Az Alternatívok ég és föld között című beszélgetés előzetesen meghirdetett résztvevői a következők voltak: Márta István (mint moderátor), Máté Gábor, Szabó György, Zsótér Sándor, Erős Balázs, Schilling Árpád és Vidnyánszky Attila. A beszélgetés több szempontból is ígéretesnek tűnt: fontos lett volna, hogy a nyilvánosság előtt vitassák meg mindazt, amit Vidnyánszky Attila gondol a függetlenekről, már csak azért is, mert az ő véleménye később akár befolyásoló erővel is hathat akár a támogatási, akár a besorolási rendszer változásakor. Más szempontból is izgalmasnak ígérkezett az esemény, hiszen a kemény fogalmazás se a debreceni direktortól, se Schilling Árpádtól nem áll távol, ráadásul teljesen mást gondolnak ebben a témában. Csakhogy a délelőtti szakmai beszélgetés felborította az előzetesen eltervezett dramaturgiát. 

A beszélgetés résztvevői: Zsótér Sándor, Csizmadia Tibor, Máté Gábor, Márta István, Erős Balázs és Schilling Árpád

Történt ugyanis, hogy a Mesés férfiak szárnyakkal szakmai vitáján először Anger Zsolt színész-rendező illette kritikával Vidnyánszky munkáját, „rendezői erődemonstrációnak” titulálva azt (elismerve a játszók kivételes teljesítményét), majd Pethő Tibor újságíró vette át a szót, aki úgy vélte, az előadáshoz a magyar közönségnek kevés szellemi csatlakozása van. A teremben tartózkodó Vidnyánszky Attilánál azonban ennél a pontnál elpattant a húr, s széket döntve hagyta el a termet, kocsiba pattant, és távozott is Pécsről. Meglehet, szakmai beszélgetés nem először vált ki heves reakciót alkotói oldalról a POSZT történetében, ám az eset azért különösen sajnálatos, mert a délutáni beszélgetés így elvesztette egyik fontos szereplőjét, ráadásul nem az egyetlent: a Trafót vezető Szabó György lábát törte a közelmúltban, a hírek szerint jelenleg is gyógyul. A két kieső mellett Csizmadia Tibor volt a beugró, igaz, Lengyel Anna dramaturg később szóvá tette, hogy egy nő sincs a résztvevők közt: nem tűnt úgy, mintha a résztvevők közül ez bárkit is zavart volna. 

A jelenlévők közt abban nem volt vita, hogy a független területen komoly problémák mutatkoznak. Persze nehéz is lenne ezt vitatni az elmúlt hetek történései nyomán, amikor kiderült, hogy nemcsak a korábbi, viszonylagos szakmai konszenzus alapján működő kuratóriumot szeletelték fel, de a VI-os kategória támogatási arányait is átcsoportosították a táncosok javára (összefoglaló írásunk a helyzetről itt olvasható – a szerk).

Máté Gábor és Márta István

„Korábban működött egy minőségbiztosítási rendszer: a kuratórium kiállt a nyilvánosság elé, és elmondták az érveiket. Ezt a kuratóriumot leváltották egy táncos lobbi nyomására” – összegzett Erős Balázs. A MU Színház művészeti vezetője szerint azonban a függetlenek gyengülő helyzete azért is káros, mert a területre sokan érkeztek diploma után, a fiatalokat vonzotta ez az innovatív terület. Erős Balázs – Schilling Árpáddal egyetértve – úgy látta, amennyiben kevesebb a pénz a színházak támogatására, akkor azt a jelenlegi rendszerhez képest kell másképp, hatékonyabban elosztani. A szempont is világos: kevesebbet a kőszínházaknak, többet a függetleneknek. Az utóbbiban van perspektíva, az előbbi már egy elavult működési struktúra szerinte. 

Az elosztás újragondolásának ötleténél Márta István például felidézte – a Szikora Jánossal közös – kísérletező színházi múltját, és kijelentette: nekik a ’80-as években eszükbe se jutott pénzt kérni a körömpróbálgatásokért. „Állásban azért kerestünk pénzt, hogy munka után próbálhassunk.” Máté Gábor is másképp közelített a függetlenek helyzetéhez, amelyet lényegében egy színészi túltermelési válságra vezette vissza. (Ti. évek óta már nemcsak Budapesten, de Kaposváron is szerezhető színművész diploma – a szerk.) „Sötéten látom a helyzetet. Nem vagyok biztos benne, hogy van-e egyáltalán megoldás. Egyetemi túltermelés van, miután olyan módon öntötték el az oklevelesek a szakmát, hogy így nem lehet dolgozni. A jövő az, hogy egyre több állástalan színész lesz, hiszen a független vonal is beárnyékolódni látszik. Ez további feszültséget okoz majd a szakmában”. Zsótér Sándor rendező is ehhez a véleményhez csatlakozott: „Mindenhol telítettség van. Kevés a színház, ráadásul a vezetők nem érdeklődnek eléggé a végzősök iránt, így szinte minden a személyes kapcsolatokon múlik.” 

Schilling Árpád

A beszélgetésre Prágából érkező Schilling Árpád a független színházak működését nemcsak azok esztétikai teljesítménye alapján méltatta, de a polgárosodás útját is felfedezte bennük. Szerinte a függetlenek „megpróbálják a saját kezükbe venni saját sorsukat: korszerű polgárok módjára kezdtek el programokat, évadokat felépíteni. Ez nagy felelősséggel is jár. A független terület egy civil próba. Kemény verseny, de ezek a fiatalok átestek rajta.” A Krétakör vezetője megjegyezte: kőszínházban, alkalmazotti viszonyban ezt az utat nem biztos, hogy be lehet járni. „Független szcéna – felkészülő hely. A fiatalok társulatot építenek, ettől megerősödnek, és struktúrában gondolkodni képes emberekké válnak” – fűzte hozzá. Szerinte a független területen nagyobb a mobilitás, azaz jobban lehet mozgatni az előadásokat – ezt a szempontot kellene a kultúrpolitikának is észrevennie -, a rendszer fenntarthatóbb, kevesebből finanszírozható, mint a kőszínházi struktúra. (A témához később hozzászóló Csizmadia Tibor leszögezte: nem érdemes a kőszínházakat a függetlenekkel ilyen aspektusból összevetni, hiszen mindig lesz olyan szempont, amelyikben az egyik győz, a másik veszít.) Schilling szerint azonban azt is el kell dönteni: „akarunk-e valamit kezdeni a harmincas-negyvenes rendező-társulatvezető emberekkel”; azokkal, akik már bizonyítottak, megnézni például azt, „el tudnak-e vezetni akár egy állami intézményt.” 

„Igazad van neked, egy másik országban” – reagált a felvetésre Máté Gábor. Majd folytatta: „Ugyanazokat mondod, mint évekkel ezelőtt. De itt ma arról van szó, hogy a színházakat egyes embereknek osztogatják. Nem azért kapja meg a színházat valaki, mert bizonyított” – vélekedett a budapesti Katona József Színházat február óta dirigáló színész-rendező-tanár.

A beszélgetésen amúgy felvetődtek jövőbe mutató ötletek is, az ugyanis nyilvánvaló, hogy a következő években a függetlenek a jelenlegi állapotoknál sokkal többre és megértőbb támogatói környezetre aligha számíthatnak. Csizmadia Tibor szerint a fiataloknak a bábszínházak felé van az egyik kitörési pontja, hiszen ezen a területen „mutatkozik felvevő piac.” A korábbi egri igazgatót egyébként a kőszínházak egyre inkább a függetlenekre emlékeztetik: a létbizonytalanság már ott is hasonló, azaz „már itt se biztos, hogy a jövő hónapban megkapja a fizetését” a színész. 

Zsótér Sándor és Csizmadia Tibor. Fotó: Tóth László (A képek forrása: POSZT)

Márta István az általa vezetett Új Színházra hivatkozva vetette fel a függetlenek integrálását a kőszínházakba (igaz, tette hozzá, a fővárosban erre elkülönített, amúgy se magas keretösszeg elúszik vagy legalábbis épp elúszóban van). A Paulay Ede utcában ők például három éve játsszák sikeresen a Neptun Brigád Grönholm-módszer című előadását (az előadásról szóló kritikánk itt olvasható – a szerk.). Lengyel Anna dramaturg az uniós támogatások lehetőségére emlékeztetett, de példaként említette a Momentán Társulatot, amely művészi ambíciója mellett, azzal párhuzamosan ki tudott olyan profilt is alakítani, amely a fennmaradáshoz szükséges alapprofitot eredményez.   

A Pécsi Kulturális Központ nagytermében a másfél órás beszélgetés végén még mindig ott lebegtek Márta István nyitó gondolatai. A POSZT-on „nagyon frusztrált a hangulat. A szakmán belüli megosztottság katasztrofális dolgokhoz vezethet.” A kérdés csak az, hogy a feltételes módon mikor lép át az élet.