Megalakultak az Előadó-művészeti Bizottságok - Senki nem képviseli a legelismertebb fővárosi színházakat
2011.09.01.

A miniszter döntött: múlt héten megalakult a Színház-, a Tánc- valamint a Zeneművészeti Bizottság. A legnagyobb lobbi a színháznál volt, itt a finanszírozási rendszer aljáig ette be magát a politika. NAGY GERGELY MIKLÓS ÖSSZEFOGLALÓJA.

Miután június 27-én az Országgyűlés 245 igen szavazat mellett elfogadta az előadó-művészeti törvény módosítását, jogosan merülhetett fel többekben az aggodalom, hogy ha a bizottságok tagjait nem az egyes szakmai szervezetek delegálják (ahogy ez korábban az Előadóművészeti Tanács esetében történt), hanem Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter nevezi ki, akkor ezt követően „kézből etetheti a kormány” a számára kedves színházakat – ehhez csak „megfelelő” alanyokat kell az augusztus végén kinevezendő bizottság(ok)ba ültetni.

A félelem beigazolódott: a politika legerősebben a színházi bizottság személyi szelekciójánál diktált (ide a Magyar Teátrumi Társaság gerince került be), a vezető fővárosi színházakból azonban senki sem szerepel a Réthelyi Miklós aláírásával végződő névsorban, ahogy a mérvadó független társulatok sincsenek képviselve; és nemcsak itt, hanem a tánc esetében is érvényesültek korábbi, lapunk által is taglalt tendenciák. Mindez azért is fontos, mert a nyáron módosított törvény komoly teret ad a bizottságoknak, például meghívásos pályázatok kiírását javasolhatják, de abba is beleszólásuk lesz, hogy egy társulat rendszeres vagy eseti támogatásban részesüljön, továbbá befolyásolhatják a költségvetési keret elosztásának arányait – a végső döntés joga a törvény értelmében azonban még mindig Réthelyi minisztert illeti meg. Azt egyelőre nem tudni, hogy ez utóbbi tény növeli-e vagy inkább mérsékeli a bajt.

Színház  

Kezdjük az elején: az öt fős Színházművészeti Bizottságba bekerült Novák János, a Kolibri Színház igazgatója, Dobay Dezső, az R.S.9. rendezője, Vasvári Csaba színész, Fekete Péter, a békéscsabai Jókai Színház, valamint Vidnyánszky Attila, a debreceni Csokonai Színház igazgatója. Az, hogy Vasvári vagy Fekete mely művészi-szakmai teljesítményével került ilyen magasra, egyelőre feltárhatatlan rejtély; alighanem azzal kerülnénk közelebb a válaszhoz, ha a megfejtést Halász János helyettes államtitkár szimpátiájánál és Vidnyánszky Attila jelentős befolyásánál keresnénk. Összehasonlításképp vessünk egy pillantást az Előadóművészeti Tanács Színházi Szakmai Kollégiumának tagjaira, mely az új bizottság elődjének tekinthető: abban ott ült Mácsai Pál, az Örkény István Színház igazgatója, Ascher Tamás, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora, Márta István, az Új Színház igazgatója, Hudi László, a Független Színházak Szövetsége elnöke, Konrád Antal, a Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnöke illetve Csóti József, a Vígszínház gazdasági vezetője – ráadásul ők nem miniszteri felkérésre, hanem szakmai szervezetek jelölése alapján kerültek a testületbe. A Magyar Színházi Társaság (MSZT) akkor két személyt ajánlott (Csótit és Mácsait), Hudit az általa vezetett szövetség ajánlotta, Aschert pedig a Magyar Rektori Konferencia. Ezzel szemben az új bizottságba az MSZT nem ajánlott senkit, viszont a jobboldali színházvezetőket tömörítő Magyar Teátrumi Társaságból három alapító tag is helyet kapott a grémiumban.  

Vidnyánszky Attila
Vidnyánszky Attila

Az alelnök, Vasvári Csaba például annak ellenére került az igen komoly pozícióba, hogy tavasszal a fenntartó városnak kellett a gazdasági csőd széléről kihúznia az általa – Szűcs Gáborral közösen – vezetett székesfehérvári Vörösmarty Színházat. A nézők tízezrével hagyták el a kettőjük által fémjelzett teátrumot, de nemcsak a jegybevétel csappant meg, hanem a színházon belül is drámai hangulat teremtődött az új vezetési stílus láttán. Eközben az Echo TV-t alapító Vasvárinak még az őt igazgatói székbe emelő jobboldali városvezetéssel is sikerült összerúgnia a port, így végül áprilisban, megbízatásának lejárta előtt mennie kellett. Széles Gábor ex-vejének felmentése ellen a Vidnyánszky Attila vezette Teátrumi Társaság közleményben tiltakozott, és leszögezték: a társaság 2014. október 31-ig Székesfehérváron egyesületi rendezvényt nem tart. (A társaság másik alelnökét, Nagy Viktort februárban a Győri Nemzeti Színház éléről kérték fel távozásra, itt szintén a nézőszámmal kapcsolatban merültek fel gondok. Utódja Forgács Péter lett – és nem Eperjes Károly. Ez sem tetszett a Teátrumi Társaságnak, és ahogy Eperjes önmaga meg nem választásának hírére menten közleménnyel reagált, ezt tették a teátrumiak is, mi több, utóbbiak a meghallgatások lebonyolítása miatt az EAT feloszlatását követelték. Utóbb ezt is megkapták.)

A trió másik tagja Fekete Péter, aki amellett, hogy vezeti a békéscsabai Jókai Színházat – amely szerinte az ország vezető társulatai közé tartozik –, még főszerkeszti az MTT lapját, a Magyar Teátrumot is. Vasvárival ellentétben Feketének határozott elképzelése van a honi színi kultúra felvirágoztatására: nemrég például Tusványoson Pálffy István kereszténydemokrata képviselő és az Opera élére újonnan kinevezett kormánybiztos, Ókovács Szilveszter (aki akkor még csupán a Duna TV vezérigazgatója volt) asztaltársaságánál beszélt egy új kritikusnemzedék kinevelésének szükségéről, („Jöjjenek, kövessék a próbafolyamatokat, ismerjék meg, értsék, érezzék meg a színházcsinálás ízét, mielőtt hegyes pengével szúrnának, kaszabolnának!”), mindezt pár héttel azután, hogy Vidnyánszky felállt, és otthagyta a POSZT-on az ő előadását kritizáló szakmai beszélgetést – utólag aligha bolondság kauzálisan összekapcsolni ezt a két eseményt. Ha Vidnyánszky megharagszik a kritikusokra, Fekete elvi alapon váltja le őket: a vak is látja, milyen jól tudnak ők ketten együtt dolgozni.     

Vasvári Csaba
Vasvári Csaba

És ha már a debreceni direktornál tartunk: a bizottság munkáját bizonyára ő határozza majd meg, mert - mondjuk - Feketével és Vasvárival szemben neki például jelentős művészi teljesítmény is van a háta mögött, ahogy a minisztériumban is neki vannak a legjobb kapcsolatai. (Halász János, Debrecen korábbi alpolgármestere mellett Szőcs Géza államtitkárral is igen jó viszonyt ápol.) Vidnyánszky színházstruktúrát érintő elképzelései azonban szélsőségesek: júliusban egy, a Hír TV-nek adott interjúban a friss Kossuth-díjas rendező az alternatívok helyzetéről szólva a beregszászi színészek fizetésével példálózott (értsd: harmincezerből is lehet élni), de korábban azt is hangoztatta, hogy a függetlenek támogatása túlméretezett, több csapat valójában csak hígítja a mezőnyt, nincs igazi teljesítmény mögöttük. Egy májusi rádiónyilatkozata akár irányadó lehet; ebben egyrészt – és ez utóbb meg is valósult a törvénymódosítás során – arról beszélt, hogy a hat helyett három (nemzeti, kiemelt, pályázati) támogatási kategóriát kell létrehozni, valamint úgy vélekedett, öt nagy vidéki színházat nemzeti státuszúvá kellene emelni. Hogy ez mit jelent, egyelőre homályos, jelenleg ennek a lépésnek csupán a lehetősége van kidolgozva, a pontos szabályozásról az ötfős bizottság dönt majd. A nemzeti intézménnyé avanzsálásnak bizonyára feltétele lesz majd a prózai előadások mellett az opera, a balett és a gyerekprodukciók játszása is, de hogy a nemzeti státusz a Nemzeti Színházhoz hasonlóan kizárólag állami finanszírozást jelent majd, vagy az állami és önkormányzati finanszírozás marad továbbra is, csak megemelt összeggel, még nem tudni, ahogy azt sem, hogy a szükséges többletforrást honnan csípik le (például a Nemzetitől?) – ezt is ők öten dönthetik el. A grémium a 2011/2012-es évad előadásai nyomán határozza meg, hogy melyik színházat melyik kategóriába sorolja (a nemzeti státuszra alighanem a debreceni mellett a pécsi, a győri és a miskolci színház a legesélyesebb). A minősítés mellett még abba a szakmai bizottságba is ők delegálnak tagot, amely a pályázatok (tehát a nem nemzeti és a nem kiemelt státuszba sorolt társulatok, például a függetlenek) elbírálásáról dönt – a delegálással akár a végeredményt is eldönthetik, ez is csak rajtuk múlik.

Az érintett tagok egyelőre nem tudtak konkrétummal szolgálni a bizottság munkájával kapcsolatban: pénteken tartják alakuló ülésüket – úgy tudni, a másik két bizottság is –, az érdemi munka csak utána következik. Feltűnő, hogy a korábbiakkal ellentétben az ötfős színházi bizottságban nincsen gazdasági szakember, első ránézésre Novák János a gyerekszínjátszás, Dobay Dezső talán a függetlenek területéért lehet felelős, Vasvári Csaba, valószínűleg megörökölve Konrád Antal szerepkörét, a magyar színészeket képviselheti, Fekete Péter a vidéki színházakat, Vidnyánszky pedig a strukturális átalakításokat irányíthatja. Utóbbi háromnak már meg is van a többsége a bizottságon belül, ez pedig mindent eldönthet.

Tánc  

Mihályi Gábor
Mihályi Gábor

Korábbi cikkünkben számoltunk be arról, hogy a Magyar Táncszövetségen belül a májusi tisztújítás (valamint a független társulatok támogatásáról döntő kuratóriumok megváltoztatása) nyomán éles pengeváltások történtek, és ezt követően az elnökségből hogyan szorultak ki a kisebb, független társulatok képviselői (Goda Gábor, Szögi Csaba, Fenyves Márk), amivel párhuzamosan a hagyományos, nagyobb csoportok vezetői nyertek teret. Úgy tűnik, ez a tendencia folytatódott a Táncművészeti Bizottság személyi összeállításakor. Az új kuratóriumba bekerült Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, Kiss János, a Győri Balett igazgatója, valamint Kovács Gerzson Péter, a TranzDanz vezetője.

A bizottságban így tulajdonképpen a Táncszövetség akarata érvényesülhet, hiszen Mihályi annak elnöke, Kiss a szervezet társelnöke, kettőjük egysége pedig többséget képezhet Kovács Gerzson Péterrel szemben, aki egyébként a Magyar Állami Népi Együttes társrendezője, emellett érdemes róla még azt is tudni, hogy 1994-től 2002-ig művészeti vezetője volt a MU Színháznak.

A bizottságban egyebek mellett kulcskérdés lehet, hogy mely együtteseket választanak be a kiemelt státuszba, és melyeket hagynak meg az évenkénti pályázás kiszámíthatatlanságának.

Zene 

A lapunk által megkérdezettek közül többen vélték úgy: a Zeneművészeti Bizottság tagjai jelentik a legkiegyenlítettebb válogatást a három művészeti ág közül. „A bizottságba került mindhárom szakember a maga területén bizonyított korábban. Rendelkeznek kellő tapasztalattal, szerencsére még különböző területekről is” – jellemezte az egyik hazai szimfonikus zenekar vezetője a Zeneművészeti Bizottság tagjait. Hozzátette: jelenleg ezen a területen nem is annyira a személyi kérdések a meghatározóak, hanem az előadóművészeti törvény végrehajtásának módja, amely a zenei területen nem volt éppen hibamentes, miután konkrét előadásszámokhoz kötötte a támogatást – függetlenül attól, hány százezres lakosú város zenekaráról van szó. „Nem az a kérdés, ki ül a bizottságban, hanem az, létrejön-e egy olyan kontrollmechanizmus, amely az eddigi rendszer visszásságait kijavítja, vagy sem.”

Ebben a bizottságban mindenesetre lesz gazdasági szakember is: Herboly Domonkos zenetanár, aki jelenleg az Örkény István Színház gazdasági igazgatója, korábban 2006-tól 2010-ig vezette a Debreceni Filharmonikus Zenekart és Kodály Kórust. A másik tag Kesselyák Gergely, ő évek óta az Operaház karmestere, 2005-2006-ban az intézmény főzeneigazgatója, a Miskolci Nemzeti Színház operatagozatának alapítója, és 1993 óta vezényli az ország különböző szimfonikus zenekarait. Több mint egy évtizede operákat is rendez, emellett a Szegedi Szabadtéri Játékok művészeti vezetője, külföldön is többször vendégszerepelt. A harmadik tag az az Igric György, akinek a koncertszervezés területén vannak komoly tapasztalatai a Filharmónia Budapest Nonprofit Kft. ügyvezetőjeként, igaz, tapasztalatát a kormány most más területen is fel kívánja használni: Igric jelenleg Los Angelesben tartózkodik, hogy a Plácido Domingóval beharangozott, utóbb azonban meghiúsult Bánk bán-előadás lehetőségeit újratárgyalja. Hátha még belefér a 2012/2013-as évadba.