Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A LENGYELEK SZENTJE

Liszt Ferenc: Szent Szaniszló / Óbudai Danubia Zenekar
2011. júl. 10.
Liszt talán legkevésbé ismert művét adta elő és vette lemezre a számos vendégelőadóval kiegészült Danubia Zenekar, Strausz Kálmán vezetésével. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA.

A Szent Szaniszló mártíromságáról megemlékező mű szerzője Liszt Ferenc, még ha a hallgatónak olykor az is a benyomása, hogy azt tévesen aposztrofálják Liszt befejezetlen darabjaként, hiszen valójában egy töredékes Wagner-opera. Ámbár ez is csak azok meggyőződése lehet, akik késve érkeztek a mű kurrens bemutatójára. Ha csak a nagyszabású oratórium eleje marad meg, azt is hihetnők, Liszt ismeretlen szimfonikus költeményével van dolgunk. És az a képzet is gyökeret verhet a gondos figyelőben, hogy a lengyel szent előtt tisztelgő darabnál (melyben amúgy megidéződik a lengyel himnusz, a Mazurek Dąbrowskiego) kevés mű erősítheti meg jobban a közkeletű vélekedést: Bartók elképzelhetetlen Liszt nélkül. A kísérletező részek egészen huszadik századiak. Ugyanakkor nem hallgatható el, hogy az eklektikusság nem kizárólag erénye a műnek.

Strausz Kálmán
Strausz Kálmán

Mivel a másik két, szintúgy az 1860-as évek táján fogant Liszt-oratórium (a Krisztus és a Szent Erzsébet legendája) sem homogén, képet alkothatunk arról, milyen mű is lebegett Liszt lelki szemei előtt. Nagyszabású, a himnuszokon túl korálokat, duetteket, lelki tartalmakat megelevenítő áriákat felvonultató, némely részletében erősen szimfonikus mű. Ami lenyűgöző, mint egy katedrális, és apró részleteiben is kidolgozott, akár a katedrális üvegablaka.

A szimfonikus költemények korát követő Liszt-korszak egyik fontos műve, a Szent Erzsébet legenda pandanja lehetett volna a Stanislaus Oratorium. Alan Walker Liszt-könyvének harmadik részében nem találtam bejegyzést az oratóriumról, a Grove-féle monográfia sem foglalkozik túl sokat a művel, a műjegyzékben a záró himnusz, a Salve Polonia tétel mögött 1863-as dátum áll, ám a két polonézt az 1880-as évnél találjuk meg. Paul Munson tanulmánya szerint az utolsó simításokat Liszt 1883-ban végezte a művön, annak első és negyedik tétele készült el, valamint a két zongoraváltozatban megmaradt polonéz.

A magyarországi bemutatóra a zongoraleiratokat Kákonyi Árpád dolgozta át zenekarra, tehát a Villányi úti Ciszterci Szent Imre templomban hallott változat volt a mű eddigi legteljesebb változata. Az oratórium egyik legszebb tétele, a Mein Sohn tétel is zongora-ének változatban maradt fenn. Kákonyi nagyszerű munkát végzett: egyértelművé tette, hogy a jelentősebb, újabb előadásokat kikövetelő Liszt-művek közé tartozik a Szent Szaniszló. Bemutatása a Liszt-év egyik fontos eseménye.

Ami nekünk Szent István, az a lengyeleknek Szent Szaniszló: házi és hazai szent. Ha egy szerző a lengyeleknek kedvezni kíván, jobb témába nem is foghat, mint a Szent Szaniszló vértanúságát feldolgozó opuszba. Márpedig Liszt kedvezni kívánt, hiszen szerelmese, Carolyne Sayn-Wittgenstein ereiben nem kevés lengyel vér csörgedezett. Maga a hercegnő unszolta tehát szerzőnket, és némi munkát sem sajnált a műtől, beledolgozott a szövegkönyvbe is, bár – tehetjük hozzá rosszmájúan – az említett Munson szerint éppen a sok csapnivaló szövegváltozat akadályozta Lisztet abban, hogy művét befejezze.
 
Norman Davies Lengyelország története című könyvét érdemes fellapozni a Szaniszlóról tájékozódni kívánóknak: ebből kiderül, hogy korántsem biztos, hogy a szent Becket Tamás sorsában osztozott. Szaniszlót Merész Boleszláv nevezte ki Krakkó püspökévé, ám Kadłubek Boldog Vince történeti munkája szerint a püspök és a király között hamar megromlott a viszony, s Szaniszló végül kiközösítette a királyt. Ezután Boleszláv a Szent Mihály-templomban megölette Szaniszlót, kezeit-lábait lemetszette. Azonban Gall Anonim krónikája szerint a püspök peccatumot követett el, s ezért rendelték el kivégzését. Mindenesetre Boleszlávot a feldühödött hívek egészen Magyarországig űzték, és Szaniszlót 1253-ban szentté avatták.

Haja Zsolt
Haja Zsolt

A Ciszterci Szent Imre templom a hosszú visszhangok, a hangzásképet torzító tér miatt nem alkalmas egy ilyen nagyszabású, monumentális férfikórus-tételeket felvonultató mű bemutatására. Az első, intimebb részekben még nem éreztem azt, hogy az oratórium nem ide való, de később, az utolsó tételeknél, amikor a férfikar hangjai összemosódtak, sajnos már igen. Pedig egészen kiváló volt a művet jól hallhatóan szívügyének érző mindahány közreműködő.

A Bevezetés egy szimfónia természetfestő Adagio tételéhez hasonlatos. Az Óbudai Danubia Zenekar a lengyel síkság képét festette le zenével, s a síkságon mintha vihar kerekedne, mikor belép a kórus. A Qual und Leid tétel sötéten hömpölyög. A Budapest Stúdió Kórus női karának énekeseivel kiegészült Honvéd Férfikar monumentális erővel, ámbár sajnos nem mindig a megfelelő arányú hangzással adta elő a kórustételeket. A Kindlein! Was weinet ihr? tételnél erősödött meg az az érzésem, hogy egy Wagner-művet hallgatok. Különösen a rézfúvósok játéka, valamint Haja Zsolt énekstílusa miatt. A hazájáért mártíromságot vállaló püspök anyjának Mein Sohn című áriája lassan, méltósággal emelkedik a Des Himmels Hallen dann öffnen sich (Kinyílnak a mennyek kapui) sorig. Wiedemann Bernadett bravúros előadásában az ária a fájdalomtól a reményig, a vigaszig elérő ív volt.

A mű legérzékibb, leglengyelesebb részei az eredetileg zongoradarabként elkészült, most először zenekari műként felcsendülő polonézek. A második darab tüntetően dallamos, ez ragad meg a legjobban a hallgató fülében, holott a mű többi tételében Liszt inkább kísérletezőnek mutatkozik. E szakasz szépsége különösen a többi tétel vad kromatikája miatt feltűnő.

A fenséges orgona akkordokkal – Nagy László Adrián játszotta – és basszusáriával induló De profundis csöndes áhítata, fájdalma (a mártírokról emlékezik meg e rész) után egy erőteljes, Lengyelhont ünneplő kórustétel következik. Ezek az érzelmi és dinamikai váltások, az egyes tételekben belüli hangnemváltások jellemzik Liszt művét. A Honvéd Férfikar robosztus, erőteljes előadása – mivel oly kevéssé volt áttetsző – elkenődött a templom terében.

A Strausz Kálmán vezette Óbudai Danubia Zenekar gyengéden, érzékenyen játszotta az utolsó tételt. A zenekar vonósszekciója mindvégig érzékeltetni tudta, hogy olyan művet hallunk, amit ha Liszt befejez, a legnagyobb művei közt emlegethetnénk.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek