Szolnoki József: Homeopatikus valóság / Ernst Múzeum
2011.11.08.

Történelmi tudatunk vakfoltjait, csökönyösen megőrzött mítoszainkat és egymásra halmozódó identitásainkat tárja elénk Szolnoki József kiállítása. Teszi mindezt hihetetlenül pontosan célba találó iróniával és kifinomult humorral. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.

Szolnoki József kiállításának összefüggéseiről legalább olyan nehéz koherens értékelést adni, mint amennyire nehéz lenne megfogalmazni azt, miért is van szükségünk olyan mítoszokra, amelyeket a művész előszámlál. Pontosan miért is nem koccintunk mi százötven évig sörrel? Tudjuk? Naná. Vagyis mindenki egy kicsit másképp tudja, s ezen jól el lehet vitatkozni – mondjuk egy korsó sör mellett. Valahogy ezen a kiállításon is hasonlóan járunk: érezzük az összefüggés evidenciáját, az installációk közti szigorú logikát, de a lényeg megragadása valahogy mégis olyan, mintha szappanbuborékot markolnánk.

Sz
Szolnoki József: Címerváltás, videostill, Ma-Dok-filmek 1., 2011 

A kiállítás a Magyarország – Kompország felütéssel indítja útjára a látogatót, rögtön ki is fejtve a metaforát, egy tüchtig kis ábrán demonstrálva kelet és nyugat közt ingázó pozíciónkat. A jobbra és balra felváltva mutató nyilak egyben a kiállítás egyes stációit is felvázolják, ami által a látogató már kezdhet is ráhangolódni a felkavaróan mosolyra ingerlő programpontokra. A magyarosaurustól a déli harangszón át az EU utáni bizonytalan jövőig ingoványos mítoszokon át vezető kalandtúra a történelmi tudat homeopatikus öngyógyításának módjait szemlélteti. A nemzeti sokkot hasonló, ám elenyésző koncentrációjú hagyománnyal gyógyító jelenségek tárházát böngészhetjük, és miközben ezeken mosolygunk, magunkat kacagjuk ki.

Ki hinné, hogy a németországi Dünnwaldban tekintélyes létszámú hun horda működik? És bizony ezek a hunok nem csupán afféle tessék-lássék maskarák, hiszen, ahogyan a Hobby hun című video-loop egyik szereplője fogalmaz, aki hun, az otthon is hun. A videoinstalláción ezek a nem hobby hunok szólalnak meg, és arról mesélnek, mit jelent számukra hunnak lenni. Persze eleinte nehéz odafigyelni arra, amit mondanak, annyira leköti az embert a ruhák és sminkek kusza kavalkádja. Egy XIX. századi történelmi tabló festője is megirigyelhetné azt a kacskaringós arcdekorációt, amelyet az elkötelezett hordatagok magukon viselnek, hozzá szőrös kucsmát, lófejes bőrpáncélt és esetenként a Star Treck jelmezparkját idéző, csúcsos fej- és válldíszeket. A sok talpig nomád közül is kiemelkedik a horda sámánja, aki, szemben az évente megválasztott Attilával, stabilan regnál kulcsfontosságú funkciójában. Amikor megjelenik az arcát teljesen elfedő fonalköteg mögül, s kijelenti, hogy ő ezt meglehetősen komolyan veszi, nincs az a hunhívő, aki fel ne röhögne.

S
Szolnoki József: Homofónia 01., C-print, 2011

Na persze, könnyű nekünk innen nevetni a német hunokon, mintha nem éreznénk, hogy közben saját magunkon, középkori gestákban hinni akaró, romantikus énünkön derülünk. De jön a nemulass, már ha lehet mosoly nélkül végignézni a százötven éves sörkoccintási tilalmon való merengést, meg a sopronbánfalvi templom falán díszlő, Szent Mihály arkangyal legyőzi Sztálin ördögöt című freskó bizarr kompozícióját. Közben a déli harangszó zúg egyre a Kossuth rádióból - hopp, egy újabb, ködben fogant nemzeti mítosz. Nem véletlen, hogy a kiállítás egy pontján végül expliciten is szembesülünk a Kis magyar vakfolt analízissel, amely letisztult egyszerűséggel foglalja össze féltve őrzött, ám megragadhatatlan nemzeti emlékeinket. A képen Szolnoki látható, amint a néző pozíciójától függően hol az egyik, hol a másik szemét befogva mutat az ellenkező irányba. Mire odaérnénk a mutatott helyre, már az ellenkező oldalra irányít minket, így bár mindig látjuk, hova kéne tartanunk, sosem érünk oda.

Szolnoki kiállításának másik fő motívuma a történelmi, ideológiai palimpszeszt. Ugyanarra a hétre datálódó elsőáldozási és kisdobos avató emléklapja vezeti be az egymásra rakódó korok és hatalmi rendszerek sorát. A „katolikommunista identitást” igazoló dokumentumokat átfestett, átragasztott címerek sora követi. Az intézmények homlokzatán látható plaketteken a XX. század második felében sorra váltották egymást a feltüntetendő szimbólumok, amelyeken hol átfestették, hol egyszerűen átragasztották az ábrákat. Persze a múlt mindig fölfeslik valahol, így az aktuális címer alól rendre előmállanak a Rákosi- és Kádár-kor emlékei. Miután kellőképpen kiderültük magunkat a vörös csillagba ékelt kereszteken és a búzakoszorúval körbeölelt kiscímereken, saját kompozíciónkat is elkészíthetjük az e célra elhelyezett Címerautomata segítségével, ahol gyermeki örömmel pakolhatunk egymásra hármashalmot, Rákosi sugarakat, kalapácsot és angyalpárt.

Ebben a felfokozott kedélyállapotban érkezünk a Válogatott egyperces néma csendek című installációhoz, ahol a sötét teremben négy irányból hallgatják körbe a honatyák a látogatót. Mindez az említett felvezetés után olyan mértékű derültséget képes generálni, mint amilyenről Karinthy ír rendkívüli éleslátással a Röhög az egész osztály című klasszikusában.

S
Szolnoki József: Magyarosaurus-autómatrica, 2011 (A képek forrása: mucsarnok.hu)

A kiállítás minden pontja extatikus felismeréseket tartogat, a legbizarrabb élményt mégis a magyarosaurus jelenti. Az említett jószág úgy hatvanöt millió évvel ezelőtt éldegélt a mai Kárpát-medence területén, érdekessége az volt, hogy habár testfelépítésében a gigantikus, hosszú nyakú, hosszú farkú argentinosaurusra hasonlított, a hazánkfia dínó mindössze egy póni nagyságát érte el. S miközben mindennek Ironikus áldokumentum szaga van, nincs igaza az erre gyanakvóknak, legalábbis ezt igazolták a magyarosaurus napon előadást tartó paleontológusok. Miközben a belga Koen Stein és a hazai dinoszaurusz-kutató, Prondvai Edina igazolta az őslényt felfedező Nopcsa Ferenc hipotézisét, a hallgatók fel-felsandítottak Szolnoki falra rajzolt magyarosaurus-interpretációjára. A „Fogadjon örökbe magyarosaurust!” felirat alatt a gigantikus ősállatba rajzolt, kicsit kisebb, kicsit szelídebb hazai jószág Trianon-parafrázisként gerjeszt újabb mosolyhullámot a teremben. Komolyan vesszük a kutatókat, de közben már a magyarosaurus-autómatrica lehetséges felhasználási módjain derülünk magunkban.

Szolnoki József kiállítását kesernyésen derűs filmjei kísérik, amelyek ha nem is a kiállított témákat, de a kiállítás retorikáját mindenképp felerősítik. Az álfikciós dokumentumfilmek kiemelik a komoly arcú iróniát és a derűvel megfogalmazott komoly téziseket, amelyek ereje épp a nevetés által képes kibontakozni.

A kiállítás 2011. november 20-ig tekinthető meg.

Szerző: Fürth Eszter
Kiállítás:  Szolnoki József: Homeopatikus valóság,  Alcím:  Össznemzeti Rorschach-teszt, avagy privát adalékok Kompország irányváltásainak emlékezetéhez ,  Helyszín:  Ernst Múzeum,  Időpont:  2011. szeptember 15 - november 13.,  Kurátor:  Készman József
Megítélt támogatás: 600 000 Ft
Támogató: Képzőművészeti Kollégium
A kiállítás megrendezésére (2011)