Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A SZABADSÁG KEREKEI

FreeCikli. Égen-földön bringa – A kerékpár kultúrtörténete / FUGA
2011. aug. 28.
ET-t, miután hazatelefonált, biciklin menekítették a szupertechnikai felszereltségű, jövőért aggódó tudósok elől. És láss csodát: a bicikli az égbe emelkedett. A FUGA biciklis kiállítása a maga módján ugyanezt teszi: a néggyel szemben a két kerék mellé teszi le a voksát. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.

Biciklik fent és lent, lépcsőn és plafonon, na meg szanaszét a teremben. Csotrogány külsejűek és versenybringák, rugós, ámde kőkemény bőrüléssel, ezerféle kormánnyal, amelyeknek nyilván mind van saját speciális nevük, ahogy bizonyosan a többi alkatrésznek is, ám ezekről a másik nemhez tartozó interpretátorok adhatnának csak számot. A falakon körben a biciklizés történetét különféle aspektusokból bemutató fotók sorozatai, plakátokkal vegyesen. A mennyezetről – némileg szokatlan kontextusban – bugyik lógnak. A bugyogók, férfi és női alsóneműk, izgalmakat ígérő titkos mélyéről villanykörték villannak ki kacéran.

A megnyitó napján a FUGA-ban hatalmas, szokatlan összetételű tömeg, többnyire fiatalok. Az esemény maga a gyakorlatban illusztrálja az alkotói szándékot – a jórészt bringával érkezők a helyszínen szembesülnek a megkerülhetetlen ténnyel: a bicajt nincs hova kikötni. Nekem egy útjelző tábla jut, közvetlenül a zebra mellett, bár a bejárattól némileg távol – ezzel biztosítva a megnyitó ideje alatt a kellemes feszültséget: vajon a kapun kilépve viszontlátom-e az öreg jószágot? A zebrán átkelő csövik, látván küzdelmemet az egyetlen csippentéssel könnyedén eltávolítható lakattal, megnyugtatnak: ne félj, nem visszük el, anyukám. Akár be is tolhattam volna, a kiállított darabok közt nem keltett volna feltűnést. Randa külseje ellenére megbízható darab, több mint tizenöt éve használom, és még nem kellett rajta se állítani, se cserélni semmit. Egyszer vittem generáloztatni – érintetlenül kaptam vissza. Nyilván nem nézték ki belőlem, hogy észreveszem.

Részletek a kiállított anyagból
A kiállított anyagból

A biciklis társadalom ugyanis éppen úgy épül fel, mint bármely egyéb társa: vannak kasztjai, kiváltságosai, értékítélete. Viselkedési formáiról, ruházkodásbeli szokásairól nem is beszélve. A nagyvárosi biciklizésnek, természetesen. Falun halálig kerekeznek a nénikék, a kisvárosokban a kényelmes – a komoly bringások szerint nyilván túl kényelmes – bicikli normális, megszokott közlekedési eszköz. Nagyvárosban azonban szimbólum, egyfajta alternatív, a természet értékeit jobban becsülő szemlélet szimbóluma. Persze ennek az eredendően nemes szándéknak azután kinőnek elvtelen, pusztán formális hajtásai a pajtások körében. Luxus-divattervezők terveznek biciklis kellékeket, majd adják el őket luxusáron. Próbaképp akár bicikliküllőkből is terveznek nagyestélyit – ez utóbbiak ezen a tárlaton sajnos nem szerepelnek.

Itt, a FUGA-ban az ősi, eredeti, a még józanul vállalható emberi erőfeszítést a szellemes és környezetkímélő technikával ötvöző járgányé a főszerep. Nem csak maguk a bringák csodálhatóak meg testközelből, a történet is dokumentáltatik. Híres hölgyek biciklin mosolyogva bizonyítják: korántsem férfi kiváltság a kerekezés. Velük szemközt az első világháborús biciklis hadtest szomorkás, de büszke mosolya arról árulkodik: talán mégis. Megjelenik Európa legrégibb épített kerékpárpályája, az 1896-ban épült Millenáris Velodrom. Egy fura, négykerekű, pedál nélküli hajtány mellett tűnődve aztán újfent a hímnemű látogatók segítségére szorulunk – ők csuklóból vágják, hogyan is működött a szerkezet.

K
Kiállítás a FUGÁ-ban (A képek forrása: FUGA)

A megnyitót celebráló Hajtás Pajtások feltették a provokatív kérdést: kinek volt 1993-ban biciklije? Meglepő a válasz: ketten emelték fel a kezüket. Lehettünk volna hárman is, de a nagy csönd megfélemlített, nem mertem színt vallani. Pedig akkor vettem én is a fentebb leírt járművet, hogy épp megszületett fiamat jogosítvány híján legyen mivel fuvaroznom. Álmomban sem gondoltam, hogy ezzel ennyire egyedül vagyok. Ma már megszokott dolog a nagyvárosi biciklizés, számtalan bicikliút épült Budapesten – a szegélyekről, lyukakról, imbolygó gyalogosokról most ne ejtsünk szót. Az afféle, kényelmesen kerekező anyókákat, akivé azóta váltam, manapság már idegesen rendre intik a száguldozó hajtipajtik.

Pedig a bicikli – azóta is vallom – a szabadság szimbóluma (a BKV-s jegyárakat és tartozásokat figyelembe véve pláne). A technika rabságában sínylődő, kiszolgáltatott emberiség esélye az önrendelkezésre. Erről szól ez a kiállítás, amelyet a kánikulai meleg ellenére érdemes elcsípni az utolsó pillanatban. Biciklin érkezni nem kötelező – úgysincs hova tenni –, bár az esti hűvösben jól esik a tekerés, a FUGA pedig a késői órákig nyitva tart. A kiállítás megtekintése után azonban irány az első biciklibolt. A Critical Mass szervezői ugyanis engedtek a Facebookon feltett kérdésre érkezett félezernél is több lájk, valamint száznál is több komment unszolásának, és szeptemberben megrendezik a második utolsó Critical Mass-t. Ott leszünk.

 

A kiállítás a FUGA-ban 2011. szeptember 13-ig látogatható, a Kiscelli Múzeumban november 14-ig.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek