Csiky Gergely: Prolik / Egri Gárdonyi Színház, POSZT 2011
2011.06.17.

Kölcsönök, körbetartozás, életmódok hitelre. Magyar hétköznapok akkor (Csiky Gergely) és most (Máté Gábor). Meglepően közel, meglepően ismerősen. Valaki pedig odatartja a markát, ha úgy van. És általában úgy van. DERES KORNÉLIA KRITIKÁJA.

Szó volt arról is, hogy az egri Prolik nem tud lejönni a POSZT-ra, a felújítópróbák költségei miatt. A körbetartozás, a pénztelenség, ugye. Amikor az élet tematizálja az előadást. Valahol azért megnyugtató, hogy ez – annyi minden után – mégsem történ(hetet)t meg. Szép volt együtt látni az egri színészeket, így, ebben a felállásban vélhetően utoljára. Erős, összetartó csapat, messziről érződik. Most már persze csak múlt időben. De ahogyan a pozitív, úgy a negatív végkifejlet sem okoz önmagában katarzist. Sem színházon belül, sem azon kívül.

Törőcsik Franciska e.h. és Mészáros Máté
Törőcsik Franciska e.h. és Mészáros Máté

Csiky Gergely A proletárok című darabja Máté Gábor karakteres olvasatában egy szó szerint rohadó világból indul, ahonnan semmi esély a kitörésre, ahonnan nem lehet „felfelé bukni”. A történet elején felmutatott Szederváry Kamilla feat. Mosolygó Menyhért csalás sorozat (pénzkérő levelek írása hamis személyazonossággal) kisebb tréfának tűnik csupán a későbbi kegyetlenkedésekhez képest. Mintha ezek a figurák már annyi megaláztatást viseltek volna el, hogy nem jelent többé számukra kihívást az ún. érdekérvényesítés. Mégis hazárdőrök ők, hiszen bármikor elbukhatnak egy könnyelmű ígéret miatt. A kölcsönökre és szívességekre alapozott életekkel praktikusan csak akkor van a gond, mikor a hitelezők odatartják a markukat, mert abba aztán tenni kell valamit. Pénzt, nevelt lányt, tisztességet, naivitást, szüzességet. Ami éppen kell.

Az előadás térkezelése pontos jelölője a karakterek által kreált atmoszférának, a sötét falak, a szétmálló, koszos bútorok és ruhák, a fekélyektől, vágásoktól csúf arcok mindvégig a színpad előterében mozognak, a hátsó szobákba nem látni be. Ez az előre szorított játék aztán szépen ellenpontozódik az utolsó előtti jelenet lebegő álomszerűségével, amely az éles színkontraszttal (az egyetlen hófehér rész) a lezárt szobák terét nyitja fel, hosszan hátranyúlva a színpadon. Mintha a kisstílű hétköznapok által leszorított valós és/vagy fikciós terek nyílnának így meg. Izgalmas és finom megoldás az is, hogy a Szederváryék fogadószobájába érkező vendégek minduntalan csak felveszik a kabátjaikat, sohasem le. Mintha az a kopárság és a hidegség, amely kívül-belül ott van, átjárta volna az egész helyiséget. Persze valójában a későbbi Zátonyi-ház sem otthonosabb ennél – ahol mindenki inkább levesz valamit, mint fel – épp csak szebben berendezett (a különbség kis hitel és nagy hitel között).

Ötvös András
Ötvös András

Az előadást meghatározó sötétség éppúgy érzékelhető a szereplők szavaiban és gesztusaiban, mint a falak és ruhák látható feketeségében. Vagy mindezek kombinációjában, mint mikor a Zátonyihoz kényszerített Irén – lévén nincs más ruhája – feketében megy férjhez, és az ünneplő társaság inkább látszik temetésre indulni, semmint esküvőre. Ebből a sötétségből tiszta arcával csak Irén ragyog ki (Mészáros Sára helyett a POSZT-on a törékeny szépségű Törőcsik Franciska e.h.), akinek mesés belső világa végül aztán kivetül a színpadra is. És ez az a pont, ahol a rendező erős állítást tesz: a Csiky-darab hepiendje, amikor mindenki megbánja Irén ellen elkövetett bűnét, lázálom csupán, amelyben az egyébként nagyon is életszerű, lecsúszott csalók, kis- és nagypolgári bűnözők groteszk mesefigurákként tűnnek fel: a cselszövő Bankóné  egyfogú gonosz boszorkány, Mosolygó csengő hangú angyali védelmező, a gazdag Timót Pál tájszólásos birkapásztor. Szépen visszaköszön ebben az elemelt jelenetben a Szederváryéknál tartott estély emléke, mikor a Házmester kényszerült lakájként minden érkezőt bejelent. A fehérálmot követő újrasötétedés a társadalmi drámaként emlegetett Csiky-darab igazán reális továbbgondolása: míg Csikynél Mosolygót Irén (talán hálából?) a darab végén atyjának nevezi, Máténál valami egészen más néven kellene hívnia. És mikor Mosolygó nadrág nélkül melléfekszik, a lány tekintete többet beszél a kiszolgáltatottságról, mint az azt megelőző több óra.

Ez a zárás eltávolítja az előadást a magas színvonalú, némiképp abszurd beütésű  népszínházi vonaltól, nagyon is aktuális  (ezért természetesen elhallgatott) problémákat érintve. Mivel ennek az előadásnak az apropóján (is) felmerült a szerzői szándékhoz való hitelesség – hihetetlen módon máig sem elavult – kérdésköre, amely szerint a drámai szövegeben valami előre kódolt jelentést kellene felkutatni, muszáj röviden megemlíteni, hogy számos, nem is annyira új kutatás szerint az olvasás korántsem csupán grafikai jelek dekódolása, hanem nagyon is aktív jelentéskonstruálás, melyben az előzetes tudás és a társadalmi-történeti kontextus fontos szerepet játszik. Egyszerűbben szólva: nincs olyan, hogy szövegbe kódolt jelentés. A kortárs színház egyik érdekességét pedig épp az értelmezés történetiségével való játék adhatja. De aki mindenáron szerzői szándékot akar kutatni, az dolgozzon kortárs drámaírókkal, úgy biztosra mehet.

Kaszás Gergő. Forrás: port.hu
Kaszás Gergő. Fotó: Gál Gábor és Dömölky Dániel (A képek forrása: PORT.hu)

Visszatérve az előadáshoz: a Prolik remek színészcsapatból építkezett. Fekete Gyöngyi vastag szemöldökű, minden lében kanál, férjét gyötrő Tulipánné; Sata Árpád pirospozsgás Tulipán, aki mintha állandóan kínban lenne; Görög László Bankó szerepében a dolgozni nem akaró, de minden tehetős emberben rokonát felismerni vélő férj, mellette Bartsch Kata erőteljes, kiégett Bankóné. Szabó Emília kis szerepben is remekül mutatott, Borcsája a keresetlen és szeretnivaló őszinteség; Schruff Milán hatalmaskodó pénzúr; Vajda Milán bájosan együgyű, örök bocsánatozó Timót Pál, aki sose tudja, hova szabad ülnie, és hova nem; Törőcsik Franciska Irénje finomra hangolt tisztaság. Mészáros Máté Zátonyi Bencéje maga az agresszív számítás, a pénzéhes, kamatra élők mintapéldánya. Ötvös András Darvas Károlyának protekcióról szóló, vádló szavai („hol vannak ajánlataid, pártfogóid?”) áthallatszanak a színházon kívülre is. Bozó Andrea rendkívüli a kezdetben még csak pénzéhes anya szerepében, akit bedarál a lehetőségek és ígéretek láncolata, míg végül kiütközik a katonák között edződött asszony igazi arca. Mosolygó pedig mintha csak impulzusokat keresne, mindegy, milyen áron: Kaszás Gergő unott és rezzenéstelen tekintettel figyeli Szederváryék történetét, hideg jelenléte átható, így válik a végén éppen ő a legkegyetlenebbé.

A fenti színészek közül hét jövőre már nem az egri társulatban játszik. Jó lesz őket felkutatni. A most már régi Eger láncszemeit.

Vö. Ugrai István: A tükör, ami kétszer annyit mutat 
Csáki Judit: Feketében 
Kovács Bálint: Gazemberek 

Író:  Csiky Gergely,  Díszlettervező:  Cziegler Balázs,  Jelmeztervező:  Füzér Anni,  Dramaturg:  Sirokay Bori,  Rendező:  Máté Gábor,  Szereplők:  Bozó Andrea,  Törőcsik Franciska e.h.,  Mészáros Máté,  Kaszás Gergő,  Vajda Milán,  Ötvös András,  Görög László,  Bartsch Kata,  Szabó Emília,  Schruff Milán,  Sata Árpád,  Fekete Györgyi,  Venczel Valentin,  Hüse Csaba