méltán válhatott a biennálé egyik legérdekesebb bábelőadásává. Az eredeti nyelven játszódó darab élvezeti értékét mindössze a magyar narrátor nem túl meggyőző magyarázó felolvasása csökkentette, ám e néhány perc mit sem csorbította a koreai művészek iránti rokonszenvünket.

Suttogó füzesek

Egészen különleges és szívszorító élményben lehetett része azoknak a nézőknek, akik jegyet váltottak a szombathelyi Mesebolt Bábszínház Suttogó Füzesek című, rendhagyó bábjátékára. Cigány legenda – írja a programfüzet. És ha nem is egy réges-régi legenda ez, hanem a rendező Kovács Géza és az író, Galuska László Pál régi roma mesevilágot a holokauszttal, a cigányok XX. századi szenvedéstörténetével ötvöző, konvenciókkal szakító darabjáról van szó, akkor is (vagyis: még inkább) látni kell ezt a ritka szépségű előadást. A gyermekeit elvesztő cigányasszony kálváriája elevenedik meg a keleties színpadon: expresszív táblaképek, síkbábok vagy igazi bábok játéka a két pólus, a fehér és fekete színek dominanciája között, miközben mindössze két színész, Császár Erika és Bassola Richárd kölcsönzi hangját minden szereplőnek. Kihívás a színészek számára a darab: a bábosoknak azért, mert némelyik báb hatalmas, vagy a figura csak részleteiben jelenik meg, esetleg több ember szükséges az életre mozgatásához; a két mesélő pedig helyettük mondja a szöveget, gyors váltásokkal, mélyen átérezve – ez annyira jól sikerül, hogy egy idő után el is felejtjük: csak két hang van. A mű különösen hasznos lehet rendhagyó történelemóra gyanánt, amellett, hogy minden korosztálynak maradandó színházi élményt nyújt. Több gyerek is megijedt az előadás közben: ez is azt bizonyítja, hatásos darabot hozott létre a szombathelyi társulat. És ha az igazán fiatalok még nem is érthették minden momentumát annak, ami a színpadon zajlott, egy nap majd felelevenedik emlékezetükben, ezzel is adalékot szolgáltatva a II. világháború szörnyűségeinek megértéséhez és a másság elfogadásához.

A mesevilág távozott a városból, ám Kaposvár 2010-ben újra otthont ad e jeles eseménynek, akkor már Európa Kulturális Fővárosa, azaz Pécs központi programjaihoz kapcsolódva. Addig pedig bátran térjünk be színházaink gyermek- és ifjúsági előadásaira, gyermekkel vagy egyedül: nem fogunk csalódni. Elvarázsolódni annál inkább.