Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ANYANYELVEINK

Klukon Edit és Ránki Dezső koncertje
2008. febr. 17.
Két Bartók-mű között Johann Sebastian Bach háromszólamú invenciói – már nem járhatunk rosszul. De Klukon Edit és Ránki Dezső zongoraestje nemcsak ezért vált felejthetetlenné. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.

Klukon Edit és Ránki Dezső
Klukon Edit és Ránki Dezső

Már az első pillanatban kitör a teljes téboly, a fel s alá száguldó kromatikus vonósfutamok alatt (fölött, mellett) hörög, üvölt, sistereg, sípol, szörtyög, harákol a fúvóskar, majd az egész zenekar – A csodálatos mandarin bevezető jelenetében ekként festi Bartók Béla egy nagyváros irtóztató káoszát. Ám a színpadon most mindezt egyetlen zongorán, a szerző négykezes verziójában két játékos próbálja életre kelteni. Ráadásul sikerrel, ami eléggé meghökkentő. Hogy aztán azért van ez így, mert fülünkben egyébként is ott zakatol az eredeti zenekari hangzás, vagy pedig azért, mert a félelmetes muzsika önmagában, zenei emlékeink nélkül is teljes értékű mint zongoramű, ezt az érdekes hermeneutikai kérdést nem lehet eldönteni. Klukon Edit és Ránki Dezső a két szélső lehetőség közt valami középutat talált: olykor igyekeztek felidézni a partitúra színeit, ám máskor és többnyire eredetileg is zongorára képzelt műként adták elő a darabot. Persze a kígyóbűvölő csábtáncot, a bőr alá menő klarinétszólót nem pótolhatja más hangszer, de az interpretáció minden pillanatban ritmikailag feszült, hangzásképében látomásos, egészében felzaklató, végeredményében katartikus, szinte megsemmisítő hatású volt. A felső szólamot játszó Klukon Edit néha Debussyvel, a secondo szólamban Ránki pedig Bartókkal azonosult, ez külön színekkel gazdagította az amúgy is pompázatos palettát. A feszültség egyre nőtt, hogy aztán a „Hajsza” részben elemi erővel robbanjon fel minden. A záró szakasz hallatán pedig azt vizionálta a hallgató, hogy Bartók mintegy kényszerből – hiszen egyetlen zongorán kellett megszólaltatnia a partitúra minden hangját – olyan vakmerő zenei megoldásokra vetemedett, melyeket ő maga is elkerült későbbi műveiben, és amelyek majd negyven év elteltével Kurtág György Bornemisza Péter mondásai című concertójának zongoraletétjében térnek vissza és dicsőülnek meg. A szünetben a zseni elemi erejétől letaglózva, ugyanakkor azzal a keserű érzéssel vonult ki a Recenzens cigarettázni, hogy nem érdemeltük meg Bartókot, hiszen a zeneszerző húsz év alatt, a legkülönbözőbb kompromisszumok árán sem tudta elérni, hogy a Mandarint, a 20. század egyik legtökéletesebb remekművét bemutassák a saját hazájában.

Négykezes
Négykezes

A második részben Ránki egyedül adta elő Bach Háromszólamú invenciók című 15 apró, billentyűs hangszerre írott darabját. A mű – mint a később felhangzó Gyermekeknek sorozat Bartóktól – elsősorban pedagógiai célzattal íródott, és ott van már Bach fia, a Wilhelm Friedemann számára írt 1720-as Klavierbüchleinben. Később Carl Czerny hozta divatba, és ma is törzsanyaga a zongoristák képzésnek. Vagyis egyik anyanyelve a mi hű európaiként megélt zenei tudatunknak. Ránki kicsit idegesen indított, és ez részben megmaradt a továbbiakban is; nagy tempókat vett, és olykor talán túlságosan is gyorsan száguldott át egy-egy finomra csiszolt remeken, ezt különösen a roppant melankolikus f-moll invenció előadása sínylette meg, (ennek főtémája meglepően hasonlít egy a másik Bach-fiú, Carl Philipp Emanuel A-dúr gordonkaversenyének második tételére, melyet éppen előző nap hallhattunk a Zeneakadémián, megint bizonyítva, hogy európai anyanyelvünk részben innen ered.) De így is mélyen átélt, megkapóan őszinte zongorázást élvezhettünk, és az utolsó, a h-moll darab gyönyörű előadása után pedig azt várta a kritikus álarcába bújt zenebolond, hogy a kiadott műsortól eltérve, Ránki és partnere belevág A fúga művészetébe.

Bartók Béla
Bartók Béla

Nem így történt, de ne legyünk telhetetlenek. Ha Bach invenciói a hű európai, akkor magyar zenei tudatunkat Bartók kis kezekre írt sorozata formálta; Ránki Dezső és Klukon Edit két zongorán felváltva játszotta a Gyermekeknek 2. füzetét. És persze megint kiderült, honnan jön az egész hatalmas bartóki építmény, ezekben a csodálatos népdalfeldolgozásokban fellelhetjük az összes nagy, közvetlenül semmiféle népi elemet nem tartalmazó mű, így a Mandarin alapjait is. Lehengerlően játékos, olykor humoros, olykor kissé szomorú, már-már tragikus, megint máskor groteszk vagy mélabús hangulatok és érzelmek kergették egymást; a hallgató pedig azzal a tudattal szállhatott fel a trolira, hogy az ilyen hangversenyekkel némileg levezekelhetjük az előző nemzedékek Bartókkal szemben elkövetett alig jóvátehető bűneit.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek