A hg.hu az építészet és design területén márkát jelent a médiában – a részletekre kiterjedő, mégis a lényegre koncentráló figyelem az általa létrehozott elismerést és az azt övező ceremóniát is jellemezte. A design maga mindenképp minőséget jelent, elrugaszkodást a magától értetődő hétköznapoktól. Kifinomultságot, ínyenc élvezetet. És egyre inkább odafigyelést, törődést, problémamegoldást, sőt manapság válságkezelést is. „A kezdeményezéssel az a célunk, hogy olyan együttműködésre mutassunk példát a válságtól meggyötört hazai kreatív szcénában, ami hitünk szerint segít az előrelépésben”- vallja a hg.hu csapata. 

Bazaltbor Laposa Pincészet

A magazin fennállásának tizedik évfordulóját kívánta méltóképp megünnepelni, s ebben kiadója, az Ombrello kitartóan támogatta. Öt kategóriában versenyeztették a hazai design közelmúltban megvalósult produktumait. Az építészet, divat, grafikai design, interaktív design és termékdesign legjobb megvalósult munkáinak alkotói speciális, erre az alkalomra készített műalkotást vihettek haza. Olyan neves cégeket sikerült szponzornak megnyerni, mint a bútorgyártásban élenjáró Vitra, az informatikai nagyágyú Asus, vagy a nagy múltú magyar építőipari cég, a Hérosz Kft. 

A nevezéseket a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően több tucat tagból álló szakértői csoport terjesztette elő. A felkért szakemberek között az öt terület gyakorló alkotóin kívül újságírók, fotóművészek, oktatók és kritikusok is szerepeltek. A mezőny így a hazai designt alaposan és különböző nézőpontból figyelemmel kísérő szakmabeliek véleménye alapján állt össze, eleve garantáltan magas minőségben. A további válogatást nemzetközi zsűri végezte. Thomas Geisler designer, a bécsi Iparművészeti Múzeum designkurátora, Edwin Heathcote építész, a Financial Times magyar származású építészetkritikusa, Achim Heine designer, a berlini Képzőművészeti Egyetem professzora, Agnieszka Jacobson-Cielecka, a Łódzi Design Fesztivál és az idei Design Hét lengyel anyagának kurátora, valamint Kolbjørn Jensen, a norvég Link Arkitektur vezető építésze idén szeptemberben egy teljes napot töltött a Lánchíd design hotelben. Terv szerint három munkát választottak kategóriánként, és a három finalista közül emelték ki az első helyezettet. A zsűri tagjai saját szakterületükre tekintet nélkül, minden kategóriában véleményezték a munkákat, a végső döntés így újabb szempontokkal gazdagodott. 

A pécsi Kodály Központ

A rangsorolás nem minden kategória esetében igazodott az előzetes elképzelésekhez, s ez a hazai vizuális műfajok helyzetéről árulkodik. A magyar vizuális műfajoknak szóló elismerés mellett a külföldi kollégák megszívlelendő tanulságként az ipar és a formatervezés szoros kapcsolatát hangsúlyozták. Mindenütt igaz, amit itthon kevéssé gyakorlunk: csak erős ipari háttér mellett kerül a design méltó helyére, és válhat egyéni játékból társadalmilag hasznos tevékenységgé. Bár az alkotók, saját függetlenségük érdekében, másutt is szívesebben gondolkodnak saját, egyéni cégekben, a design azokban az országokban igazán erős, ahol a cégeket az állam ösztönzi a formatervezett termékek előállítására. A végső döntés beszédesen árulkodott a nemzetközi szakemberek ebbéli véleményéről: míg termékdesign kategóriában nem hirdettek győztest, addig az építészet műfajában két első helyezett is akadt. 

Az első díj Építészet kategóriában megosztva a nemzetközi sajtóban is nagy sikert aratott badacsonytomaji Bazaltbor Laposa Pincészetnek (tervezők: Kis Péter és Molnár Bea), valamint az elmúlt évek legjelentősebb hazai kulturális épületének, a pécsi Kodály Központnak (tervezők: Fialovszky Tamás, Hőnich Richárd, Keller Ferenc, Sólyom Benedek, belsőépítészet: Rádóczy (f) László, Tolnai Zsolt István) jutott. A finalisták közé a pannonhalmai Cseider-völgy zarándokháza és erdei kápolnája, valamint a 2010-es 12. Velencei Nemzetközi Építészeti Kiállítás Magyar pavilonjának kiállítása került. A díjat kommentáló norvég zsűritag állítása szerint ma a magyar építészet bárhol versenyben lehet, olyannyira, hogy ő maga a jövőben akár partnerséget is óhajtana – való igaz, a mezőny itt volt a legerősebb. 

Phase dress

A Divat kategória nyertese a Phase dress, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen nemrég diplomázott Vörös Gyöngyi innovatív és látványos ruhakoncepciója. A kreatív darab ezerféle változatban húzható a testre, más és más artisztikus külsőt kölcsönözve viselőjének. A szekcióért felelős lengyel zsűritag véleménye szerint a forma- és divattervezés felől a fiatal designer a művészet irányába mozdította el a feladatot, ezzel emelkedett ki a mezőnyből.  A finalisták: Konsánszky Dóra 2011 tavasz-nyári kollekciója, illetve Lakatos Sándor szürreálisba hajló 2011-es férfiruha-kollekciója.

A Termékdesign kategória a zsűri elmondása szerint csalódást okozott, így nem osztottak ki első díjat. Itt mutatkozott meg leginkább az ipari háttér hiánya, habár – mint mondták – a tehetség itt is adott. Magyarországon azonban véleményük szerint inkább a kézműves jelleg hódít, megfejelve némi konceptuális jelleggel. A finalisták: Hypha bútorkollekció (POS1T1ON), az Esztány István tervezte bővülő táskák, valamint az IVANKA Beton Design által gyártott Flaster burkolat. 

A Grafikai design kategóriában a New York-i Indiecouture magazin számára készített arculat és borító lett az első helyezett, a fiatal grafikus-designer, Kiss Miklós munkája. A finalisták közé a Maczó Péter által írt és tervezett Ön itt áll – az infodesignról című könyv, valamint a Sensaway betűtípus, Jancsó Áron munkája jutott be. 

Az Interaktív design kategóriát a Kitchen Budapest csapata által tervezett és kivitelezett SubMap nyerte. A finalisták az IKEA E-folder szett, a Laboratory munkája, illetve a Mixgar, amely a Digital Natives csapatát dicséri. A zsűri ezt a ma még kissé megfoghatatlan kategóriát ítéli leginkább ígéretesnek, ahol az immaterializálódó világ rohamosan fejlődő technológiája a designnak új terepet nyújthat.

Az Indiecouture címlapja (A képek forrása: hg.hu)

A hg.hu szellemiségét a trófea önmagában fémjelzi. Az indoklás annyira szofisztikált, hogy érdemes szó szerint idézni: Az ikozaédernek tizenkét csúcsa és harminc éle van. Az évente egyszer kiosztandó díj esetében a 12 csúcs az év tizenkét hónapját szimbolizálja. Az egy csúcsból kiinduló élek száma öt; ez a dizájn-díj öt kategóriáját jelképezi. A testátlók száma 36, ami nem más, mint Magyarország telefonos előhívószáma. A komplett ikozaéder szimbolizálja azt a mai egyetemes magyar designt, amelyet öt egybevágó formára bontva kapjuk meg az egyes kategóriagyőztesek díjait. A hg.hu Design Award, mint tárgy az összes kategória egy-egy jellemzőjét magán viseli: az ikozaéder a formatervezést, a díj anyagát adó beton az építészetet, a betűk a grafikát, az öt önálló részből felépülő egységes szabályos forma az interaktív termékeket, míg a divattervezés szimbolizálására az egyes elemekhez járó fehér kesztyű szolgálhat, amellyel a díjat – egy valódi műtárgyhoz illően – anélkül lehet megérinteni, hogy azon maradandóan meglátszódjanak a kéz nyomai. 

Kovács Dániel főszerkesztő kiemelte: a tíz éve alapított építészeti- és designmagazin hagyományt kíván teremteni a díjjal, így az eseményt ezentúl minden évben szeretnék megrendezni. A díj lényege a magyar design legjobb eredményeinek hazai és külföldi népszerűsítése, a magyarul és angolul elérhető hivatalos honlap, a http://designaward.hu/ ezt a célt szolgálja. Ezen minden nevezett alkotás, összesen 86 munka elérhető. A döntőbe jutott 16 alkotást pedig október 16-ig tekintheti meg a közönség a Szépművészeti Múzeumban.