Torsten Buchsteiner: Nordost / Kamra - POSZT 2012
2011.12.04.

Mi lehet drámaibb egy terrortámadásnál? Mi lehet drámaiatlanabb egy túszszedő akció elmesélésénél? KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.

Fullajtár Andrea
Fullajtár Andrea
Szemben velünk apró színházterem, a széksorok mintha csak a Kamra nézőterét folytatva sorakoznának, a vörös huzatú háttámlákon elhagyott retikülök, a székeken egymástól távol három nő ül, mindhárman a terror-szcéna résztvevői; özvegyek, túlélők. Zura, a fiatal özvegy (Pálmai Anna) a csecsen kommandó tagja, amely 2002-ben a moszkvai Dubravka Színházban, a címadó Nordost című musical előadása közben túszul ejt egy színháznyi embert, majd a balsikerű kiszabadítási akció után gyorsan álruhát ölt, és egérutat nyer. Tamara, az orvosnő (Fullajtár Andrea) a sebesülteket ellátó rohamkocsi személyzetéhez tartozik, a színházterembe jutva döbbenten nézheti végig, hogy mi történik kislányával, aki történetesen a terroristák foglya. Férje, mint elbeszéléséből megtudjuk, visszatért ugyan a csecsen háborúból, de megtébolyodott, és öngyilkos lett. Olga (Bodnár Erika) szintén a férjét gyászolja, akit a terroristák öltek meg. Három női életút fut párhuzamosan, három sors kopírozódik egymásra, értelmezi a kacskaringókat, anélkül, hogy szereplőik akcióba lépnének egymással. Érintkeznek, de nem találkoznak. A három sorsképlet azonosulást, részvétet, elutasítást vagy a szolidaritás érzését kínálja a nézőnek. 

Bodnár Erika
Bodnár Erika
A német színész-író, Torsten Buchsteiner feszes dokumentumdrámát írt 2005-ben a világsajtót megjárt, több napig tartó híres moszkvai túszszedő esetről, amelyben, többek között a foglyokat kiszabadítani próbáló katonai kommandó szakszerűtlen eljárása miatt, rengetegen veszítették életüket. A terroristák az orosz csapatok Csecsenföldről való kivonását követelték a túszok életéért cserébe. A szabadító rohamosztag altatógázt vezetett a színházterembe, s a totális fejetlenségben százak megsebesültek és meghaltak: színháziak és civil nézők s a terrorbrigád tagjai közül is igen sokan. Az előadás szereplői jelen idejű történéssorként mondják el, ami velük történt: szinkron módon velük együtt élhetjük át, amit átéltek, megtapasztaltak s gondoltak közben. Az elmondott események szimultán egyidejűségének kétségkívül van drámai ereje, kiváltképp, ha olyan érzékletesen és drámai erővel formálják meg, mint ahogy a Katona József Színház színészei teszik. 

Forgács Péter rendezése megőrzi a dokumentumdarab nyers és keresetlen egyszerűségét, s némi hang- és fényeffektusokat iktatva a produkcióba a három monológ láttató erejét igyekszik kibontani színészeivel. Ám ahogy halad előre a játék, egyre inkább láthatóvá válik, hogy az epikus történetmondásnak is megvannak a maga színpadi korlátjai; a verbális fokozások, elhalkulások-fölerősödések, s a súlyos csendek ellenére a matéria alapvetően drámaiatlan marad: a cselekvéseket semmi nem pótolhatja. (Amiből most csak jelzésszerű mozzanatok maradnak, a cigarettára gyújtástól kezdve a fölállásig és leülésig.) S persze kiütköznek Buchsteiner művének dramaturgiai-szerkezeti fogyatékosságai is, azon túl, hogy az opusz nem túlságosan mély és reflektált tartalmakat foglal drámai keretbe. A történések (pontosabban az elmesélt események) logikája mindenesetre elég hamar átlátható. 

Fullajtár Andrea, Bodnár Erika és Pálmai Anna. Fotók: Puskel Zsolt (A képek forrása: PORT.hu)
Fullajtár Andrea, Bodnár Erika és Pálmai Anna. Fotó: Puskel Zsolt - PORT.hu
Hogy a kamrabeli előadás mégsem lesz érdektelen és unalmas, az elsősorban három, a maga nemében hibátlanul fölépített színészi alakformálásnak köszönhető: a játszók személyiségének ereje, jelenlétük súlya átlibbenti a játékot a holtpontokon, s oda is sűrű pillanatokat képes varázsolni, ahol egyébként csak terjengős epikus történetmeséléssel szembesülnénk. Pálmai Anna arcát kapucniba burkoló Zuraként egyszerre képes megjeleníteni egy fiatal terroristanő fanatikus kegyetlenségét, elszánt révületét, valamint zsigeri halálfélelmét az öngyilkos akció közepette. Ahogy látszólag szenvtelenül sorolja, hogy mikor, mit, hogyan és milyen parancsra cselekszik, ahogy roppant ridegséggel és önfegyelmező érzelemmentességgel mutatja be a vallási fanatizmus működését, az valóságos lélektani jellemtanulmány. Fullajtár Andrea, lefojtott tragédiák színjátékos-specialistája hihetetlenül lazán és mégis feszesen, plasztikusan formálja meg a véres akciódrámát empatikusan követő és átélő, s a lányáért aggódó özvegy anya fájdalmát. Feszült és könnyed, játékos és higgadt, hisztérikus és mégis nyugodt: ahogy az öngyújtóját pörgeti, ahogy idegesen a füstöt fújja, ahogy az arcát a tenyerébe temeti, néma zokogás és jeges rémület meg higgadt figyelem között ingadozva, az az aprólékos jellemábrázolás és szuggesztivitás példázata. Bodnár Erika Olgája nemcsak a sokat szenvedett és tapasztalt, de a sorozatos tragédiákon megedződött, s a személyiségét őrző asszony rezignációját adja érzékenyen. 

A Nordost egymásba is indázó monológjai úgy hangzanak föl, mint egy kamaramű szólamai: a külön-külön is önálló életet élő hangok együttese adja ki a színmű összhangzatát. Török Tamara jól mondható s az élőbeszéd fordulatait őrző fordítása eleven nyelvi hátteret teremt a játékhoz. Füzér Anni színpadképéből a gazdátlanul hátrahagyott, elárvult színes női táskák látványa bizonyul legmaradandóbbnak.
 
Szerző:  Torsten Buchsteiner,  Cím:  Nordost,  Fordította:  Török Tamara,  Díszlet, jelmez:  Füzér Anni,  Dramaturg:  Török Tamara,  Rendező:  Forgács Péter,  Szereplők:  Pálmai Anna,  Fullajtár Andrea,  Bodnár Erika,  Megjegyzés:  az NKA által nem támogatott