 Részlet a kiállításból. Fotó: PIM |
A múzeum munkatársai szép lassan visznek be bennünket a málnásba. A Károlyi-palota első emeletén, a cél felé közeledve – még az időutazás előtt -, mai játszóterek és mai gyerekek fotói szóródnak szét a falakon, aztán a szűk folyosóra kanyarodva – ami már az „Üllői út” -, magunk mögött hagyjuk a jelent, és a múlt-múlt század végi házhomlokzatok és deszkapalánk között más nem is érdekel, csak az a kéttucatnyi fiú, akiknek a története több évtizedes távlatból is elevenen kúszik elő.
Rekonstrukció, ami a három teremben fogad, de ezúttal a legfinnyásabb múzeumlátogatót sem érdekli, hogy ez az iskolapad nem (is lehet) éppen az, amiben Nemecsek ült, vagy hogy ez a varrógép csupán egy korhű, raktárból előszedett, bárkiévolt darab.
Pedig korrekt tisztázással kezdődik a kiállítás: nem túl hosszú, élvezettel olvasható szöveg igazít el a kor állapotáról, amit a szöveg mellé helyezett korabeli archív fotók támasztanak alá. A képek böngészésébe feledkezve azonban félig már benn is állunk az egyik sarokba rendezett, tintatartós világból származó osztályteremben, ahonnan csupán néhány lépés Nemecsekék szobája. Itt egy öreg Bobbin varrógép a fő berendezés, amiről rögtön eszünkbe is jut Törőcsik Mari anyafigurája a ’68-as filmadaptációból. És tényleg, a székre terített, kisfiúra szabott rend ruha mostmár egyértelműen Nemecsek Ernő szellemalakját sugallja.
 Részlet a kiállításból. Fotó: PIM |
A következő szobába kicsiny zugon kell átkelni, ráadásul félköríves fahídon, de mi sem természetesebb ennél, hiszen ez itt a füvészkert. A buja növényzet és a tavacska látványa fogva tart, már csak azért is, mert egy rejtett hangszóróból – micsoda okoskodás?!: a növények mögül suttogás hallatszik.
Aztán mégiscsak bevonz a grund – vagyis a következő terem -, ahol majdnem mindent meg lehet tudni a golyó-kultúráról (amit itt nem, azt a kiválóan, érző-okos-játékosan szerkesztett PIM-honlapról) és a korabeli játékeszközökről (a kecskeméti Szórakaténusz Játszóház jóvoltából). A mindhárom teremben elhelyezett képernyőn közben Geszti Péter „nagy könyves” feldolgozása, vagy a Fábri-féle filmadaptáció képsorai peregnek, de a falak is teli vannak néznivalóval, amelyek között Reich Károly illusztrációi verik a mezőnyt.
Naná, hogy felmászom a „farakásra” is, ahol a grund-társasjáték mellett található füzetet fellapozva máris visszazuhanok kortárs ufó-világomba az „Arsenal, Liverpool, Milan, Real”, valamint a „fuck” bejegyzések olvastán; erre mondaná Rejtő, hogy nem állíthatunk minden, rendhagyó irodalomórán részt vevő diák mellé közlekedési rendőrt.
 Részlet a kiállításból. Fotó: PIM |
Eddig is tetszettek a falszínek (nagyon jó stílusérzékű kiállítás-rendező csapata lehet a PIM-nek, a Nyugat 100 arany selyemtapétája is telitalálat): a tanterem okkersárgát, a Nemecsek-lakás hengerelt díszt, a füvészkert mély fűzöldet, a grundból kilátszó falszakasz vöröset, Molnár Ferenc környezete pedig súlyos kék, brokát hatását keltő festést kapott.
Itt középen egy biedermeier enteriőrrészlet imitálja az író gyerekkorának színterét, az asztal alatt ólomkatonák és May Károly Az ezüst tó kincse című könyve hever, körben az egyik posztamensen korabeli színházi díszlet-makett utal a későbbi sikeres színpadi szerzőre, a falakon pedig levelek, rajzok, fényképek befogható sokasága követi le a nemcsak a színházat, hanem a színésznőket is szerető szerző életét. Az egyik sarokban ott búvik a kiállítás témájához legaktuálisabban kapcsolódó kézírás, a Franklin Társulattal kötött, A Pál utcai fiúkra vonatkozó szerződés példánya, egy teljes falat pedig a kiterített világtérkép sémája foglal el, a regény megjelenésének területeit egy-egy idegen nyelvű kötettel megjelölve.
Lehet, hogy tényleg a regénytörténeti kifejezés a legpontosabb a tárlat műfajának megjelölésére, de talán még hűbb a miliőkiállítás elnevezés, amit nemcsak a regény tér-idejének felidézése által, hanem a kor, s benne Molnár Ferenc személyének elhelyezésével megkapó erővel, a hangulatban benntartó, de onnan kitekintést is engedő mentalitással teljesít e kiállítás.
A kiállítás megtekinthető 2008. augusztus 31-ig.