Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

DÉLBEN, PESTEN

Belvárosi Bóklászó / Séta a Beyond Budapest szervezésében
2011. nov. 25.
Ahogy vannak hajnali, esti és éjszakai nők, nappali és éjszakai szemránckrém, úgy minden bizonnyal vannak hajnali, délelőtti és éjszakai városok is. A Beyond Budapest sétáin kiderül, hogy Pest nem csak egy estet, de egy délelőttöt is megér. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
A képernyő vizuális világával, a pillanatokon belül letölthető információk özönével a valóság nehezen kel versenyre. Fotelből kényelmesebb reneszánsz műalkotásokban gyönyörködni, mint ezért Párizsba utazni, vagy tülekedni a kisföldalattin. A Norc elvisz Közép- és Kelet-Európa összes utcájába, a Google Earth pedig az Óperenciás tengeren is túlra. 
A képek a sétán készültek
A képek a sétán készültek
Régen, a vizuális forradalom előtti nyomorúságos időkben az idegen tájak virtuális meghódítása fáradságos munkával járt: könyvoldalak ezrein kellett magunkat átverekedni, és közben a képzelet is kemény munkára volt fogva. Ma elég bámulni, közben lehet sört vagy kakaót szürcsölni – a képzelet persze most is szabad, csakhogy lusta jószág, emberből való ugyanis. Bár ez talán igazságtalan általánosítás, a vizualitás korszakának gyermekei még egyszerűen nem érték el azt a kort, hogy bizonyítsanak. Egy illúzióval azonban mindenképp adós a jelenlét élményét kínáló virtuális világ: egyelőre nem képes érzékeltetni az idő valós dimenzióját. Ahogy filmen, színpadon nézhetetlen a valós idejű történés, sűríteni kell a dramaturgiát, úgy a virtuális világ szereplői is sokkal gyorsabban szedik a lábukat, mint a vérkeringéssel bíró földi halandók – és nem csak azért, mert előbbieket többnyire üldözik, míg utóbbiak lúdtalppal küzdenek.  
Talán többek között ez is oka, hogy a valós idejű, valóságban zajló programokat a kényelem nem szorította háttérbe, sőt. Igaz, nagyon kell igyekezni a szervezőknek, hogy felkeltsék és aztán ébren is tartsák a figyelmet. A kulcsszó az interaktivitás – az információ-átadásra szakosodott klasszikus intézmények passzív szerepükből kilépve keresik az aktív cselekvés terepét. Virágkorát éli a múzeum-pedagógia és a városnéző túrák piacán sem él meg az esernyős, mikrofonos idegenvezető.

boklaszlo1

A Beyond Budapest Sightseeing az alternatív turisztikai mezőnyben veteránnak számít: 2007 óta vezetnek élmény-sétákat, eleinte a Nyóckerbe, most már városszerte. Legutóbbi sétájuk, a Belvárosi Bóklászó veterán városjáróknak is tartogat meglepetéseket. A poénokat nem illik lelőni, lényeg, hogy a sóhivataltól indultunk, és eljutottunk március idusáig. Szerbek, zsidók, szerecsenek mellett kecskeméti polgárok nyomába eredtünk – mind békésen megfértek Pest Belvárosában. Irodalmi nagyságaink szerelmi életének pólusai közt csapongtunk – a plátói epekedéstől a vérbajig. 
Ha a múlt században élnék, pontosan tudnám, hová menjek, ha hajnali öt óra előtt megszomjazom, és nincs a közelben éjjel-nappali közért. De mivel nem a múlt században élek, sokkal fontosabb számomra, hogy tudom, hol találok elviselhető színvonalú nyilvános illemhelyet a Belvárosban – múlt századi köntösben. Tudom továbbá, hogy Kincsem hisztis ló volt, hogy csak magyar vizet ivott, meg hogy a zsokéja csak pár hónappal élte túl a halálát. Tudom, hogy minden férfiben ott él a géniusza, a nő, aki formálja, óvja és befolyásolja termékenységét, előmenetelét, személyiségét és sorsát, s azt is, hogy halála óráján kileheli a lelkével együtt. 
Nem tudom, hogy fontos-e mindezt tudni (az utóbbit mindenképpen), mindenesetre a tudás mellé képek társulnak – lépésről lépésre felidézik a séta állomásait. És felidézik az arcokat, akikkel együtt sétáltam – magányos hölgyek, urak párban, lelkes lokálpatrióták, sportos házaspárok. A kezdeti zavart tanácstalanság után mindnyájan lelkesen és mosolyogva hajtották, hajtottuk végre a feladatokat, törtük a fejünket a kérdéseken, kerestük a kecskét vagy a szerecsent, majszoltuk a jutalom-falatokat vezetőnk kezéből. Egyetemi előadásokon edződött figyelmem – mely az első lexikális adatra emlékeztető információ hallatán azonnal kikapcsol -, most új oldaláról mutatkozott be. Magam sem akartam hinni eleinte, de majdnem mindenre emlékszem, ami elhangzott. A lényegre biztosan. Nem kizárt, hogy én fejlődtem a korral sokat, mégis valószínűbb, hogy mindez a sétát vezető hölgy és a jól eltalált műfaj együttes érdeme. 
Persze a csapat honlapján is olvasható, hogy missziójuknak tekintik az élményszerű városmutogatást, a holt falak életre keltését. Ez maradéktalanul sikerült is, az eredményhez azonban nem elég – bár nélkülözhetetlen – az érezhető lelkesedés. És nem elég az alapos felkészülés sem, igaz, ebben sem volt hiány. Nagyon tanulságos a módszertan, melyet leginkább azzal lehetne jellemezni, hogy a gyermeki kíváncsiságra apellál. A virtuális valóság is a játékokon keresztül hódít és az elgépiesedett felnőttben is a szorongó gyermeket ejti rabul. Elkeseredett szülők tömegei próbálják csemetéjüket visszavezetni a tényleges valóságba, és csüggedten tapasztalják, hogy a kölyök nem és nem akar gitározni meg kirándulni, fütyül Erich Kästnerre és Verne Gyulára, kivéve, ha anyuka hajlandó felolvasni. 
A szerző felvételei
A szerző felvételei
Várost nézni pedig mindennél, talán még a múzeumlátogatásnál is jobban utál. Mindez ugyanis valahogy menet közben elvesztette játék-jellegét, a felnőttek világához tartozik, amit a gyerek ösztönösen elutasít. Szemben a számítógéppel, amihez a felnőtt ritkán konyít, és maga a szabadság, akárcsak a gyerekkor. A Beyond Budapest túrája arra példa, hogy a valóságot (és az elveszett szabadságot) csak a játékon keresztül lehet visszahódítani, gyerek-felnőtt számára egyaránt. A Belvárosi Bóklászó séta – hasonlóan a társaság többi útjához – játékra hív, hiszen játék a kérdezz-felelek, a na, ki találja meg először, és játék a mesehallgatás is. 
A mesék észrevétlenül tanították a hallgatóságot az élet legalapvetőbb fogalmaira és szembesítették a várható kihívásokkal – sárkány, királylány, satöbbi. A Beyond Budapest mesélői a város meséit mondogatják – észrevétlenül teremtve kontaktust a múlttal, a tárgyakkal, épületekkel, sorsokkal, társadalommal – önmagunkkal és egymással. Olykor konkrétan (mint a nyolcadik kerületbe vezetett Tolerancia séta esetében), olykor áttételesen (Kincsem kedvenc macskájának példáján keresztül). Gyerekek és leendő gyerekek egyaránt örömmel nyugtázhatják: a valóság van, létezik, és a látszat ellenére határtalan lehetőségeket és izgalmakat kínál, akárcsak Középfölde, vagy a virtuális vérfarkasok virtuális erdei. Csak ki kell néha oda is merészkedni, és nem árt olykor egy értő vezető sem.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek