Kicsik és nagyok: függetlenek kontra állami táncszínházak
2011.05.25.

Nem csak a színházi és táncszakmát ugrasztotta egymásnak a VI. kategória új finanszírozási modellje, de a táncos szcénán belül is nőtt a feszültség a függetlenek és az állami/önkormányzati fenntartású társulatok között. KRÁLL CSABA RIPORTJA.

Bár a Magyar Táncművészek Szövetsége (MTSZ) május 17-i sajtónyilatkozatával a maga részéről lezártnak tekintette a VI. kategória működési pályázati kiírása nyomán fellángolt vitát, nem csitul a vihar a függetlenek házatáján. A szövetség elnöksége ugyanis üdvözölte a pénzelosztás belső arányának megváltoztatását (emlékeztetőül: míg tavaly az össztámogatás 28,5 százaléka, addig az idén már 35 százaléka jut a táncművészeti társulatoknak), elfogadta a közös tánc és színházi kuratórium szétválasztását, valamint egyetértett az új kuratórium felállításával is, amit az ügyben hátrányosan érintett színházi oldal úgy értékelt, hogy az MTSZ felrúgta a független színházi és táncszakma közötti konszenzust, és helyeselte a jelenlegi, sok szempontból szakszerűtlen, rögtönzésre és egyéni érdekérvényesítésre hajló kultúrpolitika módszereit. 

B
Bozsik Yvette Társulat: Halál és a lányka
Különös színezetet ad a dolognak, hogy a fenti nyilatkozatot már az MTSZ új elnöksége adta ki. A szervezet, nem lévén babonás, május 13-án, pénteken tartotta tisztújító közgyűlését, ahol a – Mihályi Gábor elnök javaslatára – hét tagúra szűkült elnökségből sorra kipotyogtak a függetlenek (Goda Gábor, Szögi Csaba, Fenyves Márk), feltehetően azért, mert a nagy társulatok vezetői (Mihályi Gábor, Kis János, Pataki András, Vincze Balázs, Bozsik Yvette) sikeresen összezártak. Így fordulhatott elő, hogy a többségében kortárs társulatokat tömörítő szervezetben egy szakmailag részben ellenérdekelt elnökség hallathatta hangját a függetleneket érintő kérdésről.

Kontra itt, kontra ott

„A nyilatkozat tartalma és hangvétele egyértelműsíti, hogy a Magyar Táncművészek Szövetsége a nagy együttesek érdekképviseleti fórumaként frontális támadást nyitott a még meglévő források minél teljesebb kisajátításáért” – kommentálta a kialakult helyzetet Gáspár Máté színházi menedzser, volt kurátor. Hudi László, a Független Színházak Szövetségének elnöke a közlemény hiányosságaira hívta fel a figyelmet: „A Táncszövetség nem válaszolt a kérdéseinkre, azt kérdeztük ugyanis, hogy jártak-e a minisztériumban, akár hivatalosan, akár magánemberként az elnökségből, és ott miről volt szó.” Ugyanez után érdeklődött Goda Gábor, az Artus művészeti vezetője is, aki – akkor még MTSZ elnökségi tagként – az elnökséghez címzett levelében név szerint szólította meg Juronics Tamást, Markó Ivánt, Román Sándort, Bozsik Yvette-et és Fodor Antalt. „A független színházak és tánctársulatok felháborodása teljesen jogos. A színházak dühe az egész táncszakma ellen fordult, ami érthető, de tudniuk kell, hogy csupán néhány személy egyéni akciójáról van szó. Minden döntés, és az abból keletkezett feszültség az ajtók mögötti, személyes tárgyalások és elhallgatások műve” – írta Goda, aki a szövetség tisztújító közgyűlésén, de még a szavazási procedúra megkezdése előtt szeretett volna választ kapni az általa feltett kérdésekre, a jelenlévők azonban leszavazták az indítványát (őt pedig kiszavazták az elnökségből).  

A közlemény a szövetségen belül másoknál is heves érzelmeket váltott ki. „Ez pontosan egy olyan nyilatkozat, amit mérlegelni kell, mert egyértelmű üzenetet tartalmaz a független táncosoknak, sőt az egész területnek, és még véletlenül sem szeretném félreértelmezni” – vélekedett Szögi Csaba, volt elnökségi tag, a Közép-Európa Táncszínház (KET) vezetője. Úgy tűnik, közleményük tartalmával és stílusával ezúttal saját magát hozta kellemetlen helyzetbe a táncszervezet. „Az MTSZ nem egységes, homogén szervezet, maga az elnökség sem az, a nyilatkozat kompromisszum eredménye” – reagált Mihályi Gábor, a régi-új elnök, majd ismételten megerősítette: „A Táncszövetség a közelmúltban semmilyen hivatalos formában, sem levélben, sem szóban nem tárgyalt az államtitkársággal a függetlenek ügyéről.” Adódik az újabb kérdés: és nem hivatalosan? 

Minisztériumi egyeztetés: miért csak velük?

Magyar
Magyar Állami Népi Együttes: A földön apám fia...
Egy, a Revizor tudomására jutott minisztériumi megbeszélésen Mihályi Gábor nem táncszövetségi elnökként, hanem az Előadó-művészeti Tanács (EMT) tánc szekciójának tagjaként volt jelen Hágai Katalin társaságában. A találkozóra Pataki András (Szegedi Kortárs Balett), Bozsik Yvette illetve Vona Tibor és Román Sándor (ExperiDance) kapott meghívást, a vendéglátó Hammerstein Judit államtitkár helyettes és Elekes Botond kabinetfőnök volt. „Nem nagyon értettem, hogy mi volt ennek a beszélgetésnek az oka – mondta Mihályi –, ha valamit mégis megértettem, az az volt, hogy minisztériumi oldalról kérdőre vontak, hogy EMT-tagként miért nem védtem jobban a táncos érdekeket tavasszal a minisztériumi előterjesztés véleményezésekor.” 

Ebben az anyagban Mihályi szerint már szerepeltek a kiemelt társulatok, többek között az ExperiDance, de még nem volt benne a Markó Iván vezette Fesztivál Balett. Az előadó-művészeti tanács később egyértelművé tette, hogy nem támogatja a kiemelt társulati státuszt, ennek ellenére szerepelt a május 6-i kiírásban a nyolc társulat: az Artus, a Bozsik Yvette Társulat, az ExperiDance, a Magyar Fesztivál Balett, a Forte, a Frenák Pál Társulat, a Közép-Európa Táncszínház és a Szegedi Kortárs Balett. Kérdésünkre, hogy mi hangzott még el a megbeszélésen, Mihályi azt válaszolta: „Nem szívesen adnék ki neveket, de bizonyos együttesvezető megfogalmazott egy horribilis összeget, amit ha nem kap meg, nem tud működni a következő év január elsejétől, mire a minisztérium jelenlévő képviselője nagyon tisztességesen azt felelte, hogy egyetlen ember sincs a minisztériumban, aki egy ilyen összegre bólintana.” Megkérdeztük a többi résztvevőt is: Bozsik Yvette menedzserén keresztül üzent, hogy nem kíván nyilatkozni, Pataki András ellenben készségesen állt rendelkezésünkre: „Volt egy jelzés, hogy valószínűleg a tánchoz plusz pénzeket fognak tenni, és azt kérdezték, hogy legyen-e kiemelt kategória vagy sem. Az én álláspontom az volt, hogy ne legyen kiemelt kategória, mert nem szeretnénk, ha a független területen belül ez feszültséget okozna. Azt mondtam, hogy a pályázat tartalmi része határozza meg, hogy ki mekkora támogatásban részesül.” 

Hárman a prés alatt

Frenák
Frenák Pál Társulat: Seven
Az eredetileg is ebbe, a VI. kategóriába tartozó társulatok véleménye megoszlik a kiemelt státuszról, viszont mindannyian értetlenül állnak a válogatási szempontok előtt. Gyors körkérdést intézve a társulatokhoz, a válaszokból kiderült, hogy az Artus és a Közép-Európa Táncszínház, bár ezen előterjesztés kedvezményezettjei, nem értenek egyet a kiemeléssel; Bozsikék nem válaszoltak; Horváth Csaba, a Forte Társulat vezetője egyetért ugyan, de sérelmezi, hogy a kiválasztás nem minőségi alapon történt. Hasonlókan fogalmazott Frenák Pál is, aki a napokban ecsetelte a problémát Hammerstein Juditnak egy személyes találkozón: „Én már tíz éve igénylem, hogy kiemeljenek, ez egy dolog, de a probléma most nem Frenák Pálról szól, hanem arról, hogy mennyire áll ki egy művészi szféra, a tánc és a színházi közösen a maga igazáért. Felül kellene vizsgálni a politikának, hogy kik azok a művészek, akik minőséget képviselnek. Miért kavarunk mindent össze? Én megértem, hogy mindennek van létjogosultsága, de én sem látom tisztán, hogy az ExperiDance mit keres a kiemeltek között. Valami rendszerprobléma van, amit egy kerekasztal mellett kellene tisztázni. Egységes fellépésre lenne szükség, és mindenkinek, az egész szakmának, Bozsik Yvette-től Goda Gáborig részt kéne venni benne józanul. Álljon össze a táncos és színházi képviselet, beszéljék meg a kialakult helyzetet, menjenek be a minisztériumba és tárgyaljanak közösen. Úgy látom, a jelenlegi kulturális kormányzat nincs jól informálva bizonyos társulatokról, ennek tudom be ezeket a tévedéseket.” 

Frenák Pál felvetése azért sem megkerülhető, mert a független kategórián belüli zavarokért, s végső soron a pénzelosztási arány felborulásáért is, elsősorban az „ideiglenesen itt állomásozó” táncegyüttesek tehetnek: vagy azért, mert eredetileg a III. kategóriában lenne a helyük (Magyar Fesztivál Balett, Szegedi Kortárs Balett), vagy azért, mert váratlanul bepályáztak és egyből a kiemeltek közé kerültek (ExperiDance), bár nem tudnak megfelelni a törvény bevezetőjében szereplő, „az előadó-művészetben jelentkező újító törekvések támogatásáról” szóló kritériumnak. Hiszen ha komolyan vesszük a kiírásban szereplő „szakmai javaslattevő bizottság” ajánlását, miszerint „a kiemelt társulatok nyerhetnek kiemelt – 20 millió vagy annál nagyobb – támogatási összeget” (felhívnám a figyelmet a szöveg ellentmondására: a feltételes mód után ugyanis fix minimum összeg szerepel!), akkor ez a három társulat, mondjuk fejenkénti harminc millió forintos támogatással, már el is vitte a teljes kortárs tánc szcénára fordítandó éves költségvetési keret közel harmadát! A kiírásban hivatkozott szakmai bizottság kilétével kapcsolatban a NEFMI illetékesétől azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az a felkért kuratóriummal azonos, aki a „beérkező pályázatokat fogja értékelni és tesz javaslatot a támogatási döntésre”, azaz a kiemelésekről a minisztérium döntött, az alapján, hogy a „felsorolt nyolc együttes az államháztartás különböző alrendszereiből, pályázati úton az elmúlt években kiemelt mértékű támogatásban részesült.”

Hymn
Közép-Európa Táncszínház: Forte (Hymn)
„Kialakult egy olyan helyzet, hogy a függetlenek területére beszorult három olyan társulat, amelynek statisztikailag vagy regisztráció szerint nem itt kéne lenniük. Nekik sem jó, hogy itt vannak, nekünk meg pláne nem jó, s ez nagyon komoly feszültséget okoz. Mi jeleztük ezt és azt is, hogy nem itt kellene megoldani a problémáikat, de a Táncszövetség kiállt amellett, hogyha már itt vannak, akkor idetartoznak. A szövetség úgy érezte, hogy most a nagy együtteseket kell képviselnie, és az ő irányukba kell összezárni” – összegezte a tényállást Szögi Csaba. Hudi a másik oldalról közelítette meg a kérdést: „A jelen pillanatban a független szcénát két személy képviseli a Táncszövetség elnökségében, ha ezt képviseletnek lehet nevezni, mégpedig Bozsik Yvette és Pataki András. Ez jól mutatja, hogy milyen koncepció mentén próbál működni a Táncszövetség.”

Mihályi Gábor új tánckurátorként az előterjesztésben szereplő „nyerhetnek” szóba szeretne kapaszkodni, mert számára sem egyértelmű, hogy a kiemelt együttesek ugyanolyan művészi színvonalat képviselnek. Mihályi amúgy sincs könnyű helyzetben: EMT tagként tavasszal még kritizálta azt az előterjesztést, amit most, táncszövetségi elnökként üdvözölt. Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy a kurátorsággal még tovább fog bonyolódni a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetőjének élete: s ha, felteszem, a Táncszövetségben a szervezetbe most újra felvételt nyert ExperiDance-vezető, Román Sándor hozzáfordul érdekképviseletért, igazán főhet a feje, hogy melyik szakmai énjére hallgat és dönt majd bizonyos helyzetekben. 

Mihályi újraválasztott táncszövetségi elnökként mindenesetre kilátásba helyezte: „Javaslattétellel kell előállnunk, hogy ez a helyzet jövőre már ne forduljon elő, a független, alternatív területet igenis mentesíteni kell ettől a sokkhelyzettől.” Ami kétségkívül nemes program, hiszen az egyeztetés alatt álló új előadó-művészeti törvény csak 2013. január 1-jétől lép érvénybe, de érthetetlen, hogy erre miért csak most jöttek rá a Táncszövetségben. Az új tánckurátorokkal (Mihályi Gábor, Kis János) egyébként ugyanazok az ellenérvek fogalmazódnak meg, mint ami a szövetséggel: nagy együttesek vezetői döntenek a kicsik a felett.

Se szex, se politika

Sakk
Gyulai Várszínház - Forte Társulat: Sakk-játék (Forrás: Gyulai Várszínház)
Román Sándor úgy véli, hogy a tavalyi VI. kategória „más logika alapján épült fel”, mint a mostani. „Ebbe a logikába én is beleférek, minden tekintetben. Ha azon az alapon emeltek ki bennünket, hogy mennyi az előadásszám, mennyi a néző, akkor azt mondom, hogy itt a helyünk.” Az ExperiDance 5 + 5 évre nyerte el a XIII. kerületi önkormányzat 3,5 milliárdos beruházása, az idén április közepén átadott, legmodernebb színháztechnikával felszerelt, multifunkcionális RAM Colosseum üzemeltetési jogát, ahol nemcsak a társulat repertoárdarabjait játsszák, hanem rendezvényeket és más, közönségvonzó előadásokat is befogadnak. 

„Ebben a színházban az egyetlen kötelező dolog, mint azt hiszem, minden színházban, hogy ne legyen benne szex és politika. A színháznak ugyanis az a célja, hogy alapvetően a múlt, a jelen, vagy esetleg a jövő hétköznapi valóságát nem hétköznapi nyelven közvetítse.” Felvetésünkre, hogy példa nélküli, hogy ilyen ínséges időkben ilyen nagyságrendű projekt szülessen és arra szinte azonnal megtalálják a megfelelő üzemeltetőt, ami azt mutatja, hogy ügyesen tudja mozgatni a politikai kapcsolatait, Román így válaszolt: „Én nem politizálok. Független vagyok. A színházat pályázati úton nyertük el. A kiírás szerint ezt a helyet egy olyan vezető kultúrával foglalkozó csapatnak kellett megpályáznia, amely már régóta létezik, van struktúrája, van előadásszáma, van nézőszáma, s mi meg tudtunk felelni ezeknek az igényeknek.” 

Románnak régóta példaképe az építész Vadász György, a RAM Colosseum tervezője – „…emberileg és szakmailag sok mindenben egyetértünk, a világlátásunk is nagyon hasonló” –; Vadász kérte őt, hogyha ideje engedi, nézzen rá a tervekre, és mondjon véleményt róla, mint színházi szakember, később szintén ő bátorította Románt, hogy pályázzon: „figyelj, ezt meg fogják hirdetni, nincs kedved megpályázni?” De volt – így három pályázó közül az ExperiDance társulaté lett az üzemeltetési jog, ettől kezdve pedig végig beleszólhattak az épület belső kialakításába. Román a RAM Colosseum megnyitásakor azt nyilatkozta a Pesti Műsornak: „Az együttesünk tíz év alatt bebizonyította, hogy képes önfenntartó lenni. Más színházakkal ellentétben mi nem állami támogatásból tartjuk fenn magunkat.” Kérdésünkre, hogy ez hogyan lehetséges, amikor 2008-ban, 2009-ben és 2010-ben évi 80 millió forintot kaptak a miniszteri különkeretből, azt válaszolta Román, hogy csak az egyik évben kapták meg a támogatást, a többiben nem, mert Hiller István akkori kultuszminiszter a válságra hivatkozva módosította a szerződésüket. „Más színháznak van tervezhető állami költségvetése, nekünk nincs. De most már jogilag mi is pályázhatunk, mert független társulat vagyunk. Abban a pillanatban, ha azt mondom, hogy készítek egy Bartók-estet, azt nem fogom tudni olyan előadásszámban eladni, mint a többi darabomat, azaz máris nem tudok önfenntartó lenni. Nem lehet megfogni a kezemet, hogy ne csináljak kultúrát, ha kultúrát akarok csinálni. Én is művész vagyok, akinek vannak álmai, amelyeket szeretne megvalósítani. Akkor én ebből ki legyek zárva? Vannak elképzeléseim, melyek természetesen nem lehetnek majd rentábilisak, de építeni kell a jövőt, hiszen nem lehet a művészetet lehaknizni.” 

Ki itt belépsz

Expe
ExperiDance: Boldogság. Fotó: Dusa Gábor (A képek forrása: Nemzeti Táncszínház)
Román Sándor mindeközben az érdekvédelemre is odafigyel: 2008-ban több társulattal karöltve (Magyar Nemzeti Balett, Egerházi Attila társulata, Magyar Táncművészeti Főiskola, Madách Színház Tánckara stb.) azért hagyta el viharos gyorsasággal a Táncszövetséget, mert az – szerintük – „felhígult” a ’kortársak’ belépésével – most viszont visszavételét kérte a szervezetbe. „Azt gondoltam, hogy a Keveházi Gábor vezette fórum eredményesebb lesz, de jelen pillanatban nem funkcionál. Az embernek azonban folyamatosan állást kell foglalni, amire ez a szövetség lehetőséget nyújt. Mert csak akkor lesz itt jó világ, ha megtaláljuk azokat a metszéspontokat, ahol erősíteni tudjuk egymást, nem pedig kioltani. A Táncszövetség egy olyan fórum, ahol elindulhat a párbeszéd.”

Nos, a független táncosok ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalják, és úgy érzik, hogy hirtelen bizonytalanná vált körülöttük minden. A független színházi blokk ferde szemmel néz rájuk, mégha nem is közvetlenül ők okozták a VI. kategórián belüli feszültséget, míg a Táncszövetségen belül marginalizálódtak, képviselőik kikerültek a vezetésből. „Erről nagyon hamar le kell ülni egyeztetni a kortárs táncosoknak, meg kell nézni, mi lehet a legjobb megoldás. Jelenleg mindenki gondolkodik. Többféle variáció is felmerült: megerősödni a Táncszövetségen belül, megerősödni a Független Színházak Szövetségén belül, vagy mind a kettőből kilépve új, önálló szervezetet alapítani. Én egyik mellett sem teszem le jelenleg a voksomat. De egy biztos, hogy csak az összefogás segíthet” – vonta le a konklúziót Szögi Csaba. 

A Táncszövetség minden valószínűség szerint örömest elengedné őket.
 
 
A cikkhez a képeket a hazai kortárs tánctársulatok Nemzeti Táncszínházban bemutatott és/vagy játszott előadásaiból válogattuk. A fotókat - a Forte Társulat előadását leszámítva - Dusa Gábor készítette - a szerk.
Szerző: Králl Csaba