Az Egressy-féle textus megfelel a mesék legfontosabb tradicionális dramaturgiai követelményeinek, de meglehetősen sematikus. Van próbatétel (háromszor), van fátum, a gonosz elbukása és a jó győzedelme; ám nincs jellemfejlődés és helyenként a játék (s a szöveg is) ellaposodik, érdektelenné válik. A szerző szövegteremtő ereje felnőtteknek szóló kortárs drámáiban sokkal szuggesztívebb, erősebb kohéziójú és sokkal inkább egyéni hangú, mint a Fafeye-mesében. Néhány jól eltalált geg ment meg egy-egy jelenetet, melyben megcsillan Egressy sajátos humora, de mindez megmarad a darab nyelvi szintjén, s be kell vallanunk, hogy a szójátékok tekintetében vannak erősebb kortárs alkotók is (például Varró Dániel). Egressy meséjében a nyelvi humor inkább a felnőtteknek szól, ezáltal az előadás családi programmá avanzsál. Az „elkékülni, zsiráf, sajt” felkiáltást ugyan a gyerekek is értik, de az „én úgy je t’ aime”, a „sóska, levelet hozott apóska” vagy a „csajból van a Hold” frázisok szellemes áthallásait inkább szüleiknek címezte a szerző.
 Molnár Mariann és Nagyidai Gergő (Forrás: www.moriczszinhaz.hu) |
A neon-színekben, flitterekben és tüllökben pompázó jelmezek a mai kínai gyermekjátékok hivalkodó tónusaira emlékeztetnek. A látvány (Mészáros Zsófia) egységét a giccs adja – ez nyilván koncepció, a legkisebb korosztály számára könnyedén befogadható vizuális élmény; kérdés persze, hogy mennyire ízlésformáló. A televíziós csatornák (sokszor vitatható) látványával a színpad nem tud versenyezni, de erre tán nem is lenne szükség. Hiányolom a finomságot; túl dús, túl negédes, túl szirupos ez az egész. A rendező alkotótársai alkalmazkodnak a darabvilághoz, és ez egységet teremt. Vida Gábor koreográfiái a színpadi show-tánc műfajába sorolandó kreálmányok, ahol a revümozgások éppúgy megférnek a klasszikus balett elemeivel, mint a néptánc az akrobatikával. Alapvetően cirkuszi forgataggá mosódik a háttértánc, Olt Tamás kellemes, de aligha felejthetetlen musical-hangzásvilágú zenéjére. A rendező jól használja a színpadra behozott kellékeket. Így például a Klimt nőalakjait idéző egyik főszereplő, Paradicsom állandó attribútuma, a piros hulla-hopp karika, amely néhol csupán játékszer, máshol összetartozást jelentő szimbólum, vagy ide-oda gurulásával dialógust erősítő színpadi elem.
 Jelenet az előadásból |
Molnár-Keresztyén Gabriella színészvezetése szakszerű. A leginkább kidolgozott figura a negatív karakter, Buttander polgármester, aki demokráciát nem ismerve tartja félelemben városának polgárait, s úgy gondolja, hogy Paradicsom szerelme is jár neki. Olt Tamás kellő iróniával, meggyőzően alakítja a pénzhajhász, öntelt diktátort. Mellette a főhős Fafeye (Nagyidai Gergő) játéka háttérbe szorul, s a rajzfilmfigura, Popeye mozgását kár volt behozni a valós játékba. Említés érdemel a rózsaszín jelmezes Mandula (Tóth Zoltán László), Buttander hű követője, aki lubickol szerepében, s az idősebb nézők számára karikírozott homoerotikus megnyilvánulásai és spicli jellemvonásai mulattatóak lehetnek. A tisztességes színészi játékok tovább és tovább gördítik a történetet – a gyerekek által jól követhetően.
A felnőttek számára azonban más olvasata is lehet a mesének, ha kivonjuk belőle Fafeye jóindulatát és becsületességét. A sorok közt megbújó társadalomkritikában mégiscsak figyelemre méltó, hogy egy együgyű idegen veszi át a hatalmat, akit a nép vakon követni kezd. Igaz, tiszta szívével rászolgál a népszerűségre, és ez azt bizonyítja, hogy a városka polgárainak helyén van az eszük és az értékrendjük, hiszen félelmüket és gyávaságukat legyőzve, nagy sokára szembefordulnak zsarnok polgármesterükkel. Az a szerencse, hogy a kevés ésszel megáldott hősnek azért annyi sütnivalója van, hogy belátja, alkalmatlan a város vezetésére, ezért a lehetőséget átruházza frissen szerzett apósára, a Zöldségesre, miután jól megleckézteti Buttandert, majd elveszi a szerelmes Paradicsomot.
A darab egész hangulata és megoldásai kissé emlékeztetnek a Nemzeti Színház Holdbéli csónakos előadására. Leginkább az a látványos jelenet, melyben fentről nagyméretű tüllt engednek le (egy sellő ruhája) és arra vetítik a boldog jövőt. Álomszerű vízió és örömteli dolog számomra, hogy effajta élményhez manapság már nem csak a budapesti gyermekek juthatnak.