Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

HŐSKÉPZŐ

Kiss Attila: Altináj
2008. ápr. 24.
Az Altináj főszereplője, Csábán, a IX. században, a törzsszövetség idején élő, tíz éves, bátor és ravasz, keszi kisfiú igazi népmesei hős. Kiss Attila műve, még ha néhol zötyög is, hiánypótló beavatástörténet. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

Kiss Attila weboldalán kiderül, hogy az író, aki eredetileg gyerekeinek kezdte mesélni a történetet, maga is lovas-íjász, lovardát üzemeltet, juhokat-kecskéket tart, jurta-tábort szervez, hagyományőrzéssel foglalkozik. Egy önazonos, képzeletgazdag, őszinte – rövidesen már háromkötetes – outsider tehát, ennek a helyzetnek minden velejárójával. (Könyvét a szerző félárvának nevezi, ami tévedés, az Altináj-verseny gyerekcsapatai – mert ilyen is volt: kvízzel, nomád akadályversennyel – biztosan örökbe fogadták már. Több mint száz csapat jelentkezett, vagyis párszáz, elszánt, kiskorú nevelőszülővel azért fixen lehet számolni.)

altinajA szöveg ugyan nyers, darabos és néhol kifejezetten didaktikus, a cselekményszálak egyike-másika elkeveredik, a figurák közül néhány kap csak igazi karaktert, de furcsa módon a történet ennek ellenére élő, hiteles és izgalmas. Az Altináj híven tükrözi szerzője kivételes tájékozottságát a lovas-nomád életformáról, de ez a tudásanyag nem csupán elméleti jellegű, hanem az is nyilvánvaló, hogy olyasvalaki írta, akinek harmonikus viszonya van a természettel, ért a lovakhoz, látott már állatokat világra jönni és elpusztulni is. De ami ennél talán még sokkal fontosabb: a szerző pontosan érzi, hogy valami gond van a fiúk szocializációja és úgy általában a férfi-szerep körül mostanában. „Mindenkinek, akinek példaképre van szüksége ebben a hősök nélküli világban” – szól a szerző ajánlása, és valóban, Csábán a maga tízéves mivoltában egy klasszikus hős, akiben keveredik egy harcos, egy mindenki eszén túljáró, csavaros eszű ravaszdi, és egy jósálmok által vezérelt, a maga táltos paripáját a világ végéről is visszaszerző kiválasztott.

Miközben a magyar nép eredetét is kutatja a szerző, (szerencsésen távol tartva magát mindenféle fanatikus múlt-mitologizálástól), számtalan klasszikus mesei szál is beleszövődik a történetbe, a girhes gebének látszó táltos toposza, akit ki kell csalni a boszorkánytól, a rejtélyes Korkutáj, a medvefejű, medvék között nevelkedő, magányos, mindig vérre szomjazó vadász felbukkanása, vagy a csodatévő ajándékok, melyek segítik a vándort a hosszú úton. Csábán persze egyszerű kisfiú is egyben, tízévesekhez illő félelmekkel, érzésekkel és vágyakkal, aki semmi mást nem szeretne, csak szeretett lovacskáját visszahozni, de ehhez be kell járnia a számtalan baráti és ellenséges törzs lakhelyét, találkoznia kell Korkutájjal, szolgálnia kell a boszorkányt, súlyos sebet kell kapnia, szembe kell néznie apja titkolt, régi életével, és végig kell néznie nagyapja halálát is: azaz, mégiscsak felnőtté kell válnia.

Kiss Attila, miközben elszántan építi a hősök mítoszát, egyben dekonstruálja, át is alakítja azt. Akkus, a kisfiú apja igazi harcos archetípust testesít meg, életének tragikus titka van, egykor a Kündünél, a törszsszövetség vezetőjénél szolgált mesteríjászként, de beleszeretett annak egyik feleségébe, és amikor ez kiderült, menekülés közben egy tucat embert legyilkolt, (köztük egy barátját is), a lányt, akit szeretett, pedig lefejezték. Az, hogy Akkus, a zárkózott, önfejű, kíméletlen, „sebet viselő” harcos végül megszelidül, apjával és fiával is rendezi a kapcsolatát, ráadásul arra is rádöbben, hogy többet kellett volna Csábánnal játszania, a férfi szerepnek egy jóval lágyabb, elfogadóbb, szeretettelibb, rugalmasabb irányba való tudatos tágítását jelenti.

A női szerep is csak látszólag sztereotíp az Altinájban, mert Árikán, a kisfiú barátnője nem marad el Csábántól bátorságban, amikor Csábán eltűnik, gondolkodás nélkül a keresésére indul, végül pedig, amikor figyelmeztetni kell a szövetséget a feje ellen tervezett gyilkosságra, ő az, aki egyedül hazaindul, nem Csábán. Kiss Attila szerencsére nem követi a szokásos, „a lányok sírnak, a fiúk cselekszenek”-logikát, nála a fiúk is sírnak, és a lányok is tudnak hősök lenni.

A maga nemében mindenképpen sikertörténet az Altináj, és biztos vagyok benne, hogy a szerzőt nem fogja egy pillanatig sem zavarni, hogy a könyvét sokkal jobban szeretik a gyerekek, mint a recenzensek.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek