Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

EGYSZERŰ VAGY NAGYSZERŰ?

Egyszerűség az építészetben – Nemzetközi Építészkongresszus / Balassi Intézet
2012. márc. 29.
Ha két kisfiú leül építőkockázni, biztos, hogy versenyezni fognak, ki tud magasabb tornyot építeni. Csak a természet által parancsolt szükség vagy egy jókora isteni tockos hatására adjuk ennél alább. Úgy tűnik, a fejbekólintás megérkezett - de mi lesz így a tornyainkkal? ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.

Szent Lőrinc kápolna
Szent Lőrinc kápolna, Avanto Architects, Vantaa, Finnország, 2010

Kezdetben volt a „Less is more”, aztán jött a „Less is bore”, mára meg nem maradt más, mint hogy belássuk, „Less is all, we have no more”. A konferencia magyar nyelvű nyitóelőadásában Simon Mariann, a BME Építészettörténeti Tanszékének docense lényegre törően fogalmazott: az építészetben az egyszerűség esztétikai kategóriából etikai kategóriává változott. Az unalomig csépelt válságjelenségekre egyetlen válasz adható, hogy meg kell tanulnunk a fogyasztást a szükségletek kielégítésére redukálni, azaz globális méretekben gyakorolni az egyéni léptékben is nehezen megvalósítható erényt, az önmérsékletet. Ezzel meg is érkeztünk a XXI. század kulcsszavához, a marketingfogásnak sem utolsó „fenntarthatósághoz”.

Az építészet azonban természeténél fogva ennek ellenében működik, és a méret is számít. Csak a XX. század – amelyet egy későbbi előadó az ideológiák évszázadának nevezett – tette magáévá a kevesebb több elvét. Mindaddig a hatalmas méret és a tobzódó díszítés egyértelműen a magasabb minőség képzetéhez társult, meg persze a gazdagságéhoz. Az építészet, mondhatni, a gazdagság, a hatalom luxusává vált. A talmi díszítés elburjánzására válaszul a századfordulón a szecessziós irányzatok között megjelent a természetességre, egyszerűségre törekvő vizualitás, de igazi esztétikai vezérelvvé csak a modern mozgalmak idején, az 1930-as években vált.  Persze ekkor már etikai tartalommal telítődve, hiszen a gazdaság akkor sem kedvezett a tobzódásnak, és az építészet feladatai között egyre nagyobb súllyal szerepeltek a szociális problémákra adandó válaszok. Hát még a háború után, amikor az ideológia századában keleten és nyugaton egyaránt kötelező jelleggel épültek a puszta szerkezet szépségét hirdető, ám egyre inkább menthetetlenül unalmas és egyforma épületek.

A nagyközönség végképp nem tudta megkedvelni ezt az őszinte építészetet, és fellélegzett a posztmodern idézeteknek álcázott forma tobzódása láttán. Aztán persze jött az ellencsapás, a minimalizmus, amely az ezerféle ingerrel bombázott városlakó számára nyugalmat ígért szemnek és agynak. A rohamléptekkel fejlődő 3D-s technika azonban csavart egyet a szigorúan egyenes vonalakon, és előbb csak a derékszöget penderítette ki az ajtón, földrengés utáni állapotokat idézve egy-egy épületen – ezt hívták dekonstruktivizmusnak -, aztán a virtuális térben megjelentek a soha nem látott és megvalósulni sosem remélt amorf formák, és a fölgolyó kérge felhólyagzott.

Neues Zentrum Kagran, Bécs,
Neues Zentrum Kagran, AllesWirdGut Architektur, Bécs, Ausztria, 2010

A XX. század építészettörténetnek fentebb hevenyészetten felvázolt ívét látszólag egy újabb gazdasági megtorpanás súlya roppantotta szét. Üzleti értelemben – hiszen az építés ma elsősorban üzlet – ez biztos igaz, a háttérben azonban mélyebb okok is felsejlenek, amelyek visszamutatnak a XX. század szociális ideológiái felé. Jelen pillanatban olyan tervezési, építéstechnológiai és anyagi eszközöknek vagyunk a birtokában, amelyekkel gyakorlatilag bármi megépíthető, bármekkora méretben. Bábel tornyának emelkedését nem az isteni parancsra beálló kommunikációs zavar akadályozza, éppen ellenkezőleg: ma mindenki egy nyelvet beszél, a pénz nyelvét, hangozzék ez bármekkora közhelynek. Ahol pénz van, ott hatalmas monstrumok is épülnek, és nem tagadható, hogy közülük nem egy ámulatba ejtő.

Az immár kilencedik alkalommal megrendezett nemzetközi konferencia évről évre változó tematikája jól tükrözi a változásokat. Az idei meghívottak bombasztikus gesztusok helyett formai, gondolati egyszerűséggel lepték meg a hallgatóságot, habár projektjeik mérete a kétszemélyes erdei laktól a genfi WTO konferencia épületéig terjedt.

Vannak tájak, ahol a zord természeti feltételek eleve határt szabtak a megalomán gondolkodásnak – ilyen Finnország, ahol az egyszerű formáknak természetes hagyománya van. Nem okozott meglepetést a két fiatal finn tervező munkáinak színvonala, hiszen az Avanto iroda neve azt jelenti: lék a jégen. A céljának megfelelő tökéletes forma természetes szépsége köszönt vissza minden épületükben, legyen szó a vantaa-i temető évszázados technológiával épült, minimális kortárs eszközökkel átszellemített Szent Lőrinc kápolnájáról, vagy a thaiföldi cunami áldozatai előtt tisztelgő emlékmű tervéről. Ez utóbbi a minimális építészeti beavatkozás elvét testesíti meg: a gyönyörű természeti környezetbe pusztán egy épített útvonalat terveztek, amelyen végighaladva az útközben szakított bambuszlevélből hajtogatott kis csónakot az emlékező a tengerre bocsáthatja. A bemutatott szaunák, kilátó vagy akár saját erdei nyaralójuk mind azt a léptéket képviselik, ahol az egyszerűség szinte követelménye az esztétikus megjelenésnek.

fürdő
Spa fürdő, Behnisch Architekten, Bad Aibling, Németország, 2007

Nagyobb, bonyolultabb projektek esetében az egyszerűség már nehezebben teljesíthető követelmény. Mind a bécsi AllesWirdGut (Minden Jó Lesz) iroda képviselője, Herwig Spiegl, mind Behnisch Architekten vezetője, Stephan Behnisch városi léptékű projekteket mutatott be. Utóbbinak három városban, Stuttgartban, Münchenben és Bostonban is működik irodája, és minden munkát pályázat úton nyernek el – magyar építész számára Árkádia. Benisch vallja: az építészetben manifesztálódik mindaz, amire egy adott kultúra igazán képes. Manapság ez a képesség – szemben a klasszikus építészettel – nem pusztán erődemonstrációt jelent, sokkal inkább szellemi kifinomultságot. A fenntarthatósági követelmények pedig éppenséggel a megaprojektek számára jelentenek igazi kihívást. Az iroda munkái azt bizonyították, ésszerűen építeni nagy léptékben is lehetséges. Az emberek igénye által irányított építészet, az élhető, szerethető városi környezet megteremtése ugyanolyan fontos ökológiai faktor, mint a „kétszer élő” anyagok használata, melyek egyszer építőanyagként, majd miután kitöltötték idejüket, energiatermelő (fűtő-) anyagként funkcionálnak. A passzívház-őrület közepette érdemes felfigyelni Benisch megállapítására: a nullenergiás épület fogalma önmagában nonszensz, mivel már az építés folyamán annyi energiát igényel, amennyit hosszú évek, évtizedek alatt kompenzál csak. És hazai körülmények között megszívlelendő az a bátorság, ahogyan például Stralsund téglagótikájának kellős közepébe egy fehéren tekergőző polipot pottyantott akvárium gyanánt, vagy ahogy a hajdani hamburgi tőzsde műemlék falai közé  pusztán fényből, ledekből komponált új szerkezeteket.

Eddig minden építészkongresszuson akadt showman – idén a texasi Dan Phillipsnek, a The Phoenix Commotion vezetőjének jutott ez a szerepkör. Üdítős kupakból, rendszámtáblákból, vágóhídi csontokból, hikori dióból és olykor gránitból összekomponált épületei hol faágak között, hol a konzervatív trendet követve, a föld felszínén álldogállva hirdetik az emberi találékonyság diadalát a mintakövetés unalma felett. Az én kiteljesítésére és a kreativitás kibontakoztatására buzdító szavakon túl azonban komoly üzenete is van Dan Phillips bajuszos próféciájának: életünk során annyi szemetet termelünk, amennyiből egész városok épülhetnek. Hiába a fenntartható építés, ha mindez pazarló használattal párosul.

Dan
Dan Phillips és egy általa tervezett kreatív ház

Az egyszerűség esztétikáját színtiszta ideológiává transzformáló tervet mutatott be Gunther Zsolt, a 3H építésziroda vezetője. A Pannonhalmi Székesegyház rekonstrukciójának tervezésére John Pawsont, a csehországi Novy Dvur cisztercita kolostorának világhírű tervezőjét kérték fel a bencés szerzetesek, amely munka közreműködő magyar partnere a 3H iroda. A gótikus alapú, majd barokk és – Storno Ferenc által – XIX. századi rétegekkel színesedett templomenteriőr megtisztítására szólt a megbízás, annak figyelembevételével, hogy ezután a zsolozsmát a templomban kívánják tartani. A tervező egy, a Novy Dvur-i előképre hajazó, a fény misztikájával átszőtt, középkoriasan egyszerű térsort képzelt el, a hazai műemlékes szakemberek azonban féltették a Storno féle enteriőrt. Végül hosszas vita eredményeképpen alakult ki a kompromisszumos végeredmény. A munkálatok folyamatban vannak és a tervek szerint 2012. augusztus 20-ra fejeződnek be. Az országos jelentőségű műemlékről folyó vita során a XX. század talaján szárba szökkent esztétikai dilemma fogalmazódott meg ismét: a magasrendű kortárs szellemiség egyre inkább az egyszerű formálásban találja meg saját kifejeződését, még akkor is, ha éppenséggel egy kétezer éves eszme, a kereszténység megújulásáról van szó.

A kongresszus az egyszerűség esztétikai fogalmától indult és eljutott a gondolati tisztaságig, amely az építészetnek manapság éppolyan alapkövetelménye, mint bármely más civilizációs tevékenységnek, amely tömegek életminőségét befolyásolja. Ha kárhoztathatjuk is a XX. századot, hogy ideológiái rátelepedtek a spontán folyamatokra, néhány eszményt mégis érdemes magunkkal vinnünk örökségül a spontán viharzó XXI. századba.

Vö. Gaschler-Gyeviki Nóra: Az egyszerűség ezer arca 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek