Mundruczó Kornél – Bíró Yvette: Nehéz istennek lenni / Trafó
2011.05.31.

Mivel több nemzetközi fesztiváltól eltérően Budapesten a város szélén játssza Mundruczó Kornél alkalmi társulata az előadást, a Trafótól emeletes városnéző busszal érkezünk a helyszínre, ahol már várnak bennünket a kamionok, bennük a lányok. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.

A méretes csarnokban kialakított térben helyet foglaló néző éppúgy megfigyelőként, a beavatkozástól - ha nem is felettesei, de a színházi konvenciók által -  eltiltott megfigyelőként szemléli a mind szörnyűbb eseményeket, mint Rumata, a földönkívüli. Ő egyébként Arkagyij és Borisz Sztrugackij azonos című kisregényének főszereplője; igaz, ott földlakó, aki egy távoli bolygón kerül hasonló pozícióba. Ám az alapdilemma így is, úgy is ugyanaz, pontosabban ugyanott feszül: a be nem avatkozás parancsának tarthatatlansága és a beavatkozás csaknem bizonyos sikertelensége közt. 

Mundruczó Kornél és alkotótársa, Bíró Yvette a regény alapkérdését úgy emelik át az előadásba, hogy magát a megfigyelés tárgyát, vagyis a cselekményt alapvetően megváltoztatják, s az ontologikus dilemma mellé aktuális társadalmi problémák kerülnek. A totalitárius rendszerek hátborzongató működését modellező „fiktív középkori” történet (ha úgy tetszik, fantasy) helyét a kőkemény valóság foglalja el: a leánykereskedelem, a prostitúció, a pornó világa, kurvából lett, „lányairól” gondoskodó madame-mal, álcaként használt varróműhellyel, orvosi vizsgálattal és húsra éhes kuncsaftokkal. 

Az a világ, melynek létezéséről valamennyien tudunk, de amelyről igyekszünk tudomást sem venni. Vagy úgy, hogy marginális problémaként könyveljük el, vagy úgy, hogy természetes rosszként gondolunk rá, esetleg úgy, hogy eufemisztikus jelzőkkel lila ködbe burkoljuk. Pedig örömlányok nemigen léteznek; önálló akaratukat fokozatosan elvesztő, kiszolgáltatott prostituáltak annál inkább. Erről szól kertelés nélkül az előadás, mely kétségkívül nem az „ipar” csúcsát, a luxusprostik világát, de nem is a poklok poklát, a fogva tartott, fizikailag is folyamatosan inzultált, életveszélynek kitett lányok sorsát mutatja be. Hanem a köznapi prostitúció talán legközönségesebb formáját, azt, amelyben a lányok az egzisztenciális nyomorból kitörést keresve sodródnak egyre reménytelenebb, kiszolgáltatottabb helyzetbe, csupa „jót akaró” strici, madame, kliens hathatós közreműködésével. 

Láng Annamária
Láng Annamária
Más kérdés, hogy egy unikális - de szintén aktuális társadalmi problémához tapadó - cselekményszáltól megváltozik a dolgok menete: az egyik kuncsaft, Varjassy Károly ugyanis nem funkcionálisan óhajtja használni a lányokat, hanem egy bosszúhadművelet eszközeként: demonstrálni és az internet segítségével a világ előtt bizonyítani kívánja édesapja, egy jelenlegi EP-képviselő gazságait. A kedves papa annak idején megerőszakolta és teherbe ejtette Károly nővérét, aki belehalt a szülésbe. A fiú intézetbe került, ám most sikerült megtalálni - ő a bosszú egyik eszköze, a másik pedig a kurvák felhasználásával készülő brutális és leleplező film. Ám a félőrült, bosszúállóként és filmesként is dilettáns Varjassy kezéből kicsúszik az irányítás: az egyik lány meghal, a másik életveszélyes égési sérüléseket szenved, s a harmadik lány megmentésének vágya végleg eldönti Rumata dilemmáját.

E dilemmát az előadás több értelemben és több irányban is kiterjeszti. Merthogy többen is istent próbálnak játszani: legfőképp Varjassy, de - ha nem is tudatosan - a lányok életével, sorsával sáfárkodó Madame, Váradi Annamária is. Az ő státusát, a stricikét, a jogaikkal visszaélő képviselőkét és társaikét pedig éppen az a társadalmi mentalitás biztosítja, mely mindennapos rutinnal szemléli az útszéli kamionokat, az emberkereskedelmet, az őrültek tombolását vagy éppen a politikai-gazdasági korrupciót. E rutin nem az erkölcsi megítélés hiányát jelenti, hanem a passzivitást, a problémák megváltoztathatatlanságának kényelmes hitét. És e szempontból már szinte mindegy is, hogy Rumata valóban földönkívüli vagy csupán az egészbe belekeveredett orvos; a pozíciója a lényeges, mely gyakorlatilag megegyezik napjaink átlagemberének pozíciójával. 

Wéber Kata és Kiss Diána Magdolna
Wéber Kata és Kiss Diána Magdolna
S ha nem volna egyértelmű, hogy a földönkívüli bennünket (is) képvisel, Mundruczó több gesztussal is kiterjeszti a nézőkre e pozíciót és a központi dilemmát. A legegyértelműbben nyilvánvalóan akkor, amikor Rumata azzal a kéréssel fordul a nézőkhöz, hogy álljanak Emőke helyére - megmentve így a lányt. Nincs vállalkozó, még a kérés is abszurdnak tűnik szemünkben – persze, ha volna is önfeláldozásra hajlamos néző, a színházi konvenció nyilvánvalóan visszatartaná a jelentkezéstől. Ám a társadalmi konvenciók e ponton éppúgy működnek, mint a színházi konvenciók; amíg nem jelentkezik egy bátor és/vagy pimasz néző, nincs veszélyben a színházi előadás menete, s amíg nem aktivizálja magát egy bátor és/vagy őrült kívülálló (akár a biztos távlati kudarc tudatában is), addig nincs veszélyben a társadalmi status quo. 

De a színházi szituációnak nemcsak ebből a szempontból van jelentősége az előadás folyamatában; Mundruczó Kornél rendezése minduntalan figyelmeztet arra, hol vagyunk. Teátrális elemekkel, játékos ötletekkel van tele az előadás, s noha a rendező sokkoló, felkavaró jelenetek sorát teremti meg, az erőszak, a meztelenség, a brutalitás látványát ellensúlyozza az alkalmazott nyelv teatralitása. Varjassy brutális videójeleneteiben (ezeket „csak” a vásznon látjuk) látványosan kenik a vér helyett a ketchupot a lányok testére, a szadista Omár és Zita párbeszéde egy pornó casting paródiája, a szereplők időnként dalra fakadnak, s a slágereket még a halott is vígan énekli. És (ha nem is tartozik eredetileg az alkotói koncepcióba) még az utasait eredeti útvonalától meglehetősen eltérő helyszínre szállító piros turistabusz is a teátrális kikacsintás részévé válik. A kikacsintás nem is jó szó, hiszen a színházi szituáció hangsúlyozása nem játék csupán, hanem stilárisan, sőt a társadalmi szituációval párhuzamba állítva gondolatilag is meghatározza az előadást.

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból. Fotó: Puskel Zsolt - PORT.hu
Ezt a gazdag, összetett színházi nyelvet, melynek a provokatív naturalizmus éppúgy része, mint a virtuóz stilizálás, hibátlanul beszéli a válogatott színészcsapat, akik közül jó néhányan Mundruczó állandó vagy legalábbis gyakori alkotótársai közé tartoznak. Precízen megteremtett figurák láthatóak a kisebb szerepekben is: Szemenyei János mit sem sejtő, ártatlan, de mindent természetesként elfogadó lényként játssza a bosszú eszközéül kiszemelt fiút, Derzsi János érző lelkű cinkost láttat a sofőrben, Bánki Gergely pedig rémítő képet ad Varjassy kezdetben normalitást képviselő segítőjéről, aki mind jobban belemelegszik a perverz játékokba. Katona László szadista Omárja paródiába hajlik ugyan, de emblematikusan mutatja az iparág morális szintjét. 

A kurvákat játszó színésznők kevés eszközzel is szemléletesen teremtik meg szerepük hátterének nyomasztó körvonalait: Kiss Diána Magdolna a szituációt kezdetben élvező, veszélyérzetét kikapcsoló, majd kiszolgáltatottságára rádöbbenő Zitáét, Wéber Kata a gyermeke miatt mindent vállaló, erkölcsi érzékét elfelejtő, rutinos Andiét, Tóth Orsolya pedig a fiatal kora ellenére már sok mindenen keresztül ment, látszólag tisztának megmaradt, ám mélyen megkeseredett Emőkéét. Nagy Zsolt a háttérben is igen erőteljesen van jelen Rumataként, s pontosan érzékelteti azt a folyamatot, melynek során a morális felháborodás és a szeretet elsöpri a kötelességtudatot és a józan megfontolást. Rába Roland az elvakult, embertelen forradalmár, a fantaszta idealista és az elborult elméjű fanatikus vonásaiból egyéni hangon és igen szuggesztíven építi fel Varjassy egyszerre nevetséges és félelmetes figuráját. Láng Annamária pedig az aljasságát képmutatásba csomagoló, reflektálatlanul embertelen, de a többiekhez hasonlóan végtelenül magányos, a csöppnyi szeretetért is kétségbeesetten küzdő Annamáriaként erőteljes.

Rumata „nagytakarítása” után hullahegyek maradnak a kamionok körül. A bosszú más oldalról teszi fel a címadó kérdést, és többjelentésű marad a zárásként vetített kép is, melyen Rumatát egy folyón ringó csónakban látjuk viszont (s amely akár a Deltának egy képsora is lehetne). Van min gondolkodnunk, míg odasétálunk a piros buszokhoz.
 
Cím:  Nehéz Istennek lenni,  Szerző:  Mundruczó Kornél, Bíró Yvette,  Rendező:  Mundruczó Kornél,  Díszlet, jelmez:  Ágh Márton,  Dramaturg:  Zabezsinszkij Éva,  Zene:  Szemenyei János,  Világítás:  Éltető András,  Hang, videó:  Belényesi Zoltán,  Szereplők:  Láng Annamária,  Wéber Kata,  Kiss Diána Magdolna,  Tóth Orsolya,  Rába Roland,  Bánki Gergely,  Katona László,  Derzsi János,  Szemenyei János,  Nagy Zsolt,  Megjegyzés:  az NKA által nem támogatott