Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

SPANYOLOZÁS

Bolero; Déjá vu; Carmen / Magyar Balettszínház Gödöllő, Táncfórum 2008
2008. ápr. 27.
A Magyar Balettszínház Gödöllő színeiben Egerházi Attila egy klisékből kalapált, egzotikusra és élvetegre vett Boleróval, egy nem éppen eredeti, de kifejezetten élvezhető Carmennel, Petr Zuska pedig egy nosztalgikus kettőssel jelentkezett a Táncfórumon. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Bolero. Forrás: port.hu
Bolero. Forrás: port.hu

Ravel Bolerója – mely Ida Rubinstein táncosnő megrendelésére készült, és 1928-ban debütált Párizsban – számtalanszor megkísérti a koreográfusokat a maga ismétlődésre épülő szerkezetével, egyre áradó, dübörgésig fokozódó intenzitásával. (Szerencsére láttam Emio Greco elementáris erejű, zseniális szólóját a Boleróra néhány éve a Trafóban, ezért meg sem próbálom Egerházi Attilát azzal mentegetni, hogy biztosan nehéz dolga volt ezzel a zenével, hiszen úgy tűnik, van, akinek megy ez.)

Egerházi három táncosra és táncosnőre komponált koreográfiájában az egzotikumra játszik rá, mindenféle spanyolosnak tartott allűrrel, melyek sokszor azt az érzést keltik, hogy valamivel ki kellett tölteni az űrt: mintha a koreográfus egy rákényszerített házi feladattal gyürkőzne a Bolero kapcsán; egy olyan zenével, melyhez egyáltalán nincs köze. A táncosnők ruhája felül fűzős, alul piros-fekete szoknyában végződik, mely egy kifejezetten ízléstelen pillanatban egyenesen a torreádorok bikavadító vörös kendőjévé avanzsál. A másik szál, ami végigvonul a koreográfián, az erotika, annak viszont egy meglehetősen együgyű és sematikus módja: a táncosnők rögtönzött sztriptízzel szabadulnak meg a szoknyájuktól, olykor pedig buján pucsítanak. Az egyik, mintegy védjegyként visszaköszönő mozdulatsor pedig végképp beteszi a kaput, annyira szánalmas: a deli legények nehéz fizikai munkával feszítik szét a földön heverő nők combját. Hát hiába, nincs is artisztikusabb az erőszak romantikájánál.

Bolero. Forrás: port.hu
Bolero. Forrás: port.hu

Sokat ugyan nem mentene a dolgon, ha a táncosok kicsit jobban odafigyelnének egymásra, és precízebben együttmozognának, így viszont az az összbenyomás alakul ki, hogy egyrészt a koreográfusnak a sztereotípiákon túl más nem jutott eszébe Ravel zenéjéről, de ráadásul még elegendő idő sem volt a próbákra. Egy minden kreativitást nélkülöző darabot kellett villámgyorsan bevágni: nem sikerült, de nem is baj.

Sokkal jobb a helyzet viszont a Carmen esetében, melyet Egerházi a Pécsi Balettnek komponált 2002-ben, két évvel később a Debreceni Balett számára írt újra, majd ez alkalommal a Magyar Balettszínház Gödöllő táncosaira adaptálta. Ez egy cselekményes, „mesélős” modern balett, mely a szimbolikus és a konkrét megmutattatás közül egyértelműen az utóbbi irányába csúszik el. Egy súlytalanul könnyed, de kifejezetten élvezhető előadás, szinte paródiába hajló karakterekkel: gőgös és sznob címszereplővel, hetyke Hadnaggyal, költői és ábrándos lelkű Don Joséval, magamutogató, kétnapos sztárocskákat idéző, napszemüveges, piperkőc Torreádorral és talpig szürkébe öltöztetett, a falba is beleolvadó Michaelával.

Carmen. Forrás: magyarbalettszinhaz.hu
Carmen. Forrás: magyarbalettszinhaz.hu

Ezzel a darabbal egyetlen komoly baj van: már évekkel ezelőtt felmerült, hogy számos átvételt tartalmaz. Fuchs Lívia a 2002-ben tartott Carmen Fesztivál kapcsán – amikor Egerházi Pécsi Balettre szabott Carmenjét láthatta a közönség – hívta fel a figyelmet az Élet és Irodalomban, hogy a koreográfia eredetisége megkérdőjelezhető. „Egerházi Attila Kylián után most már Mats Eket is magyarította. Mert a zseniális svédé az ötlet, hogy Carmenből egy bohókás vadócot, a Torreádorból pedig macsóparódiát faragjon. Nem csak a főbb karakterek, az egyfelvonásos egész felépítése is hűen követi Ek dramaturgiáját, sőt, néha egész szekvenciák kerülnek át a Cullberg Balett előadásából anélkül, hogy az idézés értelmet nyerne.”

A két Egerházi-koreográfia között Petr Zuska Déjá vu című, nosztalgikus hangulatú kettőse látható egy férfi és egy nő kapcsolatáról. Egy asztal, egy szék, egy táncos, egy táncosnő, melléjük századelős hangulat: mintha egy réges-régi, utazó mutatványospár duettjét látnánk, akik még díszleteiket is a lakókocsijukból veszik. A mobil és multifunkcionális kellékeken, a felfordított vagy megdöntött asztalon és széken elsősorban olyan egyensúlygyakorlatok variálhatók, melyek mostanában leginkább új cirkusz társulatoknál láthatók, de azt a technikai szintet, mely a mutatványokat igazán virtuózzá varázsolhatná, a táncosok nem érik el. Ez persze érthető is: más műfaj, más szakma.

Igencsak felemásra sikerült tehát az este: Petr Zuska Déjá vu-je összességében kellemes élményt nyújt, Egerházi kis szépséghibás Carmenje, mely már annyiszor bevált, az új szereplőgárdával is jól szerepel, a premierdarab, a Bolero viszont közhelyes és feledhető.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek