Válogatott gyilkosok
2011.11.24.

Nehéz idők járnak az óvatlan plázamozizókra. Batman-filmet akarnak, de moralizáló drámát kapnak, autósüldözős filmet szeretnének, majd egy csendes szerelmes filmen találják magukat (l. Drive), Jason Stathamat akarják látni újra gyilkolni, és szembetalálják magukat… VIZKELETI DÁNIEL ÍRÁSA.

Na de mivel is? Megtörve a fenti sort, a Válogatott gyilkosokban lehet, hogy mégsem fognak csalódni, hiszen ebben az akciófilmben megvan minden, amit a műfaj megkövetel. Profi gyilkosokból verbuvált férficsapat – az egymással való keménykedéssel fűszerezve, nehezen követhető „ki-kivel-van” tűzpárbaj és lendületes autósüldözés. Hogy mi van azokkal, akik az amerikai-ausztrál produkció második tagjára kapják fel a fejüket a szigetország olyan műfajérzékeny, mégis mélyebb darabjai után, mint a Red Hill vagy az Ajánlat, nos ők is megkapják, amit elvárhatnak: izgalmas dramaturgia, politikaithriller-szál, karakterábrázolás. Valami mégsem stimmel, mert valahogy annyira jól azért nem szórakozunk, és sokkal okosabbak sem leszünk.

Az északír Gary McKendry Everything in This Country Must című Oscarra jelölt kisjátékfilmje mellett tévéknél és reklámcégeknél edzette magát, mielőtt idei, első nagyjátékfilmjét megrendezte volna. Ehhez a Ranulph Fiennes regényén alapuló, önmagában megdöbbentő történetet választotta. Nemcsak az eredeti cím (Killer Elite) miatt fedezhetőek fel hasonlóságok Sam Peckinpah 1975-ös, The Killer Elite (Gyilkosok krémje) című és McKendry dolgozata között: a klasszikus darabban szintén zsoldosként dolgozó gyilkosok fordulnak szembe egymással. 

Robert De Niro
Robert De Niro
A 80-as évek fülledt politikai légkörében Danny Bryce (Jason Statham) hivatásos fejvadász-csapat tagjaként dolgozik, néha az angol kormánynak, néha maszekban, aztán egyszer csak elege lesz a gyilkolásból. A munkaszünet csak addig tart, amíg egykori mentora és barátja, a beszédes nevű Hunter (Robert De Niro) megmentésére kell sietnie, akit egy gazdag dubai sejk tart fogva. Hunter csak akkor szabadulhat, ha Bryce befejezi a mentor által elkezdett munkát, és megöli azt a három brit szuperkatonát, aki hidegvérrel végezte ki a sejk fiait. Így aztán Bryce – társai szerint azért, mert senki nem kerülheti el a sorsát – újra munkába áll. Bryce, mint az egyébként a 70-es, 80-as évek konspirációs thrillereiben lenni szokott (ld. A keselyű három napja), politikai darázsfészekbe nyúl. Célpontjai a titokzatos brit katonai-szervezet, a SAS (Special Air Service) tagjai, de az igazi konfliktusok elindítóit valahol feljebb kellene keresni. De Bryce-t nem a nyomozás érdekli – minek következtében egy már-már kínosan Michael Mann-os, „megszállott férfiak egymással szemben” típusú szituáció alakul ki –, mert főhősünk végül egy ex-SAS-os, Spike (Clive Owen) személyében akad emberére, aki bosszút esküszik társai meggyilkolásáért. 

Miközben az alkotók szépen kibontják a komplikált, hatalmi erővonalak mentén működő viszonyokat (mindenki sáros és mindenkinek szorít a cipő valahol), a karakterek megfelelően megalapozott motiválásáról elfeledkeznek. Azt hamar megértjük, hogy most mi egy okos filmet nézünk, amelyben nincsenek jó és rossz fiúk, de hogy akkor most pontosan ki és miért harcol, az a 105 perces film során – ami, miután a játékidő kétharmadánál az utolsó csavarját is felhasználta, eleve kissé vontatott lesz – egyre homályosabbá válik. 

A képek forrása: PORT.hu
A képek forrása: PORT.hu
Clive Owen büszke, becsületes, nyugdíjazott katona, és persze, hogy sajnálja, amikor a hírekben értesül egykori társainak haláláról, de hogy rögtön fegyvert ragadjon emiatt? Cselekedetét legfeljebb csak az a jelenet indokolja, amelyből kiderül, hogy otthon az asszony nem bánik vele túl jól. Jason Statham és De Niro figurája bár szajkózza, hogy milyen jól megvan egymással, meg hogy a család is összejár, a bemutatottak alapján olyan közel van egymáshoz, mint két egykori osztálytárs, akik a szalagavató óta csak ritkán találkoznak – ha Statham csak a férfi megmentése kedvéért tér vissza, az elég sovány érv. Egyedül a sejk egyetlen életben maradt fia van megfelelően motiválva, aki megszokta a Grand Hotelt, és nem nagyon szeretne visszatérni sátrazni a sivatagba. 

A legnagyobb gond főszereplőnkkel van: Jason Statham korunk akcióhőse – még az egykori nagyok között is helyet kapott az Expandables-ben –, így nagyon nehéz beleélnünk magunkat egy olyan történetbe, amelynek felütésekor leáll a gyilkolással. Hiába van a filmben az erőltetett szerelmi szál, amelyről ráadásul eleinte flashback-ekből értesülünk, mintegy érvelve egy normális élet lehetősége mellett, Bryce karaktere nem akcióhőst igényel. Statham pedig csak egyetlen figurát tud hozni, amelyik imádja a sebességet és a gyilkolást, ezért aztán senki sem hiszi el neki, hogy drámája őszinte.

Nem hivatalos hollywood-i hagyomány szerint az idős, leköszönő félben lévő színész gyakran kap egy jutalomjátékot, amelyben a fiatal trónkövetelő atyai barátját, mentorát alakítja, hogy bevezesse a színészmesterséget szimbolizáló, profizmust igénylő szakma rejtelmeibe (mint pl. Robert Redford Brad Pittet a Kémjátszmában). Az amerikai filmtörténet olyan csúcsteljesítményei után – mint a Szarvasvadász, Taxisofőr, Dühöngő bika, Keresztapa II. – a régóta leszálló ágban lévő Robert De Niro-nak végül Jason Statham jutott. Ő úgyis végig azon panaszkodik, hogy nem akar fejvadász lenni.

Cím: Válogatott gyilkosok, Rendező: Gary McKendry, Író: Ranulph Fiennes, Forgatókönyvíró: Gary McKendry, Matt Sherring, Zeneszerző: Reinhold Heil, Johnny Klimek, Operatőr: Simon Duggan, Alain Duplantier, Vágó: John Gilbert, Szereplők: Jason Statham, Robert De Niro, Clive Owen, Adewale Akinnuoye-Aqbaje, Yvonne Strahovski, Dominic Purcell, Grant Bowler, Ben Mendelsohn

Címkék: Mozipremierek 2011