Jankovics Marcell 70 / Kulturális és Konferencia Központ, Kecskemét
2011.06.26.

Jankovics Marcell 70. születésnapját kiállítással ünnepelni evidencia, Kecskeméten a KAFF keretei közt tenni kifejezetten autentikus, hogy a végeredmény ennek ellenére felemás lett, nos, azt is egészen kézenfekvő megokolni. IBOS ÉVA ÍRÁSA.

A kiállítás képei
A kiállítás képei

Például azzal, hogy művészettörténész kurátor kezébe került a dolog. Ami megint csak rendjén való lehetne, elvégre ki más tudna jól kiállítást csinálni, mint az, akinek ez a kenyere; pláne, ha Kovásznai György kapcsán már bele is ásta magát a rajzfilmkultúrába és annak tárlaton való megjeleníthetőségébe, mint tette azt Iványi-Bitter Brigitta. Akinek az említett alkotó Kentaur által szcenírozott életműkiállítása a Nemzeti Galériában tavaly nyáron rendesen meg is osztotta a szakmát illetve a szakmákat, ugyanis a művészettörténeti mellett az animációs is kellőképp elcsodálkozott a nem kicsit túldimenzionált prezentáció láttán. (Kritikánk a kiállításról itt olvasható - a szerk.)

De az már elmúlt, s maradt (remélhetően) a tapasztalat, és egy egészen másképp egzisztáló, sikeres alkotó, aki rajzfilmesként akkor is beírta volna magát a nagykönyvbe, ha csak a Sisyphust és a Küzdőket hozza létre, ezeket az univerzálisan dekódolható, tökéletes(en) rövid, kellően elvont és szellemes parabolákat, meg persze a Gusztávot, és a Magyar népmeséket.

Azonban sem az alkotónak, sem a kurátornak nem volt elég az animációs pálya, ehelyett a teljes élet és életmű bemutatását célozták meg, amiben megintcsak nincs semmi furcsa, hiszen a hetven év nagyon is alkalmas a leltárra.

Gusztáv
Gusztáv

Ez Jankovics Marcell esetében az animációs munkásság mellett a kultúrtörténészi és a közszereplői feladatkört is érinti, kint is van minden a falakon, de valahogy mégsem azzal a súllyal, ami a hetvennek dukál. Mert hiába törekedett teljességre az összeállítás, a jelzésszerű, elidegenítő tálalás hibernálja a hatást.

Ennek nyilvánvalóan az installálás (első hallásra jónak tűnő) ötlete az oka, miszerint mindent – beleértve a könyveket és a filmek többségét – egy hatalmas, a terem U alakban húzódó falait betöltő tapétára nyomtattak rá.

Az eljárás a külön falon található, családi és közszereplői szakasznak kifejezetten jól áll, hiszen az eredetileg kisméretű fényképeknek használ a felnagyítás. Így ugyanis bármit behatóan szemügyre vehetünk, ha tetszik, a művész érettségi találkozóját, de akár az NKA elnöki beiktatás(ok) Orbán Viktoros protokollfotóját is. Az elrendezés egyébként fittyet hány az időrendre, de ennek meglepően pozitív a hatása, ugyanis ezáltal sokkal érdekesebb és figyelem-megtartóbb a felsorakoztatás. Az is tetszett, hogy a Jankovics-bibliográfia – a félfalnyi méretű fotón - egy foteles enteriőrben jelenik meg könyvespolcra gyűjtött kötetekkel, az viszont kevésbé, hogy szükségesnek tartották filosz változatban is felsorolni ugyanezt – az internet korában - két sűrűn gépelt slejfni alakjában.

E formailag szabályos, derékszöget követő, rendezett fejezettel szemben a rajzfilmes részt bohémül lazának szánta a kurátor, ezért az animációra vonatkozó - print a printben - képeket ferde összevisszaságban „ragasztotta” a tapétára. Így az egész egy végtelenített műtermi faliújság képzetét kelti, nyilván azzal a szándékkal, hogy érzékelhetővé váljék az alkotómunka atmoszférája. A poén azonban nem csattan, a műrendetlenség inkább a néző elveszejtését, mintsem az áttekinthetőséget segíti.

Az ember tragédiája (A szerző fotói)
Az ember tragédiája (A szerző fotói)

Pedig igencsak kigondolt és komolyan vett koncepció mentén szerveződött a Gusztávval kezdődő, hosszú métereket kitöltő animációs anyag, amely fölött három tematikus fejezetcím hangsúlyozza az elviség fontosságát. Elsőként a 68-as hatás, reflexiók a hidegháborús társadalmi helyzetre, odébb a Motívumok a magyar mese és monda világából, végül a Mitológia, univerzalitás olvasható. Így jutunk el a Dargay-Nepp-Jankovics alkotócsoporttól a Magyar népmesék sorozatig és a János vitézig, majd a már említett két nagyszerű, fekete-fehér opuszig. Közben egyre színesebbé válnak a filmkockák, a meg nem valósult Biblia-sorozat elkészült jeleneteinek szivárványossága még a Walt Disney céget is könnyen zavarba hozná.

Az ember tragédiájáról egy önálló, teljes falszakasz szól (a római szín videójelenete itt tekinthető meg - a szerk.). Ennek az óriásprintnek nem az imitált műteremfal az alapja, hanem egy deszkakerítés, amelyre amolyan Pál utcai fiúsan – csak jóval iskolázottabb fegyelemmel – fehér krétával rajzolták fel a vissza és előre vetülő időt jelképező óralapot, amelyen a római számokat filmkockák, továbbá a dráma színeire és az aktuális cselekmény fő irányára utaló kifejezések egészítenek ki, és persze a híressé vált madáchi zárómondatok sem hiányoznak. Itt is működik egy monitor – és még két ponton a falakon korábbi filmeket pörgetve -, én éppen a görög vázafestés figuráit megelevenítő színnél kapcsolódtam be a vetítésbe.

A kiállítás által teljesnek látszik a Jankovics Marcell munkásságát és életútját összegző kép, de mi tagadás, nekem akkor sem lett volna hiányérzetem, ha Kecskeméten kizárólag a sokak által ismert és nagyra tartott rajzfilmrendező pályáját teszik közszemlére.

A kiállítás 2011. július 3-ig látogatható.

Szerző: Ibos Éva
Kiállítás:  Jankovics Marcell 70,  Kurátor:  Iványi-Bitter Brigitta,  Helyszín:  Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központ,  Időpont:  2011. június 15 - július 3.
Megítélt támogatás: 6 000 000 Ft
Támogató: Mozgókép Kollégium
A fesztivál megrendezésére (2011)
További támogatás: 13 000 000 Ft
Támogató: Miniszteri keret
A fesztivál előkészítésére (2011)