A műelemző közösség – irodalomtörténészek, egyetemi oktatók, középiskolai tanárok, a társtudományok művelői, diákok, a magyar költészet külföldi barátai – nem hétköznapi ajándékot is vittek az Ady-múzeumnak. Egy benzinmotoros fűkaszát. Arra ugyanis már nincs munkaerő, hogy hagyományos módon levágják a gyorsan felburjánzó füvet a kertben, ahol a két épület közé az 1977-ben állított Ady-szobor ékelődik. Váratlan ötlettel a konferencia résztvevői a fűnyíró gép embermagasságú sárga dobozát valamennyien ellátták kézjegyükkel. Nem mintha e göngyöleg ereklyeként versenyezhetne a kiállított tárgyakkal, dokumentumokkal. De a szokatlan „emlékkönyv” egy ideig mégis tanúskodik a negyven-ötven ember ottjártáról, tiszteletét némi gyakorlatiassággal ötvöző segíteni akarásáról.
 Ady Endre |
Érmindszenten a szakmai célpont azonban nem a szülőház, hanem a templom volt. Amelyben 1877-ben Ady Endrét megkeresztelték, s amelybe hazautazásai alkalmával el-elment, valószínűleg többször, mint ahogy egyszer-egyszer írta. Május 7-e hidegrekordot hozó napján a tanácskozók a templom hűvös, méltóságos falai között folytatták Nagykárolyban előző nap megkezdett munkájukat, a hely szellemétől áthatva (utóbb azonban a tenyérnyi, befűtött parókiára húzódva). A munka, a szólító feladat pedig nem más volt, mint A 12 legszebb magyar vers sorozat nyolcadik állomása. A 2007 őszén Koltón a Szeptember végén elemzésével, Petőfire emlékezve kezdett, majd 2013 tavaszán Weöres Sándor Valse triste-jének csöngei, szombathelyi megbeszélésével befejezendő projekt évekkel ezelőtt Fűzfa Balázs és Végh Balázs Béla irodalomtörténészek fejéből pattant ki. (Az Ady-zarándoklaton is ők voltak a társaság „segítő szentjei”, akiknek szervezőkészségéből, leleményéből arra is tellett, hogy egyik késő este kétlovas kocsira ültessék a meghívottakat.) A http://www.12legszebbvers.hu/ segít tájékozódni a célkitűzésekről, tudományos és pedagógiai elképzelésekről, az élőszóban elhangzó anyag kötetekbe rendezéséről.
Közel ötven előadásra került sor három feszes tempójú nap délelőtti és délutáni ülésszakain. Tárgya valamennyinek Ady Endre 1909 augusztusában írott, a Nagykárolyból Érmindszentre vezető éji kocsiutat tárgyazó nevezetes verse. Álljon itt a Kocsi-út az éjszakában tizenkét sora: „Milyen csonka ma a hold, / Az éj milyen sivatag, néma, / Milyen szomoru vagyok én ma, / Milyen csonka ma a hold. // Minden Egész eltörött, / Minden láng csak részekben lobban, / Minden szerelem darabokban, / Minden Egész eltörött. // Fut velem egy rossz szekér, / Utána mintha jajszó szállna, / Félig mély csönd és félig lárma, / Fut velem egy rossz szekér”.
A szakirodalomban alaposan, ám nem problémátlanul taglalt mű különféle új, termékeny közelítéseket váltott ki. A szempontok sokféleségét jelezze néhány eltérő optikájú vizsgálódás: Inkonzisztens valóságélmény – inkongruens képalkotás (Imre László), A törés helye és a töredékesség ideje (Faragó Kornélia), Változatok pokoljárásra (Arany Zsuzsa), Mi van mögöttem? – A csönd és a zaj motívumáról (Horváth Beáta), Az éjszaka kettőssége – avagy a merengő Babits és a rohanó Ady (Gera Csilla), Google és MaGooogle fia vagyok én… (Fűzfa Balázs). A legnagyobb véleménykülönbségeket, vitákat természetesen a „Minden Egész eltörött” sor tartalma, kor-kötöttsége, aktualitása provokálta, de a részekre bomlás páratlanul összefogott (erős ismétlésekkel, alliterációkkal, abroncsoló szókincs-elemekkel élő) versének – mondhatni – valamennyi sorára esett reflektorfény, külön-külön és összefüggésrendek szerint is. Nem jutott, nem is juthatott nyugvópontra a kérdés – hiszen aligha lehet egyetlen válasz –, hogy alkalmi élményvers intellektuális-egzisztenciális felragyogásáról tesz-e tanúságot a mű, vagy a XX. század eleje óta oly változó formákban kísértő tragikumtudat, ideavesztés, érzületi eltévedtség esetleg felnagyítja törés és töredékesség személyes vallomásának általános érvényét.
A 12 legszebb magyar vers konferencia- és könyvsorozat utolsó stációján, Nagyváradon került sor – egyéb kiegészítő programok mellett, és ezúttal is Jordán Tamás színművész irányításával – a „Nagy Versmondásra”: a költeményt diákok, érdeklődők hétszáz főnél népesebb sokasága mondta el (némi gyakorlást követően) a Szigligeti Színház lépcsőjén. A szép emlékeket hagyó, komoly szakmai hozadékkal járó Ady-konferenciáról hazaérkezőket sajnos gyászhír várta: elhunyt a nagyváradi születésű Hubay Miklós író, a kortárs magyar szépírók között a legkiválóbb Ady-értő, Révész György Ki látott engem? című 1977-es Ady-filmjének forgatókönyvírója. Pedig a szeptemberre elkészülő kötetet, a Kocsi-út az éjszakában legfrissebb elemzéseit elsőként az ő asztalára illett volna letenni.