Panellakás. Henteskötény és disznóvér. Láncfűrész, horrorfilm és metálzene. Ihletett Férfi, betoppanó barátnő, dörömbölő szomszéd és hatósági intézkedés. „Ez így összefoglalva kurva szarul hangzik.” Pedig egyáltalán nem az. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
A Katona József Színház első 2012-es bemutatója valóban egy klasszikus horror rémalakját, A texasi láncfűrészes mészárlás Bőrpofáját idézi meg a színpadon, s ehhez mérten az előadás csak tizennyolc éven felülieknek ajánlott, ugyanakkor erőszakos vagy éppen erotikus jelenetei még véletlenül sem válnak túlzóvá, öncélúvá. Egyébként sem volna könnyű elképzelni azt a színpadi mozzanatsort, amely újat mutatna egy középiskolás tinédzsernek, vagy azt, amitől tiltani kellene, így a korhatáros jelzést elsősorban a stílszerűség indokolja, a fűrész hangját utánozó alcím pedig a félelem leküzdését ösztönösen segítő játékosságnak szól.
Mészáros Béla és Borbély Alexandra |
Ez a félelem és szorongás azonban, szemben a horrorfilmekkel, nem elsődleges élményként jelentkezik, hiszen az előadás nyitó jelenetében Bőrpofa-jelmezt öltő Férfi úgy már nem is annyira rémisztő, ha egyrészt nem ismeretlen, másrészt nincsenek gyilkos ambíciói. Elég egy nézőpontváltás, és a máskor rettegett aláfestő zene ironikussá, a pirkadatkor hadonászó Bőrpofa pedig – köszönhetően a mozdulatait lemásolni igyekvő Férfinak – kifejezetten nevetségessé válik. A Nő érkezése azonban félbeszakítja a furcsa rituálét, s rögvest pazar alapszituációt teremt: amíg a Nő a kapcsolatukat igyekszik megérteni, addig a Férfi Bőrpofát szeretné megértetni.
Persze Bőrpofa csak egy horrorfilm-szereplő, ugyanakkor A texasi láncfűrészes mészárlás narrátori felvezetője nem véletlenül, nem pusztán a hatás kedvéért kelti azt a látszatot, hogy a film valós eseményeket dolgoz fel, hiszen Ed Gein bizarr története a texasi láncfűrészes mellett a Psycho és A bárányok hallgatnak sorozatgyilkosának kidolgozásához is elegendő munícióval szolgált. Nyilvánvaló, hogy a Tobe Hooper-féle horror nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Ed Gein története kultikussá váljon, ez pedig megalapozta A texasi láncfűrészes mészárlás sikeres utóéletét: Bőrpofa végigment a familiarizáció folyamatán, míg végül Helmut Krausser 1993-as darabjában metaforává egyszerűsödött. Krausser úgy varrt új arcot Bőrpofának, hogy a régi hegeket érintetlenül hagyta, ezzel pedig elérte, hogy a Férfi a szó szoros és átvitt értelmében is más bőrébe bújhasson, így Bőrpofa című darabjából szerencsére merőben más előadás jöhetett létre, mint amelyre a kriminológiai jelentések és a horrorfilm alapján számítani lehetett.
Borbély Alexandra |
A különös címszerepben tehát egyszerre bontakozhat ki a művelt, jobb sorsra érdemes költő kétségbeesettsége és a Férfi ellentmondást nem tűrő, nyers, durva határozottsága, ahogyan a darab egészét is az ambivalencia, azaz a játékosság és a brutalitás, valamint a képzelet és a valóság szélsősége tartja egyensúlyban. „A Bőrpofa a kedvenc témámról szól: a sarkaiból kizökkent nyugati világ krónikus félelmi állapotáról, az emiatt keletkező maszkokról és mutációkról, arról, hogy a színlelés során teljesen megszűnik a valóság” – idézi Krausser vonatkozó gondolatait a színlap, s ha nem is túl eredeti a szerző értelmezési javaslata, cserébe végtelenül pontos. A Bőrpofa ugyanis egy átlagos – éppen ezért névtelen – pár magánéletébe enged bepillantást, s miközben Férfi és Nő kitárulkozva igyekszik visszanyerni a másik fél bizalmát, hirtelen azon kapják magukat, hogy a közösség érdekeit sértik. Csakhogy amíg számukra Bőrpofa egyfajta menedéket, addig a társadalom számára fenyegetést jelent, ez alapján pedig még akkor is két, élesen elkülönülő részre oszlik az előadás, ha egyébként a határátlépés, a feszültség növekedése folyamatos.
A disznóvérben tocsogó, elmaszkírozott, láncfűrészes Férfi a szégyenérzetét próbálja leküzdeni, a feldúltan, miniszoknyában, magassarkúban érkező Nő pedig az undorral keveredő értetlenségét, mialatt Bujdosó Nóra hiteles jelmezei tovább élezik a Férfi és a Nő közötti látszólagos ellentétet. Amíg a Férfi másodvonalbeli költő, aki ihletkeresés ürügyén fantáziavilágába menekül, addig a Nő vállalja az anyagi terhek túlnyomó részét, annak dacára is, hogy pincérnőként rendre megkörnyékezik. A Férfi a Nő, a Nő pedig a pohár fenekére néz, ha megunta, hogy maga alá gyűri a lepukkant panellakás nyomasztó légköre. Bőrpofa viszont kapóra jön számukra, hiszen amikor a szomszéd a hasztalannak ítélt falpüfölés és óbégatás után ráfekszik a csengőre, Éva lesz az, aki Ádám kezébe adja a bőrmaszkot, s a Férfinak megadatik a kegyelmi pillanat: Bőrpofaként nyit ajtót.
Mészáros Béla. Fotó: Puskel Zsolt - PORT.hu |
Az előadás második felére átrendeződnek az erőviszonyok, és a színlapon kihasznált ziccer – Borbély vs. Mészáros – a túlfűtött jeleneteknek köszönhetően új értelmet nyer. Mészáros Béla és Borbély Alexandra végig összhangban van egymással. A Férfi rapszodikus alkat, Mészáros Béla pedig erőlködés nélkül, gyakorta vált a valóságot előtérbe helyező és a képzelőerőre támaszkodó lelkiállapotok között, s ehhez mérten hol gyerekes, hol átszellemült, máskor zavart, őrült vagy éppen egészen férfias. Ezzel szemben a Nő a megértés folyamatát járja be, s fedezi fel saját nőiességét ezzel párhuzamosan: Borbély Alexandra kezdetben naiv barátnőt, majd rafinált cinkostársat, végül már érzéki, buja szeretőt formál, a darab előrehaladtával egyre meggyőzőbben.
Időközben kiérkeznek a rendőrök, és a tisztázatlan játékszabályok miatt kiszámíthatatlan végkimenetelű összecsapás veszi kezdetét. A lakásban rekedtek olyan intenzíven élik meg az immáron közös szerepjátékot, hogy elveszítik a valósághoz fűződő viszonyukat, miközben a hatóságon lassan eluralkodik az ismeretlentől való félelem. Pontosan ezért – a bizonytalanság ellensúlyozása miatt – hatásos Horgas Péter autentikus díszlete. Egyszerű, de annál ötletesebb megoldás, hogy a leengedett redőny intim teret hoz létre, és a lakás jellegzetes részleteire irányítja a figyelmet, a redőny felhúzásával viszont az összetéveszthetetlen lakótelepi panorámára nyílik kilátás. A díszlet vitathatatlan találmánya a méretarányosság, de a szomszédos házak makettjeinek valósághű elhelyezésén túl a világítás követi az aktuális napszak változásait is, a rendőrségi fények tükröződése pedig képes mélységérzetet kelteni, s ha mindez még nem volna elég, az egyik szemközti szomszéd ablakára egy lakásbelső, és a felébredő-kíváncsiskodó nyugdíjasok mozgóképe vetül. Ráadásul ez utóbbi nem csak egy öncélú mutatvány, hiszen a leskelődő szomszédok egyrészt elegánsan érzékeltetik az állandó megfigyeltség állapotát, másrészt részei a közvetítettség folyamatának: a Férfi A texasi láncfűrészes mészárlást nézi a tévében, a szomszédok a Bőrpofának öltözött Férfi életét nézik, a közönség pedig a Bőrpofa című előadást, az alul-felül elhelyezett szegélyeknek köszönhetően akárha egy szélesvásznú film vetítése folyna.
Látványos, szórakoztató és tartalmas előadás a Bőrpofa magyarországi ősbemutatója, amit Dömötör András bátor, átgondolt rendezése végig jó ritmusban tart, Perczel Enikő fordításában nagyszerűek a dialógusok, a lendületes alakítások révén pedig az előadás párkapcsolati tréningnek sem utolsó. S hogy mire ment ki a játék? A fiúból, aki farkast kiáltott, férfi, a meséből pedig valóság lett.
Szerző: Helmut Krausser, Cím: Bőrpofa - a VRRRRRÜM láncfűrésszel, Fordító: Perczel Enikő, Rendező: Dömötör András, Dramaturg: Várady Zsuzsa, Díszlet: Horgas Péter, Jelmez: Bujdosó Nóra, Szereplők: Borbély Alexandra, Mészáros Béla
