Beszélgetés a Gój Motorosok Egyesületének elnökével
2012.01.22.

„Drága Hölgyem! Ez a felvétel akkor kerül nyilvánosságra, ha jogi problémánk van, különben állok szíves rendelkezésére. Mészáros Imre vagyok” – így indul a beszélgetés a Gój Motorosok Egyesületének elnökével, aki az Echo TV kamerájával rögzíti az elhangzottakat. GYIMESI ÁGNES ANDREA INTERJÚJA.

Revizor: Miért ennyire óvatos?

Mészáros Imre: 2006-ban az októberi események miatt nemtelen támadások érték az egyesületet. Fasisztának, rendzavaróknak állítottak be bennünket. 1991 óta létezünk, megvoltunk a média nélkül, de ha már belekeveredtünk, fölvettük a kesztyűt. Helyreigazításokat kértünk, s akikkel nem tudtunk dűlőre jutni, azokat bepereltük. TV2, György Péter stb. Mi is tüntettünk a Kossuth téren, de nem voltunk a hőzöngők között. Terveink szerint odamentünk volna a Parlamenthez, de a felvonulásunkat biztosító rendőr tájékoztatott arról, hogy épp oszlatás van a helyszínen, ezért elkerültük azt. Egyébként nincs az a motoros, aki egy vízágyúval szemben megtartaná magát a motoron. Javasoltam, hogy kerüljük el a cirkuszt. Milyen jól tettük! Mégis megvádoltak azzal, hogy mi voltunk a rendzavarók! Egy fotóval vagy felvétellel sem tudták igazolni, hogy benne lettünk volna, ezért nyertük meg a pereket. Jelen pillanatban Andressew Ivánnal és Gyurcsány Ferenccel van jogi vitánk.

R: Miért hozták létre az egyesületet?

MI: Mint Nyugat-Európában, itthon is alakultak motoros körök: Tátrai Tibor barátommal, amikor már tíz éve motoroztunk, mi is létrehoztunk egy csapatot. Kezdésként október 23-án és március 15-én körbemotoroztuk Budapestet, ebből hagyomány lett, mára három-négyszázan csináljuk ugyanezt. Ez a nagy szám a baloldali médiának köszönhető, ha nem kaptak volna fel bennünket, sokan nem tudnának rólunk. 2005-ben a székely árvízkárosultakon segítettünk, annak a tizenhat embernek a családját támogattuk, akik meghaltak. 141-en indultunk el, azok jöhettek, akik hoztak tízezer forintot, meg amit a barátaik révén még összeszedtek: közel három millió forint gyűlt össze. Ezt osztották szét tizenhatfelé a családoknak, amit ellenőriztünk is: ez az adomány eljutott azokhoz, akikhez kellett. Ezt a tevékenységet úgy tudtuk folytatni, hogy egyesületté alakultunk. Ment a cirkusz a név miatt, végül a magyar bíróság jogerősen elfogadta.  

R: Miért volt fontos, hogy Gój Motorosok Egyesülete legyen a nevük? 

Gój motorosok, középen
Gój motorosok, középen Mészáros Imre (A kép forrása: gojmotorosok.hu)
MI: Nem számítottunk erre a visszhangra. Ennek az a története, bár ezt mindig elmondom, de sehol nem hozzák le, hogy amikor Somló Tamás zenész megkapta a jogosítványát, eljött velünk motorozni. Az a szokás, hogy az új fiúkat piszkáljuk, ezt kapta ő is. Agárdon ültünk egy kocsma előtt, s mondta, hogy azért gyötörtök, mert én zsidó vagyok, ti meg gójok. Összenéztünk, mi az, hogy gój? A zsidók nevezik a nem zsidókat gójoknak - felelte. Szabadelvűség van, én nem vagyok zsidó, Titusz se (Tátrai Tibor), akkor legyünk Gójok. Ennyi. Nem vagyunk rasszisták vagy kirekesztők, hozzánk jelentkezhet zsidó motoros is. Van egy alapító okiratunk, azt el kell fogadni. Én mindenhol vállaltam, hogy nem arról van szó, hogy én nem szeretem a zsidó embereket, ez olyan mint a cigány dolog, ott is vannak normális emberek; én a zsidó mentalitást nem szeretem, de ez se igaz mindenkire. 

R: Bizonyos elemzők fricskaként értelmezik a nevet.

MI: Nem az. Ha arra gondolnak, amikor a hátunkra írtuk, hogy ’Ne piszkáljatok sorstalanok!’, ami Kertész Imre Sorstalanság című művére utal, az fricska volt. Épp elindult ellenünk a hadjárat, amikor Verebes István a Heti hetesben azt mondta, hogy milyen szép lenne az ország, ha a politikai ellenfelek, vagy azok, akik nem szeretik egymást, humorral vágnának vissza. Mivel sok támadás ért bennünket, de senki nem ült le velünk, ezért csináltuk ezt az akciót. 

R: A Deutsches Reich felirat az Ön rohamsisakján?

MI: Egy német motoros találkozón kaptam, mert mi jöttünk a legtávolabbról. Egyébként pedig egy díszsisak, amit amerikai veteránok adtak egy német motorosnak, elismerve azt az alakulatot, melynek tagjai katonaként viselkedtek a háborúban.

R: Jelenleg hány tagja van az egyesületnek? 

MI: Húszan vagyunk, sok jelentkezővel. Minimum két évig lesz jelölt az, aki tag akar lenni. Meg kell ismernünk egymást, ez egy bizalmi helyzet. Ez más motoros csoportoknál is így van. Ott vagyunk a hagyományos motoros rendezvényeken is, de ezen felül olyan helyekre szervezünk túrákat, melyek érdekesek a magyar történelem szempontjából. A helyszínen beszélgetünk az emlékhely történetéről, ezzel is fejlesztjük a tudatunkat. Eddig a legnagyobb a Bulcsú Horka túra volt; Attila leszármazottai, akik körbekalandozták Európát. Mi végigmotoroztuk ezt az útvonalat, kolostorokat néztünk meg, polgármesterek fogadtak bennünket, tetszett nekik, hogy minket ez érdekel. Kulturális dolgokkal is össze lehet kötni a motorozást, ezt a szemléletet képviselem. Egyre több szervezet hív bennünket Wass Albert-estekre, különböző segítségnyújtásra, például egy kisgyerek hallását adtuk vissza, Szögi tanár úr családját is segítettük. Ezekről a balliberális média nem számol be, de megvagyunk nélkülük.

R: Mire készülnek most?

MI: Március 11-én lesz a közgyűlésünk, ott állítjuk össze a programunkat, de biztos, hogy a március 15-e és október 23-a meglesz. Hívtak Pécelre egy Wass Albert-emlékestre, s ha már így megkóstolt bennünket a sajtó a Dörner-ügyben, ott leszünk motoros felszerelésben a Kodolányi-bemutatón március 23-án az Új Színházban.

R: Miért tartja fontosnak, hogy az ügy mellé álljanak?  

MI: Az egyik, hogy Dörner György motoros, s ezt nevezhetjük szolidaritás- vagy szimpátia megjelenésnek. Mi nem vagyunk hívei a tüntetgetésnek, bár mi is jártunk tüntetésekre, de politikai rendezvényekre nem, se a Fidesz, se a Jobbik rendezvényén nem vettünk részt. A 2006-os tüntetésen ott voltunk, de elkerültük a balhékat. Itt volt egy pályázat, amelyet lehet így-úgy értékelni, tetszett, nem tetszett, politikai dolgok voltak benne vagy sem, nem tudom.

R: Olvasta a pályázatot?

MI: Nem olvastam, én a Dörit ismerem, vele beszéltem, ő klasszikus magyar darabokat akar játszatni. S ahogy a műsoromban is mondta, örömet szerezni és sugározni akar. Nem ez az első eset, hogy színházba megyünk, higgye el nekem, voltunk már, igaz, nem motoros felszerelésben. Az ötletet egy sörreklámból merítettük.

R: A reklámban egy moziban bőr- és farmerszerkós kopaszok, tetováltak…

MI: Igazi motorosok…

R: …ülnek, csupán néhány helyet szabadon hagyva. Félelmetes. Egy-két párt engednek be közéjük.

MI: Beülne vagy nem ülne?

R: Én igen. 

MI: Erről van szó. Beülne. Háromszázhatvanan férnek el a színházban, mi annyival tompítottuk a dolgot, hogy nem fogjuk az összes jegyet felvásárolni, nem két helyet hagyunk. 

R: Olyan helyzetre számítanak, mint ebben a reklámban?

MI: Nem számítunk semmire. December 28-án lement a Dörner-Pozsgai beszélgetés, utána küldték nekem ezt a reklámot. Hirtelen jött ötlet volt, miért ne mehetnénk színházba, a motorosok jó fejek, csajoznak, vagánykodnak, de a kultúra sem áll tőlünk távol. 

R: Ez olyan helyzet lesz, mint a reklámban, vagy van mitől ’félnünk’? A hírük elég kemény.

MI: Jöjjön el, s nézze meg, hogy félelmetesek vagyunk-e vagy nem. Különben ez szokott lenni, ahol megjelenünk, megelőz bennünket a rossz hírünk, később meg jönnek haverkodni.  

R: Az ezzel az üggyel kapcsolatos tudósításhoz fűzött kommentben két kérdést tesznek fel önnek. A gój motorosok tiszteletjeggyel érkeznek, vagy fizetnek is érte?

MI: A teljes összeget fizetjük. Dörit kértem, hogy ne adjon semmilyen kedvezményt.

R: A másik, hogy miért hagyják a gój motorosok, hogy rossz vélemény alakuljon ki róluk, egy igazi motoros klub nem politizál, hanem túrázik, kikapcsolódik. A politikai véleményét nem az MC emblémájával díszített mellényében hangoztatja, a politikai vélemény magánügy.

MI: Egyetértek. Ez nem politikai megmozdulás, még egyszer mondom, ez egy színházi előadás. Ki hozza be a politikát? A kérdező. Az MC-knek és a különböző kluboknak mindig is volt politikai véleményük, de nem hangoztatják, ahogy mi sem. Az Új Színházban lesz egy bemutató, a csapat úgy döntött, hogy ott lesz. Lássák azok, akik kétkednek, hogy így néznek ki a gój motorosok, tudnak viselkedni. Amikor bíróságra jártunk az olaszliszkai ügyben, kaptunk a bírótól egy levelet, hogy ő még ilyen normális társaságot nem látott, nem zavartuk meg a rendet, nem tapsoltunk, nem fütyültünk.

R: Szembetűnő, hogy a rendezvényeiken fegyelmezetten viselkednek. 

MI: Nálunk rend és fegyelem van. Ezért sokan nem is szeretnek bennünket, hiszen a motorosok kicsit lazábbak. Ám amióta Tátrai után én vagyok az elnök, ezt megkövetelem. 

R: A gumid kopjon, ne a hazád című, az Echo TV-n sugárzott műsorában azt mondja, hogy huszonöt éve ismeri Dörner Györgyöt, aki soha nem nyilvánult meg rasszistaként, s hogy nem érti, hogy mi lehet a baj a kinevezésével. Ma sem érti ezt a helyzetet?

MI: Dörner kicsit olyan, mint én, radikális felfogású. Nem igazán elkötelezett egy párt mellett sem, én talán jobban. Remélem, nem bántódik meg, ha rojalistának tartom, hiszen ezt ő maga mondta egy szicíliai motorozás alatt. Egy pályázatra miért ne jelentkezhetne bárki? Alföldi Róbert esetében ugyanez volt, én elismerem a tehetségét, s hogy a Jobbik a nyilatkozataiból politikai cirkuszt csinált, azt hülyeségnek tartom. Én nem mennék a Nemzeti Színház elé tüntetni. Itt az a baj, hogy nem az ő emberük nyert. 

R: A műsorban el sem hangzott Csurka István neve. 

MI: Dehogynem, a bejátszásban.

R: A beszélgetés folyamán azonban nem. A kontextusból ez kimaradt.

MI: A baloldal találta ki ezt is, hogy intendáns lesz Csurka, szó se volt róla. 

R: De igen, mégpedig így: „Csurka lstván, a gondolat felvetője, koránál fogva (77) nem operatív dolgozó, hanem szellemi egybentartó, mondjuk intendáns, aki elsősorban a műveiveI akar jelen Ienni. (…) megállapodást is kötünk.” Csurka maga is úgy nyilatkozott, hogy ő a szellemi atyja a pályázatnak.

MI: Én erről nem hallottam. Aztán a Tarlós és Csurka közötti levélváltás következett, ott Dörner megint elmondta, hogy nem akarja alkalmazni, mert idős ember. Csurkát is ismerem, a ’93-as rendezvényüket is mi biztosítottuk. Kapkodtuk a fejünket, hogy az MSZP-SZDSZ össze fog állni. Ezt senki nem gondolta, Csurka viszont megírta. Tény, hogy kicsit túlzásba viszi, meg a zsidózás is megy, ezzel én se értek egyet. 

R: Nem e szellemi háttér és a vele való azonosulás lehetett az oka a fölháborodásnak?

MI: Világos, ezzel én is egyetértek. Csurka jó író, ügyelhetne is erre (ez a kritika része), a másik, hogy sok mindent jól lát. Ez már politika, de ebben ilyen mélységekig nem vagyok benne. 

R: Ön vagy önök mit várnak el az új Új Színház működésétől?

MI: Nincsenek elvárásaim, legyenek jó darabok. Mi biztos, hogy sűrűbben fogunk járni, ezt előtérbe helyezzük. Ha rossz darabok lesznek, azt is el fogjuk mondani, de én bízom Dörner szakmaiságában. Nem vagyok olyan, aki föladja a barátságot, négyszemközt elmondom neki, ha szar volt, nyilvánosság előtt soha. 

R: Tehát arra a kérdésre, hogy mi nem tetszett a színház eddigi működésében, műsorpolitikájában, esetleg bizonyos színészekkel kapcsolatban, nem tud válaszolni. 

MI: Még egyszer mondom, egy évben négyszer-ötször megyek színházba, nem tudom, hogy ez sok vagy kevés, 2011-ben ötször voltam. Azért lesz érdekes a Kodolányi-darab, mert Koncz Gábor lesz az egyik főszereplő, és ő nem köthető a jobboldalhoz. 

R: Van szó egy Gój Motoros Bérlet létrehozásáról?

MI: Ezt a Döri hozta föl, hogy vegyünk bérletet, a közgyűlésen el fogjuk dönteni, nincs kizárva ez sem. 

R: Mit látna szívesen a színházban?

MI: Klasszikus, jó, magyar darabokat. 

R: Ön szerint mi a kultúra?

MI: Mi azt valljuk – s ilyen téren liberálisak vagyunk –, hogy legyen sokszínűség: ha szigorúan veszem, akkor egymás elfogadása, nyílt, tiszta eszközökkel. Ennyi. Ez a kultúra. Az nem az, ha odamegyünk kiabálni, hogy ilyen színház, olyan színház, meg fasiszta. Jelzőket ne akasztgassunk már!

R: Mit gondol a magyar kultúra ügyéről?

MI: Nehéz helyzetben vannak. Amit föl lehet róni a kormánynak, bár nem látom a gazdasági részét, hogy a kultúrára több pénzt és időt kéne fordítani. Én, radikális nézeteket vallóként, azt gondolom, hogy a kultúrán keresztül kell nevelni a nemzeti öntudatot, nem úgy, mint a Jobbik, hogy kiabálnak, s attól lesznek hazafik. Ráadásul a kilencven százalékuk nem is hazafi. 

R: Dörner György is beszélt erről az ön műsorában: szeretné, ha a patrióta szót vissza lehetne vezetni a hazafisághoz.

MI: Egyetértek, én húsz éve mondom ezt. Többek között ezért vittem be a kultúrát a csapatba. A motorozás javarészt erről szólt, jártunk színházba. 

R: Milyen előadásokat néztek? 

MI: Bárhol az országban, ha valami tetszett nekünk, megnéztük. Vagy koncertre jártunk. A motoros klubok között ebben egyedülállóak vagyunk, ők csak a saját rendezvényeikkel foglalkoznak. 

R: Tehát nem politikai indíttatásból járnak majd az Új Színház előadásaira?

MI: Nem. Elképzelhető, hogy ha nem lett volna cirkusz, akkor is mentünk volna. Bár az igaz, hogy nem motoros cuccban. Ha vidékre megyünk, nincs mód átöltözni. 

R: Önökben van valamely kultúra ellen idegenkedés?

MI: Nincs. Ott vannak például a homokosok, ahogy én nevezem őket, a ratyik, akik minden évben felvonulnak. Nem szeretem őket, de nem látta ott tüntetni az én motorosaimat. Ebbe is belekevertek bennünket, a buzik bántalmazásába, de épp kétszáz kilométerrel arrébb voltunk, Kossuth Lajos szülőházánál. Bocsánat, de nem mindegyik motoros gój motoros. Az újságíró feladata, hogy utánanézzen, ki volt ott.

R: Miért tartják fontosnak a nemzeti jelképek használatát?

MI: Fontos tradíció, a kultúránk része. A turullal is szoktak jönni, hogy miatta halt meg ennyi meg ennyi zsidó, de megint keverik a Jézuskát a géppuskával. Ez van az árpádsávos zászlóval is. Történelmi tényekkel kár vitatkozni. A nyilasok az árpádsávoshoz hasonló zászlót használtak, plusz egy csíkkal. Az, hogy összetéveszthető, igaz, de akkor ezt kéne kommunikálni. Az árpádsáv régi nemzeti jelképünk, szeretni kéne. Más kérdés, hogy vannak, akik ezzel visszaélnek, mint például a Jobbik, amikor árpádsávos zászlót lenget. Ha a baloldal nem kezdi el ezt froclizni, nem keverik össze a kilenccsíkos, hosszabb, más árnyalatú nyilas zászlót az árpádsávossal, és akkor most nem ez van. Tíz emberből kilenc azt hiszi, hogy ez a nyilasok zászlaja volt.

R: Ha egy zászlón, egy dzsekin meglátok egy horogkeresztet, nem az fog eszembe jutni, hogy milyen jó, mert az indiaiaknál jó szerencsét jelent, vagy a buddhizmusban halhatatlanságot, hiszen Buddha mellkasán is látható (ott a forgási iránya más), hanem a náci Németország ugrik be.    

MI: Persze, ez így van.  

R: Ezek veszélyes körök. A felvonulásaikon miért járják ezeket a köröket?

MI: Hogy mi? Miért?

R: Az önök felvonulásain, megmozdulásain láttam árpádsávos lobogót. 

MI: Többségében nemzeti zászlókkal vonulunk, de nem tiltom az árpádsávosat sem. Akinek az a dilije, hogy ezt használja, miért tiltsam? Én abból indulok ki, hogy ez egy történelmi jelkép. Féljen az, akinek van félnivalója. 

R: De érti, hogy számomra mit jelent?

MI: Értem, és egyetértek önnel, de az lenne például az ön feladata is, hogy erre is rávilágítson. Ezek az emberek nem azok az emberek. Ha a hülye emberek is felhasználják, azok félelmet hozhatnak elő. Fordítsuk meg a dolgot! A National Geographicon megy a Hitler – út a hatalomba című dokumentumfilm. Itt és más forrásokban is fellelhető, hogy Alfred Rosenberg, egy radikálisan rasszista, zsidó ember, a Thule társaság tagja dolgozta ki az antiszemitizmus elméletét, és fontos szerepet játszott a holokauszt megvalósulásában. Akkor mondjam azt, hogy minden Rosenberg nevű ember ilyen, vagy csak féljek a zsidóktól? Nem, én mindig abból indulok ki, hogy ki milyen ember. Ha jó ember, felőlem lehet zsidó, hottentotta, bárki. Ha szar ember, legyen az magyar, akkor is szar. Ezért szoktam fölvenni a beszélgetéseket, mert szépen össze lehet ollózni, hogy én milyen rasszista vagyok, holott nem. 

R: Vágyik valamilyen politikai posztra? 

MI: Nem, a mai politika annyira kesze-kusza. Én rossz politikus lennék, mivel van egy irányvonalam: nálunk, a motorosoknál rend és fegyelem van, demokratikus diktatúrának hívom. Ha a többség valamiről dönt, annak, aki másként szavazott, be kell tartania a többség akaratát. Ezt a politikában nem tudnám megcsinálni. Az alapító okiratunkban benne van, hogy aki politikai pályára kerül, annak azonnal megszűnik a tagsága. Ezért nem értem, amikor azt mondják, hogy mi politizálunk! Nálunk ez kizáró ok. A baloldali lapoknak is elmondom ezt, de nem írják le.

R: Megjegyzem, én liberálisként létezem a világban. 

MI: Nem baj. Nincs azzal semmi baj. Látja, bárkinek, aki betartja a játékszabályokat, adok interjút. Annyira megismert, ha nem, akkor nem hagyjuk annyiban!